A nőideál változásai: a garçonne-tól a vamp-ig

A nehézkes, túldíszített ruhába öltözött úrileány helyett az 1920-as években az ún. garçonne lett a szépségideál, a kötöttségektől mentes, fiús, önálló vagány lány. Az új női alapdarab a zsákszabású ruha lett, amely leplezte a test körvonalait, szögletes, lapos alakot, gyermeki külsőt kölcsönzött a nőknek, amit sokan még a mell leszorításával is erősítettek. A derékvonal lekerült a csípő szintjére, a ruhák pedig gyakran készültek lenge anyagból. Ez az ipar újításai révén valósult meg: a műszálas és hurkolt szövetek feltalálása és tömeggyártása biztosította a hátteret. A rátétes dekorációk, hímzések helyett a textil saját, nyomott mintás anyagában alkalmazták a díszítést, amit francia eredetű „imprimé” kifejezéssel illettek. Színek terén a pasztell és a mélyebb tónusú árnyalatok kerültek előtérbe. Hidegebb időkre a pulóver meghosszabbításával létrehozott jumpert, inget kardigánnal és térd alatti szoknyával, kosztümöt, prémmel díszített szövetruhát ajánlottak a divatmagazinok.

The changing female ideal: from garçonne to vamp

In the 1920s, instead of the stodgy, over-decorated lady’s maid, the so-called garçonne became the ideal of beauty, the unattached, boyish, independent, cool girl. The new feminine staple was the sack dress, which concealed the contours of the body, giving women an angular, flat figure and a childlike appearance. This was achieved through innovations in industry: the invention and mass production of man-made fibres and knitted fabrics provided the backdrop. After the outbreak of the Second World War, there was a need to economise, and it became common practice to alter old clothes, using alternative textiles, typically in dark shades, due to a shortage of materials. This was the birth of the new ideal of the woman of the sinister age, the vamp, or woman of doom.

Divatrajzok és Guthy Böske újságíró, divatikon cikke az 1929-es Színházi Életben
Fashion drawings and an article by journalist and fashion icon Böske Guthy in the 1929 Színházi Élet
© Arcanum Digitális Tudománytár

Az 1930-as években a ruhák ismét derékban karcsúsítottak lettek és a szoknyák lábszárközépig értek.  Divatba jött a koktélruha, amit nagydélutáni ruhának is neveztek, és alkalmakra viselték. Szintén ekkor terjedt el az angolkosztüm, amely jellemzően gyapjúszövetből készült és lábszárközépig ért, valamint a redingtone-szerű kabátok.

Őszi kosztüm- és kabátdivat az 1938-as Magyar Úriasszonyok Lapjában

Autumn costume and coat fashion in the 1938 Hungarian Ladies’ Journal

© Arcanum Digitális Tudománytár

A korábbi egyszerűséget felváltották a zsebekkel, gallérokkal, gombokkal tarkított öltözékek. A militarizmus határa a keskeny derekú, vállban széles, szögletes vonalú sziluett vált divatossá, amit a nők – hajsütés, majd a dauervíz feltalálásának köszönhetően – vállra omló hajhullámokkal és kiegészítőkkel ellensúlyoztak. A kalapok és sapkák látni engedték a hajat, ismét elterjedt a szélesebb karima is. A második világháború kitörése után takarékoskodni kellett, általánossá vált a régi ruhák átalakítása, az anyaghiány miatt alternatív textileket használtak fel a gyártáshoz, amelyek jellemzően sötét árnyalatban készültek. Ekkor született meg a baljós korszak új nőideálja, a vamp, azaz a végzet asszonya.

Lovas Lilla Siófokon 1941-ben. A Horthy-korban népszerűvé vált balatoni fürdőhelyekre a tengerpartokhoz hasonlóan igazi „garderob”-bal illett érkezni

Lilla Lovas in Siófok in 1941. The Balaton bathing resorts, which became popular during the Horthy era, were, like the beaches, a place to arrive with a real “wardrobe".

© Spitzer Olga