New York állambeli otthonában, életének 96-ik esztendejében elhunyt Baranski Tibor embermentő.
Baranski Tibor 1922-ben született Budapesten. Kassán járt papi szemináriumba, ahonnan a front közeledtével 1944-ben visszatért a fővárosba. Egy rokona a segítségét kérte, hogy barátai, a zsidó származású Szekeres család vatikáni védlevélhez juthasson. Papi öltözetben Baranski Angelo Rotta pápai nunciushoz fordult, aki kilenc védlevelet adott át neki; a család minden tagja részére egyet. A sikeren felbuzdulva Baranski másnap visszatért Rottához, immár egy másik család részére kért oltalmazó iratokat.
A pápai nuncius teljesítette a kérést és egyúttal megkérte Baranskit, hogy az óbudai téglagyárból, ahol deportálásukat váró zsidókat tartottak őrizetben, védlevelek segítségével mentsen meg ötven személyt. Az akcióhoz Baranski ismét papi ruhát öltött és a nagyobb hatás kedvéért kölcsön vette Rotta, a Szentszék zászlójával ellátott diplomata kocsiját is. Baranski sikerrel járt, és azokat a zsidókat, akiket a Szentszék védelmébe vett a nyilasok szabadon engedték.
Ezek után Rotta kinevezte Baranskit a diplomáciai képviselet magyar állampolgárokat oltalmazó osztályának titkárává. Ő irányította a Szentszék oltalma alatt álló „védett házakat” is, amelyek lakói relatív biztonságban, a zsidó törvények hatályától mentesen élhettek. Ebben az időben több ezer zsidó élt ezekben a házakban.
Vatikán képviseletében Baranski Hegyeshalomra is elutazott. Itt adták át a nyilasok a Német Birodalomnak a kényszermunkára szánt szerencsétlen zsidókat. Valódi és hamis védleveleket egyaránt felhasználva Baranski elérte sokuk szabadon bocsátását, majd vonaton visszautazott a csoporttal Budapestre.
A háború után befejezte tanulmányait és pappá szentelték. 1948-ban koholt vádak alapján bebörtönözték, 1953-ban szabadult. 1956-ban elhagyta Magyarországot, valamint a papi pályát is. Az Egyesült Államokban telepedett le és családot alapított. 96 éves korában, a New York állambeli Buffaloban álló családi otthonában érte a halál 2019. január 20-án.
Bátorságát, önfeláldozását a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet a Világ Népeinek Igaza kitüntetéssel ismerte el 1979-ben.