Dr. Kovács Tamás a MTT vezetőségében

15 máj

A mai napon, pontosan 152 éve, a Magyar Tudományos Akadémia épületében tartotta alakuló gyűlését a Magyar Történelmi Társulat. A szervezet egyike az ország legkorábban alapított, legnagyobb hagyományokkal rendelkező tudományos társulatainak. Elsődleges céljuk az volt, hogy a magyar társadalmat a jövőben rendszeresen tájékoztassák az egyre fejlődő történeti kutatások eredményeiről. A Társulat alapításától kezdve jelentős szerepet játszott a tudományos kutatás téren.


Tagjai meghatározó szerepet vállaltak a levéltári kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat közzétevő forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató nagy tudományos és népszerűsítő összefoglalók. A Társulat létrehozásával egy időben megalapították tudományos folyóiratát, a mai napig is működő Századokat.

A Társulat 2019. május 11-i tisztújító közgyűlésén igazgatóválasztmányi taggá választották Dr. Kovács Tamást, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját.

A szakmai elismerésen túl, mit jelent Önnek a vezetőségi tagság?

  • Elsősorban újabb feladatokat és munkát és komoly megtiszteltetést és bizalmat is egyben. A MTT a legrégebben működő történész szakmai szervezet, így komoly múlttal és hagyományokkal bír. Akit itt a tagok megválasztanak bármilyen pozícióra is, annak a nagy elődökhöz kell felnőnie, bízom benne, hogy ez sikerülni fog nekem is.

Másfél évszázad múltán, napjainkban milyen szerepet játszik a Magyar Történelmi Társulat a hazai történelemkutatásban és oktatásban?

  • Az MTT civil-szakmai szervezet, így erejét a tagok száma és a tudományos közéletben elfoglalt helye adja meg. Sokan töltenek be a vezetőségi kollégák közül valamilyen vezetői posztot, sokan „csak” vezető oktatók valamelyik egyetemen vagy „csak” szimplán kiváló történészek. Vagyis az MTT ilyen értelmezésben ott van minden egyetemen, nagyobb levéltárban, közgyűjteményben is.

Ön az év elején vette át a Holokauszt Emlékközpont, a HDKE vezetését. Lesz-e hatása az Emlékközpontban végzett tevékenységére az, hogy beválasztották a Magyar Történelmi Társulat vezetőségébe? 

  • Bízom benne, hogy lesz. S talán az MTT életére is lesz, hogy a HDKE igazgatója vagyok. Jó lenne, ha a HDKE-s rendezvények még ismertebbek lennének az MTT tagjai előtt, s közülük még többen látogatnának el a Holokauszt Emlékközpontba.

A magyarországi holokauszt sok szempontból az ország 20. századi történelmének egyik meghatározó, tragikus eseménye. Az időszak eseményeinek közel két évtizednyi kutatása után hogyan látja Ön, megfelelő arányban van-e jelen ez a téma a történelemmel foglalkozó kiadványokban, ideértve a Történelmi Társulat folyóiratát, a Századokat is?

  • Azt gondolom, jó és szerencsés lenne, ha a témáról nem csak a kerek évfordulók alkalmakor esne szó, és jelenne meg „hirtelen” nagyszámú publikáció. Bár az is igaz, hogy egy-egy ilyen alkalom valóban ráirányítja a figyelmet holokausztra, s ezen belül a magyar zsidóságot ért tragédiasorozatra. Számomra fontosabb kérdés, hogy vajon a legújabb kutatási eredmények, hogyan és főleg mikorra épülnek be a magyar közoktatásba és a történelmi emlékezetbe. Ne legyen meglepetés annak a ténynek a közlése, hogy az Auschwitz-Birkenauban megölt emberek 1/3-a magyar zsidó volt, s így tulajdon képen Auschwitz-Birkenau a legnagyobb temető a magyar történelemben.

Magyarországon talán tíz-egynéhány történész foglalkozik behatóbban a holokauszt történelmének kutatásával. Lát-e arra lehetőséget, hogy a Magyar Történelmi Társulat hálózatát felhasználva újabb, elsősorban fiatal történészek érdeklődését is felkeltse a téma iránt? 

  • Csak bízni tudok abban, hogy igen. Egyrészt, hogy sokan választják a történészi pályát a mostani egyetemekre járó fiatalok közül, s hogy közülük sokan a magyarországi zsidóság, illetve a holokausztot választják kutatási témának. A HDKE nyitott minden kezdeményezésre. Visszautalva az előző kérdésre, ha például a Századoknak lenne egy tematikus holokauszt különszáma, akkor annak bemutatását nyilván az intézmény szívesen vállalná, ezzel is népszerűsítve a számot és egyben teljesítve egyik fő társadalmi küldetését is.