A kiállítás célja, hogy egykori iskolás gyerekek személyes történetein keresztül megismertesse a 14 év fölötti diákokat az óbudai és a budai zsidóság kirekesztésének folyamatával.

A tárlat azt is ki szeretné domborítani, hogy ezek a zsidó iskolások, noha magyarok voltak, mégis kitaszították őket a társadalomból. A zsidó cserkészeket kizárták a cserkészszövetségből, a férfi tanárok és a fiúk közül a legtöbben munkaszolgálatra vonultak. Arcukat hiába keressük az 1940-es években készült osztályképeken. Az életben maradt diákok apátlanul vagy árván nőttek fel a háború után, megpróbálva bekapcsolódni az újjáalakuló cserkészcsapatba, a cionista, ill. egyéb mozgalmakba.

A kiállítás öt, könnyen fölállítható tablóból áll : Zsidó iskolások, A 311. Vörösmarty cserkészcsapat, Ünnepek, Kirekesztés, Újrakezdés. Iskolákban, közösségi házakban könnyen fölállítható, szállítható, és oktatási célra is használható a történelem, magyar, osztályfőnöki, illetve egyéb, akár fakultációs, felső tagozatos, gimnáziumi órákon.

A tablókhoz feladatlapok is készültek (a 14 és 18 év közötti korosztály, illetve külön a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára), amelyeknek segítségével a mai fiatalok a vészkorszak idején élő diákokkal, tehát kortársaik sorsával foglalkoznak. Elgondolkodhatnak a veszélyhelyzetben alkalmazható túlélési stratégiákon, az árulás és a szolidaritás sorsfordító dilemmáin. A tanulási folyamat során fejlődik empátia készségük, önismeretük. A diákok közül önként jelentkező kortárs vezetők számára segítséget nyújthat a kiállítás háttereként szolgáló honlap: http://dj.arva.biz, a „Megkésett iskolai találkozó” című CD-ROM, (Gombocz Eszter: Megkésett iskolai találkozó/ Spätes Klassentreffen. Az Óbudai Izraelita Elemi Iskola Története 1920-tól 1944-ig. 2010. ISBN 978-963-87628-8-7), valamint a „Viszontlátás” (Reunion) című magyar/ angol nyelvű DVD.

Az öt tabló egy-egy, arra alkalmas helyszínen további tárlókkal egészül ki. Az itt elhelyezett fényképek (például osztályfotók, családi képek) és dokumentumok (naplók, bizonyítványok, értesítők, levelek) még közelebb hozzák a vészkorszak eseményeit és az akkor élők mindennapi küzdelmeit.

Egy-egy részlet a diákok visszajelzéseiből:

„Elég meghökkentő volt, mert ez itt történt, a mi hazánkban. Jó, hogy végre fény derült a titkokra.”

„Megdöbbentő, hogy mennyire elkülönítették és diszkriminálták a zsidókat csak azért, mert más vallásúak voltak. Szerintem hasznos volt ez a kiállítás, mert így, hogy egyre több mindent tudunk meg erről a korszakról, kisebb az esélye, hogy a jövőben ilyen megtörténhessen.”

„Nekem sokat mondó volt a kiállítás, a személyes sorsok közelebb hozzák a történelmet. Megnyíltak a szívek a volt „iskolások” felé, átérezhettük az ő megaláztatásaikat, nyomorúságukat. Köszönjük a készítőknek! ”

„A legjobban a levél tetszett, személyes volt.”

„Felnyitotta a szemünket, hogy nem csupán egy népet akartak kiirtani, hanem a mögöttük lévő kultúrát is.”

Egy középiskolai tanár véleménye:

A kortárs vezetés módszere „nagyon inspirálóan hatott ránk, a jövőben ezt az irányt kell folytatnunk. A diákokra sokkal bátrabban építhetünk, mint azt gondoltuk. Mindennél fontosabb, hogy a gyerekek lelkéig jussunk a megemlékezéseink során, ez pedig ilyen informális, személyes, megérintő módszerrel lehetséges.”

Kurátor: Gombocz Eszter, grafikus: Roczkov Radmila

A kiállítás további helyszíneken történő bemutatására folyamatosan várjuk és fogadjuk iskolák, kulturális intézmények jelentkezését!

További információ, időpontok foglalása:

Tel: 1-455-3324 | E-mail: oktatas(kukac)hdke.hu