Mi is az Aranyalbum?

A vészkorszak előtt a magyarországi zsidó történeti emlékezet jelentőséggel teli eseményei 1848 közös harca, ennek során a katonák kóser élelmezése, 1849 szegedi emancipációs kísérlete, az 1867-ben elnyert polgári egyenjogúság, az izraelita vallás bevett felekezetté tétele 1895-ben, valamint a Nagy Háború közös harcának évei. Ezek a zsidótörvények idején, az apologetikus írásokban is feltűnnek. Az 1920-as évektől országszerte a zsinagógák falán álló emléktáblák és a temetői emlékművek arra voltak hivatottak, hogy demonstrálják az izraelita közösségek magyarsághoz tartozását és apologetikus üzenetet hordozzanak az első világháborús összeomláskor felerősödött vádakra. Ezek emléket állítottak az izraelita hősök bátorságának, áldozatkészségének, az első világháborúban való helytállásuknak, ugyanakkor mélyebb közösségi jelentésrétegeknek is tárgyi kifejeződést adtak. A reprezentatívabb izraelita első világháborús emlékművek bekerültek a Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbumának illusztrációi közé is. A több kiadást megért album a második világháború éveiben a neológ zsidóság magyar önmeghatározását jelenítette meg. Ez a szerep a kötet szerkesztését is meghatározza. 1940-ben írott előszavának központi gondolata a hősök vére által szerzett közösségi érdem, amely az izraelita felekezetet végérvényesen a magyar nemzet részévé avatja. Az album egyszerre volt védekezés a szegregációs törvények által meghatározott társadalomban, és a korábbi diskurzusok folytatása.

Előképét a német zsidó művészek teremtették meg. A magyar zsidóság számos kulturális vonása a németországi zsidóság jelenségeinek ismerete nélkül nehezen érthető. Ilyen az izraelita hőskultusz, valamint a cionistákkal szembe helyezkedő zsidó frontharcosok jelensége is. A közös harc és a közös istenszolgálat a Metz-i csata (1870) szimbolikus értelmezése révén vált a német zsidóság körében integrációs jelképpé és a polgári otthonok reprezentációs eszközévé. Például Hermann Junker Metz-i Engesztelőnapot feldolgozó festményein a német zsidó polgárság nosztalgikus attitűdje fogalmazódott meg. Junker a mestere, Moritz Oppenheim hatása alatt állt, és őt követte számos művének megalkotásakor. A képeslap formájában is közreadott tömegjelenetek a francia-porosz háborúhoz kötődtek. Junker képei a zsidó lövész, Hirsch hősiességét, a Metz városán kívül tartott Kol Nidrét, és másnap egy romos parasztházban a jom kippuri istentiszteletet végző katonákat ábrázolták. A szabadban végzett Kol Nidré különböző képi megjelenítései az imádkozó zsidó katonákat keresztény honfitársaik védőgyűrűjében ábrázolták. A másnapi istentisztelet képén érdeklődő keresztény civilek is feltűntek. A festmények, és a róluk készült metszetek üzenetének a zsidó udvariasságot és a büszke önazonosságot tekintették. Tömeges reprodukciójuk képeslapokon történt Oppenheim kiadójánál, Heinrich Kellernél, és másutt. Sokszorosításuk azon a feltevésen alapult, hogy a zsidók boldogan büszkélkedhetnek velük. A Kol Nidrét vászonnyomatokon szintén tömegesen sokszorosították és számos német-zsidó otthonban függeszttették ki. Oppenheimhez hasonlóan, Junker társadalmi üzenete is az istenszolgálat egységesítő ereje volt. Hasonló képeslapok jelentek meg a K.u.K seregében végzett tábori istentiszteletekről is, ahogyan az első világháborús osztrák-magyar izraelita részvételt dokumentáló katonai fotók visszatérő motívumává is vált az egyenruhában végzett katonai istenszolgálat. Ezáltal mind a német, mind pedig az osztrák-magyar zsidók egyszerre fejezhették ki az állam iránti lojalitásukat és a felekezeti hovatartozásukat. A Nagy háború idején a hazájukért életüket áldozó magyar zsidó hősök nevének a neológ és a cionista lapok külön rovatot nyitottak. Ezek célja – a zsidó háborús részvételt és elköteleződést megkérdőjelező sztereotípiákkal szemben – az emlékállításon túl a hősiesség, és a nemzet iránti messzemenő elkötelezettség reprezentálása volt. Ekkor vette kezdetét az a hőskultusz, ami a két világháború között teljesedett ki.

What is the Golden Album?

From the 1920s onwards, memorial plaques on synagogue walls and cemetery monuments throughout the country were intended to demonstrate the affiliation of Israelite communities to Hungary and to convey an apologetic message in response to the anti-Semitic accusations that had been heightened during the collapse of the First World War. The most representative Israelite World War I monuments were also included in the illustrations of The Golden Album of Hungarian Jewish Veterans. The multi-published album represented the Hungarian self-definition of neo-Jewishness during the Second World War years. The album was both a defence against segregationist laws and a continuation of earlier national discourses. Its vision was created by German Jewish artist, Hermann Junker. The symbolic interpretation of the Battle of Metz (1870) in the Franco-Prussian War, through the common struggle and the common service to God, became a symbol of integration among German Jews. At the Yom Kippur service before the battle, praying Jewish soldiers were surrounded by the protective rings of their Christian compatriots. While the French sent the Jewish soldiers home for the holiday, the Prussians fought together with them after Kol Nidre and won. Similar propaganda pictures were published of the camp services conducted by the K.u.K. army during the First World War.

Doberdói katonai temető egymás mellett nyugvó zsidó és keresztény magyar katonái, részlet A Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbumából

Jewish and Christian Hungarian soldiers resting side by side in Doberdo military cemetery, from The Golden Album of Hungarian Jewish Veterans

© Holokauszt Emlékközpont, Budapest