A houstoni Center for Medicine after the Holocaust és a helyi Holocaust Museummal közösen szervezett történelmi kiállításunk egy külön, de szerves része kortárs amerikai művészek alkotásait vonultatja fel, amelyekkel az alkotók reflektáltak a náci orvosi kísérletekre, illetve tágabb értelemben, az azóta is aktuális bioetikai kérdésekre.

A kiállítás kurátora, Dr. Andrew Weinstein, a New York State University tanára így ír erről: 

A kiállításon”Az emberi létezőkre kényszerített náci eugenika, eutanázia és a szívszaggató orvosi kísérletek történetét szemlélve, a művészek, akik itt kiállítanak, “művész-filozófusok” néven is jelölhetők, mert olyan kérdéseket, problémákat fogalmaznak meg, melyekkel a történészek nem mindennap foglalkoznak. A náci gondolkodásmód alapjaiban sértette meg a ősidők óta jelen lévő orvosi etikai normákat. Arie A. Galles részletenként ülteti át ezt az ellentmondásosságot vizuális formába, csíkok elhelyezésével, melyek a koncentrációs táborok rabruháinak és a börtönök sorompóinak analógiái, az ókori hippokráteszi eskün túlmutatva, melyet orvosok tettek le a “ne árts” felszólítás jegyében.  A náci önámításra Susan Erony fókuszál, aki eugenikával kapcsolatos dokumentumokat használ a náci ideológia, annak megszegésének filozófiai gyökerei megértéséhez. A náci hazugságok ide vonzották a csatlakozó művészek, Vitaly Komar és Anna Halberstadt figyelmét is, akik a szvasztika immanens ellentmondásait tárják fel egy, a nácik által megsemmisített család történetén keresztül.  Aharon Gluska verziói egy nácik által készített, egy áldozatot azonosító fényképén keresztül erősítik a dehumanizáció üzenetét. Az orvostudományban az emberi mibenlétét veszett állapot túlélte a háborút, ma velünk él – a négy kiállító művész munkái ezt sugallják. 

Az gyógyászati minőségű latex tintafoltos papírlapjaival Ruth Liberman invitálja a nézőket megérinteni és elolvasni a kísérletek bizonyítékát, melyet az amerikai kormány és az amerikai vállalatok vizsgáltak, és amelyet az amerikai bírák által alapított Nürnbergi Törvényszék figyelmen kívül hagyott, a náci orvosok 1947-ben lezajló perében.  Verena Kaminiarz fotói dokumentálják saját alternatív laboratórium-installációit, melyek a laboratóriumi egerek névadása és nyugdíjazása által kritizálják a ma is jelen lévő tudományos gyakorlatot és protokollt, miközben az őrült tudósok, Aziz + Cucher szörnyű teremtményei emlékeztetnek bennünket napjaink géniparára, mely  kis mértékű vagy nem nyilvános párbeszédeket, vitákat indukál, annak ellenére, hogy  az elképesztő módon változtatja meg a társadalmat. Heather Dewey-Hagborg, Aurelia Moser, Allison Burtch és Adam Harvey videója egy játékos, ám ezzel együtt végzetesen komoly meditációra hív a genetikatudomány hatalmáról és veszélyeiről, a figyelemfelhívás eszközeként. Felhívásuk a cselekedetre ösztönöz, és azt fejezi ki, hogy mindannyiunknak érdeke a kortárs orvostudományi következményekkel szembenézni.”

A kiállításon Aziz + Cucher,
Heather Dewey-Hagborg, Aurelia Moser, Allison Burtch, and Adam Harvey,
Susan Erony,
Arie A. Galles,
Aharon Gluska,
Verena Kaminiarz,
Vitaly Komar és Anna Halberstadt,
valamint Ruth Liberman alkotásai láthatók.

Az illusztráció, Aharon Gluska Cul-de-Sac / Zsákutca című alkotása szintén látható a tárlaton.