Az „Emlékhelyek megőrzése” projekt célja öt év során öt olyan helyszín felkeresése, ahol betekintést lehet nyerni a holokauszt és a roma népirtás helyszíneinek kezelésével és megőrzésével kapcsolatos bevált gyakorlatokba. Az így nyert tapasztalat beépül a projekt-csapat által kidolgozott, a legjobb gyakorlatokat összegző chartának. 2019-ben a csoport meglátogatta Alderney-t, a Csatorna -szigetek egyikét, idén nyáron pedig, a járvány miatti egy év késéssel, augusztus elején a második szakértői látogatásra Ausztriában kerülhetett sor.

Dr. Gilly Carr, az „Emlékhelyek megőrzése” projekt vezetőjének cikkét a Nemzetközi Holokauszt Emlékezés Szövetség honlapjáról vettük át

Mauthausenbe, Gusenbe és Gunskirchenbe tett utunknak kettős célja volt: először is, a jó gyakorlatok példáinak megfigyelése, valamint a helyszínek előtt álló aktuális kihívások megismerése és megértése; másodszor pedig, a látogatás alapján az Emlékhelyek megőrzése céljából alkalmazott jó gyakorlatokat összefogó charta további finomhangolása a projekt-csapat tagjai által.

A három tábor, amelyet meglátogattunk, nagyon különböznek egymástól, és így felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak a helyszínek megőrzésének valóságába napjainkban. Mauthausen egy ma is létező, erre a célra épített erőd belsejében került kialakításra, ahol számos eredeti tábori épület és szerkezet maradt fenn. Néhány kilométerre fekszik Mauthausen falutól.

A modern Gusen falu viszont az 1945-ben elpusztított tábor helyszínén épült. Habár több eredeti épület is fennmaradt, ma – kívülálló számára kissé hihetetlenül – magánlakásként használják őket.

A gunskircheni tábor mindössze három hétig működött egy erdőben, mielőtt az amerikai erők felszabadították. 1945 tavaszán több ezer mauthauseni foglyot vittek oda. Ma már csak néhány barakk beton alapja maradt fenn, valamint textil és más tárgyak az erdő talaján.

E tárgyak nagy részét Claudia Theune professzor vezette régészeti csoport gyűjtötte össze, aki csatlakozott szakértői látogatásunkhoz. Theune professzor Mauthausenben és Gusenben, szintén  végzett ásatásokat és tudományos tanácsadó szerepében felbecsülhetetlen értékű tagja volt a csapatnak.

Változatos menedzsment igények

Különbségeik ellenére a három helyszínnek van egy közös vonása: egyik sem úgy néz ki, mint 1945-ben. Még az 1945-ös megjelenéséhez legközelebb álló Mauthausen is változásokon ment keresztül: néhány barakkot lebontottak, más épületeket felújítottak, a szögesdrót kerítést kicserélték, egy látogatóközpontot adtak hozzá, és – amikor meglátogattuk – a hírhedt kőbányát benőtte a növényzet.

Jelenleg a kőbányát a táborral összekötő lépcsőt – a „halál lépcsőjét”, a Todesstiege-t – részben bokrok rejtik, valószínűleg a lépcsőt elzáró ideiglenes kerítés miatt. Ez azt jelenti, hogy a látogatók számára megszakadt a kapcsolat a tábor és a lépcső között.

Habár a lépcsőn való felmenetel fontos a túlélők és leszármazottjaik számára, ez egyben a látogatónak is módot ad(na) arra, hogy tisztelegjenek az egykori foglyok emléke előtt, és megértsék a tábor elrendezését. A jelenlegi osztrák biztosítási jogszabályok következtében a lépcsősort le kellett zárni. A Mauthauseni Emlékhely igazgatója, Dr. Barbara Glück egy 400 tételből álló listát kapott kézhez, amely felsorolja azokat a változtatásokat, amelyeket a biztosítási jogszabályok betartása érdekében eszközölnie kell. Ez minden bizonnyal komoly kihívást jelent, és ezek a változtatások mindegyike ahhoz vezet, hogy a helyszín további eredeti elemeket veszít, vagy az eredeti architektúra szenved el változtatásokat.

Dr. Glück erőfeszítéseket tett a ma Gusenben élő emberekkel való kapcsolatépítés érdekében is. A 2005-ben kifejlesztett hatásos audio tábor-vezetés mellett egy új alkalmazás (app) is készült. 

Ez lehetővé teszi a látogatók számára, hogy végigsétáljanak Mauthausenben vagy Gusenben, hallhassanak és olvashassanak történelmi információkat, és láthassanak képeket arról, hogyan nézett ki a tábor a múltban és hogyan néz ki ma. Az Emlékhelyek megőrzése” projekt csapata reméli, hogy tanulhat Dr. Glücktől a helyi lakosokkal történő jó kapcsolatok kiépítéséről annak érdekében, hogy ez segítse munkánkat más helyszíneken.

Folytatódik a Charta kidolgozása

A három táborban tett látogatás rendkívül értékes volt tervezett chartánk finomításának céljából. Az ilyen utazások segítenek felmérnünk, hol voltunk naivak vagy idealisták, és segítenek megérteni a holokauszt örökségével való foglalkozás valóságát ma, közel 80 évvel a háború befejezése után. A helyszínek menedzsmentjének sokoldalúnak kell lennie és alkalmazkodónak az aktuális helyzeti igényekhez.

A különböző helyszíneken hatalmas változások történtek, amelyeket már nem lehet visszafordítani. Például, ha látjuk, hogy egyes közösségek az egykori táborok területén élnek, megérthetjük, hogy olyan kívánatos dolgok, mint például a „pufferzónák” a lakások és a volt táborok között, egyszerűen nem praktikusak és nem kivitelezhetők. A látogatás segített megérteni azt is, hogy mennyi munka vár még a korábbi helyszínek maradványainak beazonosítására és elismerésére. Az ilyen munka az áldozatok iránti tisztelet kifejezése, és segíti az oktatási tevékenységet úgy helyi és nemzeti, mint nemzetközi szinten.

(A cikk angol nyelvű eredetije a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség – IHRA honlapján olvasható.)