Authors: Karsai László

Publication date: 2007-03-01

Publikálva: Beszélő, 2007. március, 12. évfolyam, 3. sz. 72-91. o.

„A Horthy-legendárium legfontosabb része a kormányzó 1944-es tevékenységével kapcsolatos. A legendagyártók főleg három dolgot hangsúlyoznak: 1.) Horthy március 19., a német megszállás után passzivitásba vonult (erőteljesebb megfogalmazásban: házi őrizetbe helyezték a nácik), 2.) amikor 1944. július 3-án István fia özvegye eljuttatta hozzá az Auschwitzi jegyzőkönyveket, és ebből megtudta, hogy a németek a deportált zsidók közül a munkaképteleneket, öregeket, betegeket elgázosítják, cselekvésre szánta el magát, 3.) és Budapestről Koszorús Ferenc ezredes hős esztergomi páncélosaival kiűzte a csendőröket, így megmenekült a főváros 250 000 zsidó lakosa.

Horthy Miklóst a népbírósági törvény (1945. VII. tc.) alapján perbe lehetett volna fogni. Felelős volt azért, hogy hazánk teljesen értelmetlenül, a rasszista, fajüldöző náci Németország csatlósaként megtámadta a Szovjetuniót. Horthy eltűrte izraelita és zsidónak minősített magyar állampolgárok százezreinek jogfosztását, kifosztását, deportálását (már 1941-ben, majd 1944-ben is). Hosszas habozás és 437 ezer vidéki zsidó deportálása után, a hazai és nemzetközi tiltakozások, a hadi helyzet romlása és más okok miatt végül július elején rászánta magát, és leállította a fővárosi zsidók deportálását. Országlása közel két és fél évtizedét nem lehet leegyszerűsítve értékelni.”

Részletek a tanulmányból

Csatolmányok