Mit csinált egy orthodox zsidó „nyomozó”?

A hitközségi tagság jelentős szociális előnyökkel járt, melyek a második világháború utáni egzisztenciális krízishelyzetben még fontosabbá váltak. A tagfelvétel azonban nem volt automatikus: a jelentkezőnek meg kellett felelnie az orthodox közösség, tagjai számára előírt normarendszerének, melyek között a legfontosabb a szombattartás és a kóser háztartás voltak. A tagfelvétel hitközségi kontrolljának egyik lépcsőfokát a „nyomozók” jelentették. Az elnevezés azokat a hitközségi megbízottakat (a kósersági és szombattartási ügyek tekintetében a hitközség vezetősége számára megbízható hitközségi tagokat) takarta, akik kimentek – akár többször is – a jelentkezőkhöz, és a család életkörülményeit vizsgálták, elsősorban a mindennapi vallásosság szempontjából és érdeklődtek erről akár a szomszédoknál is.  A hitközségi normákat a jelentkezők felé ők képviselték, hiszen beszámolójukat általában egyénileg készítették, így jelentős szerepük volt a hitközség tagságának építésében, a vallásos normarendszer hitközségen belüli kontinuitásának fenntartásában, formálásában. Egy intézmény érdekeinek ilyesfajta érvényre juttatása nem volt ismeretlen a zsidó élet egyéb szegmenseiben sem, párhuzamot például a háború utáni segélyezés körében találhatunk, az Országos Zsidó Segélyezési Bizottság munkájának leírásában szerepel, hogy a segélyre szorulókat felkeresik a „nyomozók”, hogy a rászorultságot megállapítsák. Fontos tudnunk azonban, hogy a hitközségi tagság nem volt feltétele annak, hogy valaki orthodoxként éljen, hiszen például orthodox zsinagógát látogathatott az a szombattartó és kóser háztartásban élő is, aki nem volt tagja a hitközségnek.

What did an Orthodox Jewish inspector do?

The membership of the Orthodoxy provided significant social benefits, which became even more important in the post-World War II existential crisis. However, membership was not automatic: applicants had to conform to the norms of the Orthodox community, the most important of which were the observing the Shabbos and a kosher housekeeping. One of the steps in the community’s control of membership was the use of ‘inspectors’. The term was used to describe agents of the community (members who were trusted by the community leadership in matters of keeping kosher and observing the Shabbos) who visited the applicants, sometimes more than once, and examined the family’s living conditions, especially in terms of daily religious observances, and even asked neighbours about them.  They represented the community’s norms to the applicants. Since their reports were usually prepared individually, they played an important role in building the orthodox community’s membership and in maintaining and shaping the continuity of the religious norms within the Orthodoxy. This kind of assertion of the interests of an institution was not unknown in other segments of Jewish life. A parallel can be found, for example, in the field of post-war relief, where the work of the National Jewish Relief Committee was described as being aided by ‘inspectors’ to determine need.

It is important to note, however, that formal membership to the Orthodox Community was not a prerequisite for living as an orthodox, since, for example, a kosher Shabbos-keeper who was not a member of the Orthodox Community would be welcomed to attend an Orthodox synagogue

A Budapesti Authonóm Orthodox Izraelita Hitközség tagsági igazolványa

Membership card of the Autonomous Orthodox Jewish Community of Budapest

© MAOIH Levéltára