Mit tudhatunk meg „Etelkától”?
„Etelka” kora és önképe Glück József egyik fotólapjába zárva, jól megkomponálva jelenik meg előttünk. A fiatal hölgy festett mediterrán kulisszák között antik görög szépségideálként látható a győri műtere hidegpecsétes képén. Az antik görög műtermi idill mint képtípus egyáltalán nem ismeretlen, számos hasonló felvétel készült országszerte és a Földközi-tengermenti műtermekben.
Mit tudhatunk meg ebből a vizuális ábrázolásmódból a készíttető világára, gondolkodásmódjára vonatkozóan? A 19-20 század utazási kultúrája jelentős társadalmi, technikai és infrastrukturális átalakuláson esett át. Az utazás és az útleírás egyúttal a belátható világon túlról származó ismeretek forrása lett. Ezek a szövegek azonban nem csupán a távoli helyek népeiről szóltak, hanem az itthon maradottak önképének formálásában is fontos szerepet játszottak. Az utazók az eltérőt, az egzotikust, a távolit akarták megismerni, amikor viszont erről írtak, saját társadalmuk kérdéseibe, látásmódjába helyezték azt vissza.
A modern nyugati középrétegek a görög és római antikvitás örököseiként tekintettek önmagukra. A klasszikus antikvitáshoz a tündöklő ragyogás metaforáját kötötték. Az utazók ezt az örökséget fedezték fel újra és mesélték el hetilapok tárcáiban és útikönyvekben, örökítették meg zsánerképekben.
What can we learn from “Etelka”?
The self-image of the middle class of Győr is presented in a well-composed photo album by József Glück. The modern Western middle classes saw themselves as heirs to Greek and Roman antiquity. They associated classical antiquity with the metaphor of radiant splendour. It was this heritage that travellers rediscovered and retold in weekly newspaper articles and travel guidebooks, preserved in genre pictures.
© Holokauszt Emlékközpont, Budapest