Strandolhattak-e az orthodox zsidók?

A testedzés, a strandfürdőzés, a sport és a divat számos vitát és tiltást váltott ki a városok orthodox népességénél. A közös strandolás és a szégyenérzet kapcsolatára rámutattak a rabbinikus feddések is. Ezek szerint a ’cniesz’, azaz a szégyenérzet hiánya erkölcstelenséget és pusztulást eredményez, betartása viszont áldást. A strandolás és a modern divat problémájával – mint isteni büntetést – az antiszemitizmust és a gazdasági válságot is kapcsolatba hozták a zsidó hitbuzgalom, a ’Machzike Hadosz’ felhívásai. Ahhoz, hogy megértsük a problémát, a szégyenérzet, azaz a ’cniesz’ fogalmából kell kiindulnunk. A váci rebbe, Silberstein Jesájá figyelmeztette közösségét, hogy „Jeruzsálem elpusztulását a zsidók szégyenérzetének hiánya idézte elő.” Márpedig az „Úr glóriájának” Cionba való visszatéréséért nem lehet naponta imádkozni úgy, hogy a strandolással ugyanakkor semmibe veszik a szégyenérzetet. (Zsidó Újság 1928. aug. 3./ 10. Hírek – A közös fürdőzés ellen.) A munkácsi rabbiság intése pedig arra figyelmeztette a közösséget, hogy az özönvíz és Szodoma pusztulásának oka szintén a szégyenérzet hiánya volt, s „az akkori népek elaljasodása a maga idejében, nem volt egyéb: mint afféle strandolás!” (Zsidó Újság 1934. jún. 1./ 9. A munkácsi rabbiság erkölcsi intése.)

Az orthodox kóser panziók stranddal történő hirdetéseitől a hászid elhatárolódásig azonban az átmenetek széles skálája létezett, amely az orthodox intézményrendszer által felölelt közösségek modern világgal kapcsolatos eltérő stratégiáit tükrözi. A strandlátogatás szokása a két világháború között az 1920-as és ’30-as évek fordulóján meggyökeresedett jelenség volt. Számos rabbinikus feddés vagy intés olvasható azonban az 1930-as évek derekán is az orthodox felekezeti sajtóban. Az intő figyelmeztetések mellett Érsekújváron, Győrött, Hajdúszoboszlón, Munkácson, Nagyváradon és több vidéki központban maguk a hitközségek törekedtek elfogadható ritualitású strandfürdők kialakítására. Ezek önálló hitközségi, vagy felekezetközi együttes fellépések voltak, helyenként viszont a strandfürdő volt tekintettel a ’hithű’ látogatók vallási tilalmaira. Az orthodox izraelita ifjakat tömörítő egyesület, a ’Tiferesz Bachurim’ [Fiúk Koronája] is kezdeményező volt a helyi orthodox strandfürdőt létrehozatalában.

 Could Orthodox Jews go to the beach?

Exercise, beach bathing, sport and fashion have provoked many debates and prohibitions among the Orthodox population of the cities. The link between communal beaching and a sense of shame has also been pointed out in rabbinic discourses. The rebbe of Vác, Yeshaya Silberstein, warned his community that “the destruction of Jerusalem was caused by the Jews’ lack of a sense of shame." And the exhortation of the rabbinate of Mukachevo warned the community that the Flood and the destruction of Sodom were also caused by a lack of shame, and that “the desolation of the people of that time was nothing more than a kind of beaching!" In addition to the warnings, in Érsekújvár, Győr, Hajdúszoboszló, Mukachevo, Oradea and several rural centres, the religious communities themselves endeavoured to establish beach baths of acceptable ritual. These were independent community or interdenominational joint actions.

Zsidó Újság 1933. jún. 23./ 8. Hírek – Tisztességes strandfürdő Győrött
Zsidó Újság 23 Jun 1933 / 8. News – Decent beach bath in Győr
© Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtára

Jakob Sniders orthodox főrabbi
Orthodox Chief Rabbi Jakob Sniders
© Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest