A polgári otthon másik arca – kisasszonyból komorna?

A harmincas években a Laendler család érezte, hogy nehéz idők jönnek, így az unokát, Dukesz Mártát a szülei angol arisztokrata családokhoz küldték ki, ahol háztartási alkalmazott volt. Márta több nyelven beszélt. Az egyik családnál szobalány volt. Itt mindennapi feladatokat látott el, például reggelenként az éjjeli tálakat ürítette. A másik család a felnőtt korhoz közelítő lánynak volt a komornája. Mártát az utóbbi család a második világháború kitörésekor hazaküldte, mert attól féltek, hogy a Nagy Háborúban tapasztaltakhoz hasonlóan, Mártát külföldi állampolgárként internálni fogják. Márta ekkor visszaköltözött családjához az Árpád út 24. alá. Márta születésétől fogva hozzászokott ahhoz, hogy náluk is mindig voltak cselédek. Például Lujza nevű alkalmazottjuk a háború után is velük maradt, Dukesz Márta és Bakacs László gyerekeire vigyázott. A háború után a férj hadifogságba került, és Márta kétkezi munkát végzett, hogy el tudja tartani két gyermekét. Márta törmelékeket hordott, majd egy amerikai segélyszervezetnél lett könyvelő. Amíg ő dolgozott, a gyerekekre Lujza vigyázott, aki haláláig, 1967-ig a Dukesz családdal élt.

The other face of the bourgeois home – from a young lady to a maid?

In the 1930s, the Laendler family sensed that hard times were coming, so their granddaughter, Márta Dukesz, was sent by her parents to work as a domestic servant for English aristocratic families. Márta spoke several languages. She was a maid for one of the families. In another family, she was a dressmaid for a girl approaching adulthood. From birth, Martha was used to having servants in her household. For example, their servant Lujza stayed with them after the Second World War, looking after the children of Márta Dukesz and László Bakacs.