Holló Imre fogorvost Sátoraljaújhelyről 1944. május 3-án hurcolták a városi gettóba, ahonnét később a dörnhaui szőnyeggyárba, az úgynevezett “hideg krematóriumba” vitték. Grafikáin kiszolgáltatott, emberi méltóságuktól megfosztott társait örökítette meg. Rajzait tenyerébe rejtett papírra vetett skiccek alapján készítette esténként, majd a flekktífuszt terjesztő tetvektől nyüzsgő szalmazsákba dugta el a rendszeresen ellenőrző SS katonák elől. Holló Imre túlélte a háborút, rajzait hazahozta.

Lágernapló képekben

Dr. Holló Imre rajzai 1944-45-ből

Holló Imre munkái olyan lágerrajzok, amelyek Dörnhauban készültek. A rabok öntudatuk megőrzése érdekében szellemi elfoglaltságot kerestek maguknak, ő arra vállalkozott, hogy vizuálisan megörökítse az utókor számára mindazt a szenvedést, amit sok más sorstársával együtt átélt. Lázálomszerű, szörnyű emlékeiről nehéz lehetett grafikai eszközökkel beszélni. Holló Imre nem volt festő, mégis azon kevesek egyike, akiknek sikerült a történteket művészi formába tömöríteni.

Amit a fénykép, a film nem tud, arra a vonal, a faktúra alkalmasabb. Az előbbi csupán rögzítette az elképzelhetetlent, a rajzok az érzelmek közvetítésére is képesek voltak. Készítőjük a lágerélet legjellemzőbb pillanatait választotta ki, mintha egy forgatókönyvet írt volna, szöveges kiegészítésükkel pedig teljesebbé tette alkotásait. A kilakoltatás és elhurcolás, a megaláztatás és a reménytelenség pillanatait követhetjük végig, többnyire olyan jól ábrázolt gesztusokkal illusztrálva, mintha nem is állóképeket látnánk.

A tábori „élet” borzalmait olyan következetességgel sorolja fel, mint ami egy vádirat létrehozásához szükséges. Szinte érezni a túlhajszolt, megkínzott emberek zihálását, ami egyre alábbhagy, és fel-feltűnik a mind megszokottabbá váló halál. Zuhogó esőben felcsattanó durva vezényszavak, korbácsütések és a kivégzések látványa alakították fokozatosan emberi roncsokká a kereskedőt, a tanárt, a fogorvost, akiknek előző életére már semmi sem utalt.

Az utolsó szálakat, amibe kapaszkodni lehetett, a szabadság illúzióját egy appel idején látott kis béka vagy a fenyőerdő látványa jelentette. De néha még egy ilyen apróságnak tűnő dolog is jelentőséget kapott, és erőt adhatott az életben maradáshoz.

A kiállítás anyaga a mintegy 50 darabot számláló gyűjtemény válogatásából jött létre, a teljes sorozat a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében található.

Kurátor:

Vajda László, Magyar Nemzeti Múzeum

Támogató:

Magyar Nemzeti Múzeum

Erdélyi Lajos fotóművész

Irodalom:

“Palackposta” az utókornak

Holló Imre rajzai, Erdélyi Lajos írása

Balassi Kiadó, Budapest, 1998.

Erdélyi Lajos: Túlélés – egy fotográfus visszaemlékezései

Zachor Alapítvány, Budapest, 2012.