2014. január 15-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában Marc Chagall majdnem teljes életművének és Ámos Imre legjelentősebb alkotásainak, a háború és béke hatását bemutató közös kiállítása.
Ámos Imre és Marc Chagall életművében egyaránt fontos szerepet játszik kelet-európai közös sorsuk: mindketten vidéki, szegény családból indultak, valamint gyermekkoruk, vallásuk, zsidó identitásuk. Mindkettőjük művészete hiteles, mélyen a kelet-európai történelmi tradíciókból építkező életmű, akárcsak a sorsuk. Míg a vityebszki zsidó gyermekkor világa, a 20. század nagy történelmi eseményei Chagallnál álomszerű, derűs, bizakodó képeket teremtettek, addig Ámos Imre festészete, az azt meghatározó tragikus színek, a nagykállói zsidó gyermekkor, az álom elegyítése a jövő drámai előérzetével: a mártírhalállal, egy másik jellegzetes, kelet-európai zsidó sorsot képvisel. Két különböző életút, két eltérő sors. Az emigráns orosz-zsidó Chagall túlélte a II. világháborút, a magyar-zsidó Ámos Imre tudatosan vállalva sorsát a holokauszt áldozatává vált. Kettőjük sorsa és művészete annak ellenére is közös, hogy csak egy alkalommal találkoztak személyesen Párizsban, 1937. október 4-én. Chagall életszeretetét sugárzó művészetének ellenpontját képezi Ámos Imre világa. Mindezekért páratlanul érdekes, izgalmas és egyben drámai hatást ígér a két festő pálya- képének összehasonlítása.
Chagall – „hegedűs a háztetőn”
A budapesti Chagall kiállítás, a párizsi Musee de Luxembourg tárlatának köszönhetően 65 festményen keresztül a teljes életművet időrendben mutatja be. A kiállítás négy szekcióra tagolódik: az első a háború és a forradalom idején Oroszországban, többnyire a festő szülőfalujában, Vityebszkben keletkezett képekből válogat. A második szekció művei Párizsban készültek a két világháború közötti években, majd a harmadik szekció az Amerikában töltött időszak alkotásai, végül a negyedik részben, az utolsó, összegző évek termése következik.
Életműve szorosan kapcsolódik a 20. század szinte minden történelmi fordulójához. Művészete az orosz, illetve a zsidó motívumkincsben gyökerezik, ugyanakkor befogadta a század modern festészeti törekvéseit, megteremtve saját hangú festészetét, kiemelve annak legfőbb motívumát: a száműzetést. Chagall zsidó identitása fontos szerepet játszott egész élete során, és az alkotásai is arról árulkodnak, hogy a festészet által igyekezett összeegyeztetni a régi zsidó tradíciókat a modern képzőművészettel. Ugyanakkor a narratív és allegorikus festészet iránti hajlama sokszor arra késztette, hogy keresztény témákat is feldolgozzon. Művei egy álomszerű világot idéznek a néző elé, valósággal „természetfölöttiek” jellemezte Guillaume Apollinaire francia költő.
.A kiállítás kurátora, Julia Garimorth-Foray szerint stílusa besorolhatatlan, pályája során közel került a kubizmushoz és a szürrealizmushoz, Chagall híres motívumai, az emlékek és élmények keveredésével, körkörös formában mindig vissza-visszatérnek. Képein meghökkentően torzít, játékos formában változtatja meg a dolgok természetes formáját. Látomásait – hegedűs a háztetőn, lebegő ifjú pár, idős rabbi, bibliai próféták, fantasztikus állatok, virágcsokrok – szabadon társította.
A budapesti kiállítás igazi szenzációja Chagall 1964-ben festett Élet című képe. A Saint Paul de Vence-ban őrzött gazdag színekkel megfestett, nyolcvan alakot felvonultató, mozgalmas alkotás a párizsi kiállításon sem szerepelt, budapesti bemutatása nemzetközi szempontból is kiemelkedő jelentőségű.
Míg Chagallnál a figurális motívumok megfejtése nem egyértelmű, például a mennyasszony alakja utalhat akár a Szűzanyára, a szamáré pedig a festőre, az nem kétséges, hogy az Élet nem csak általában a létezésre, hanem Chagall konkrét életére is vonatkozik. Baloldalt a szülői ház található, ahol feltűnik az örök vándorúton lévő festő alakja: a puttonyos vándor, a bolygó zsidó archetípusa, akivel a festő azonosul, mint aki folyton indulás és érkezés között létezik. Hasonló életérzést fejeznek ki a vásznakon ég és föld között lebegő figurák, ezzel a festő saját sorsát, mint ég és föld között közvetítő jeleníti meg.
Chagall életművének más helyzetei is láthatók az Élet című képén: a cirkuszi akrobaták, akrobata hegedűvel – a hegedű gyakran életrajzi motívum, ugyanúgy, mint Ámosnál – a sátor alatti zsidó esküvő, Párizs madártávlatból, és az amerikai emigráció óta kifejlesztett kép a képben technika. Nagyon gyakran a keresztre feszített Jézust ábrázolja így, műveiben a zsidóság és a kereszténység elemei természetes módon kapcsolódnak össze, például Jézus imaszíjas ábrázolásában.
Chagall festészetének forrása az emlékezés, ezért művészetében mindig marad rejtélyes vonás, ugyanakkor, mint a 20. századi klasszikus modernizmus sokat elemzett és hivatkozott mestere. Művei mind mennyiségben, mind ismertségben a legnagyobb gyűjteményekben, a legnagyobb festőkével szerepelnek együtt.
Ámos Imre – a „magyar Chagall”
Ámos Imre, nem csak Chagallhoz mérve, kevésbé közismert festő.
1984-ben, Szentendrén Anna Margittal, feleségével közös emlékmúzeum nyílt, s kiállították képeit Berlinben, Pécsett, Dunaszerdahelyen, a budapesti Zsidó Múzeumban. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában október végéig látható az Ámos Imre és a XX. század – kortárs összművészeti kiállítás.
A Nemzeti Galéria kiállításán az Ámos Imre munkásságát bemutató rész az 1937-es Chagallal való találkozástól, az 1944-ben bekövetkezett haláláig tartó 7 évet fogja át. A tárlat – a Chagall életutat kronologikusan követő bemutatástól eltérően – tematikusan építkezik. Az első szekcióban Ámos stilizált ábrázolású önarcképei kapnak helyet, a környezet hangsúlyos kiemelésével, az arc lélektani vonásait kevésbé megmutatva. Szorosan ehhez a témához kötődnek feleségéhez, Anna Margithoz fűződő kapcsolatát ábrázoló kettős portréi. Szürreális elemekből építkező önarcképein a kék színre festett arcú festő a halál érintését viseli, a Társat más, élénkebb színekben láttatja.
A párizsi Chagall-találkozás inspirációja nyomán keletkezett festmények külön szekcióba kerültek. Ámos szürrealizmusát sokkal inkább profetikus előre látása, megérzései alakították, kevésbé fókuszált a tudatalattira, illetve az abszurd világra. Az Ámos kiállítás megdöbbentő festményei az angyal-, illetve az álommotívumokat felhasználó szekció darabjai: tragikus sorsának előérzetéről tanúskodnak. Profetikus látomásait ábrázoló képein már 1938-ben megjelent a közelgő világégés motívuma. Miként Chagall vityebszki képein az éjszakai égen átrepülő szerelmespár, Ámosnál a falusi templomtornyot átölelő angyal (Sárga angyal, 1939), majd véres köpönyegben az Apokalipszis angyala tűnik fel, (A halál angyala, 1938). Az Égő síremlék ( Égő zsinagóga, 1938) című képén pedig a lángoló épület mellett feltűnik a kakas és egy sófárt fújó alak is.
A festő egyedülálló alkotásai igazán Chagall festészetével sem rokoníthatók és az „Apokalipszis” szekcióba kerültek. Vélhetően a munkaszolgálat alatt készült Iszonyat (1944) és A tetű, mint az apokalipszis lovasa (1944) című képeken már a megtapasztalt rettenetet ábrázolta, ami a befejezetlenül maradt, János jelenéseinek konkrét helyeit megjelenítő Apokalipszis-sorozatán, a Háború és Béke képpárnál és a „Szolnoki vázlatkönyv”- ben található rajzokon fokozódik.
Ámos 1940-1944 közötti munkaszolgálatos éveiben, a halál torkában készítette megrázó rajzait és grafikáit. Akárcsak Radnóti Miklós bori költeményes füzete, Ámos Imre 1944-1945 fordulóján élete utolsó időszakában még egy vázlatkönyvbe rajzolt, mielőtt egy német koncentrációs táborban – máig ismeretlen körülmények között – mártírhalált halt. A végső elhurcolása előtti időszakot a szolnoki munkaszolgálatos táborban töltötte. A „Szolnoki vázlatkönyv” fennmaradása annak köszönhető, hogy amikor 1944-ben Budapestre szállították századát, a Lehel úti kaszárnyában sikerült átadnia azt feleségének. A vázlatkönyv rajzainak sajátos kompozíciós- és szimbólumrendszere, valamint a közelgő elpusztulás és kétségbeesés tudatában való alkotás érzékelteti: a „magyar Chagall”mennyire magára maradottan, reménytelenül küzdött külső és belső démonokkal és végül megadva magát a sorsnak legyőzetett. Ugyanakkor Ámos rajzai felülemelkednek az egyén problémáin, kisebb-nagyobb panaszain, egy korszak pusztulásba sodort millióinak sorsát, lelkiállapotát tükrözik. Ezért kiemelkedően jelentős vázlatkönyve, mind a magyar, mind az egyetemes művészettörténetben. „Ez a mű felkiáltójel: a “soha többé!” egyedül álló képsora.” A „Szolnoki vázlatkönyvet” első alkalommal láthatja a nagyközönség, üveg alatt van, de virtuálisan lapozható egy projektor segítségével.
Forrás:
Egri Mária: Ámos Imre szolnoki vázlatkönyve, Corvina Kiadó, Bp., 1973
Magyar Nemzeti Galéria: ArtKalauz; Marc Chagall és Ámos Imre Budapesten, Bp.,2013
A kiállításajánló szerzője:
Mihályi Ágnes