Mi a fontosabb: a felekezeti hovatartozás vagy a jó munkakapcsolat?

A győri ipartörténet szerint a kekszgyártás modern alapjait a Koestlin-gyár teremti meg. A helyi történeti tudatban zsidó ipari vállalkozásként jelenik meg. Mindkét kérdés árnyaltabb, s a gyár formálódása a személyes munkakapcsolatokra és a kölcsönös bizalom fontosságára világít rá.

Koestlin Lajosnak az 1890-es évek közepétől az ausztriai Bregenz-ben volt kisebb, a győrihez hasonló gyári üzeme. Életútjáról keveset tudunk. Ami bizonyos az az, hogy 1858-ban Heilbronn-ban született, és a bregenzi gyárában két olyan beosztottja volt, akik a győri gyárban a társai lettek. Diamant Emánuellel és Heller Zsigmonddal társulva alapította meg 1900-ban a Koestlin L. és Társai közkereseti társaságot, amelynek kötelékéből, csak 1931-ben kilépett ki. A gazdasági nehézségek ugyanis megviselték, ezért nyugalmasabb állást keresett Bécsben.

Heller Zsigmond 1900 előtt Koestlin bregenz-i vállalatának főkönyvelője volt, Diamant Emánuel pedig ifjúkorában, mint utazó ügynök működött Németországban, később Koestlin Lajos bregenz-i gyárának lett az utazója. Heller 1879-ben született Győrszigeten, Diamant 1863-ban Lipanban. Győrben mindketten gyárigazgatóként, kettő illetve háromgyerekes családapaként kerültek említésre. Heller Győrszigeten, Diamant Győrben lakott. Mindketten a neológ izraelita hitközség tagjai voltak.

Heller kezdettől fogva az üzemtechnikai vezetést vitte, Diamant pedig a győri gyár kereskedelmi igazgatója és vezetője volt. Koestlin nevesítette a céget és irányította a gyár adminisztrációját. Mindhárman a megvásárolt gyár azonos képviseleti joggal bíró tulajdonosai lettek. Diamant Emanuel a bregenz-i gyár magyarországi ügynökeként hívta fel Koestlin Lajos figyelmét az 1894 óta üresen álló győri kekszgyárra, amely kisebb átalakítással azonnal alkalmas lett volna biscuit és egyéb teasütemények gyártására. Koestlin az ausztriai üzemét felszámolta, a gépeket és berendezéseket áttelepítette Győrbe. Szakmunkásait, akik német nyelvűek voltak, szintén átköltöztette Győrbe. 1900-ban így 60 fővel kezdte meg a termelést.

A gyár termékkínálatán az első években biscuit, finomsütemény, zabkakaó, leveskonzerv és gyermektápszer szerepelt. A külföldi import termékekkel kellett felvenniük a versenyt.

Koestlin másik megoldandó problémája a munkaerő volt. A Győr környékén élő nők ugyanis nehezen jutottak el a gyárba, mezőgazdasági idénymunkák alatt elmaradoztak, házasság és gyerek születése után pedig nem jöttek többé. A helyzet kezelésére munkásszállót épített, ahol horvátországi és felvidéki női munkásokat szállásolt el. Az otthon távolsága okán stabil munkaerőnek bizonyultak. A gyárban óvoda is működött, ahol 3 éves korig a gyár költségén foglalkoztak a munkások gyerekeivel. Termékek az 1900-as években Ausztrián kívül Keletre és Afrikába is eljutottak. Az üzemet folyamatosan bővítették. A 1905-re 350 főre emelkedett, majd – állami támogatást is igénybe véve – 1913-ra elérte az 1500 főt.

Ekkor kekszet, kétszersültet, cvibakot (“katonai” kétszersültet), ostyát és mézeskalácsot készítettek.

A gyár a válságok ellenére a két világháború között is működött. A két igazgató, Heller és Diamant a vészkorszak áldozata lett, Koestlin korábban hunyt el.

Az édességiparban Győrszigeten két gyár működött még: Schmidl Henrik János és Árpás Ignác gyárai. Mindkét gyáros a neológ izraelita hitközséghez tartozott. Schmidl Budapesten alapított „Első magyar malátakészítmény-, utifű-, gyümölcsczukorka- és dragée-” gyára termékei a torokfájás elleni útifűcukorkáttól, a kakaóporon, a főző- és étcsokoládén, a cukrozott gyümölcsön, a bonbonon és a teasüteményen át a „valódi málnaszörpig” terjedtek. Az üzemet 1879-ben helyezte át Győrszigetre. Árpás Ignác – aki Schmidlnél kezdte a pályáját – viszont 1895-ben eleve Győrszigeten létesítette a gyümölcscukor termelésére berendezett édességgyárát, amely 1905-ben lett gőzüzemű és modern gépekkel felszerelt.

What is more important: denominational affiliation or a good working relationship?

The modern foundations of biscuit production were laid by the Koestlin factory, according to the history of the Győr industry. In the local historical consciousness, it appears as a Jewish industrial enterprise. Both questions are more nuanced, and the formation of the factory highlights the importance of personal working relationships and mutual trust. From the mid-1890s, Ludwig Koestlin had a small factory in Bregenz, Austria, similar to the one in Győr. In his factory in Bregenz, he had two subordinates of the Jewish faith from Győr, who later became his partners in the factory in Győr. Together with Emánuell Diamant and Zsigmond Heller, he founded the public limited company Koestlin L. and Partners in 1900, from which he left the company only in 1931. From the beginning, Heller was in charge of the technical management of the plant, while Diamant was the commercial director and head of the Győr factory. Koestlin managed the administration of the factory. All three became owners with equal rights of representation in the factory they bought. Koestlin also moved his skilled workers from Bregenz, who were German-speaking, to Győr. In 1900, the company started production with 60 employees. The factory continued to operate between the two world wars, despite the crises. The two directors, Heller and Diamant, were victims of the Holocaust, Koestlin died earlier.

In the sweets industry there were two other factories in Győrsziget: the factories of János Henrik Schmidl and Ignác Árpás. Both manufacturers belonged to the Neolog Jewish community. Schmidl’s factory in Budapest was moved to Győrsziget in 1879. Ignác Árpás, on the other hand, who started his career working for Schmidl, set up his confectionery factory for the production of fructose in Győrsziget in 1895. Due to the products they produced, they were not in competition with each other.

Schmidl Henrik János

© Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér – Helyismereti Gyűjtemény, Győr