Mi számított viccesnek egykor?

A humor mindig arról a társadalomról szól, amely tréfásnak, nevetségesnek ítél valamit. Egy-egy helyzet humorosként való értelmezéséhez sztereotípiák és viselkedésnormák mögöttes tudása kell, amelyek koronként változhatnak. Számos régi vicc így gyakran ma már nem hat humorosan vagy a kortárs értékrendbe ütközik.

A 19. század végén a torz, a groteszk, a normaszegő gyakran a gúny vagy a nevetség tárgyát képezte. Számos szilveszteri képeslap figurázott ki mértéktelenül ivó, magatehetetlen középosztálybeli fiatalembereket, más lapok kicsapongó, részegen hazatérő férjeket. Neubauer Károly és fia humoros gyufacímke-sorozata sem tér el ettől a gyakorlattól, bár a munkakörre alkalmatlanná tevő testi deformitás, a társadalmi egyenlőtlenségekkel, alá-felé rendelt viszonnyal való visszaélés ma inkább vált ki ellenérzést, mint a torzon, groteszken való nevetést, a normaszegést megszégyenítő kacagást.

What was once considered funny?

Humour is always about the society that judges something as a joke, as ridiculous. At the end of the 19th century, the distorted, the grotesque, the norm-breaking were often the object of mockery or ridicule. The humorous series of matchstick labels by Károly Neubauer and his son is no departure from this practice. Today, it is more likely to provoke disapproval than laughter at the deformed, the grotesque, the laughing at the norm-breaking.

Humoros képeslap a 19. század végéről

Humorous postcard from the late 19th century

© Glässer Norbert

Gyufacímke Neubauer Károly és fia győri gyárának „humoros” sorozatából

Matchstick from the “humorous" series of the factory of Károly Neubauer and his son in Győr

© Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr