Nyolcvan éve, 1935. szeptember 15-én hozta meg a Nürnbergbe összehívott Reichstag a Nürnbergi törvények néven hírhedté vált rasszista, antiszemita előírásokat.

Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1935. szeptember 1. és 16. között Nürnbergben tartotta a hetedik pártgyűlését. Ennek a végére hívta össze Hitler kancellár a Birodalmi Gyűlés egyetlen, nem Berlinben tartott tanácskozását, amelyen egyhangúlag elfogadták a két súlyosan megkülönböztető és a tragikus jövőt előrevetítő rendelkezést.

Az első törvény a német vér és német becsület védelmét volt hivatott biztosítani, a második az állampolgársági viszonyt rendezni. A törvényekkel megtiltották a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és nem-zsidók között, zsidók ezután (az 1936. január elsejétől) nem alkalmazhattak 45 évnél fiatalabb „német vérű” szolgálót, valamint kimondták, hogy német állampolgár csak az a német- vagy rokon vérű személy lehetett, aki hűen szolgálja a német népet és birodalmat. A zsidók alattvalóvá váltak, elveszítették választójogukat, illetve az év végétől nem viselhettek többé hivatalt.

A törvények végrehajtási utasításai részletekbe menően szabályozták ki minősül zsidónak, illetve keveréknek.

A törvény végrehajtási utasításai fokozatosan további korlátozásokat vezettek be a nem német-vérű csoportok számára.

A Nürnbergi törvényeknek jelentős társadalmi és gazdasági következményei voltak a zsidó közösségre nézve. A házassági előírások ellen vétő személyeket bebörtönözték, majd 1938. után koncentrációs táborokba hurcolták. A nem-zsidók fokozatosan felfüggesztették az érintkezést a zsidókkal, nem vásároltak többé árut vagy szolgáltatást a zsidóknál, aminek következtében a zsidó vállalkozások tönkrementek. A zsidók nem végezhettek többé hivatalnoki munkát és nem dolgozhattak államilag szabályozott hivatásokban, pl. orvosként vagy tanárként. Sok képzett középosztálybéli zsidónak kétkezi munkából kellett megélnie. A kivándorlás sem volt egyszerű, ha találtak is befogadó országot, vagyonuk 90 százalékát adóként át kellett adniuk az államnak (kivéve a Palesztinába történő kivándorlást a Haavara Egyezmény keretében). 1938. után gyakorlatilag már lehetetlen volt befogadó államot találni. Valamikor 1941 végén Hitler eldöntötte az európai zsidóság kiirtását. A következmény a holokauszt megközelítőleg 6 milliónyi zsidó áldozata, míg a cigányokat sújtó parajmos áldozatainak számát több százezerre becsülik.

Németország több szövetségese és csatlósa is követte a nürnbergi példát. Olaszország 1938-ban hozta meg az olasz fajvédelmi törvényt, Magyarország 1938 május 28., 1939 május 5. és 1941 augusztusában hozott zsidókat korlátozó törvényeket. A román Vasgárdisták 1940-ben fogadták el az ottani zsidóság státusát meghatározó törvényt, míg Szlovákia, Bulgária és a Független Horvát Állam 1941-ben követték a példát.