A napokban mutatták be a soproni Pannonia Szállóban Dr. Tárkányi Sándor új könyvét, amely a középkortól napjainkig tárgyalja a soproni zsidóság történetét.
Fájdalmas és nehéz örökséggel néz szembe, aki a modernkori népirtás, a holokauszt történetéhez nyúl. Ez a téma Magyarországon még számos településen nem kívánatos, ami szélesebb körben azt jelenti, „erről hallgatunk, erről nem beszélünk”. A sértett fél, az erőszakkal megcsonkított, tönkretett zsidóság is inkább hallgat. Erőszakkal elhurcolt, megölt hozzátartozóiról óvatosan, visszafogottan emlékezik. Ők azok, „akik nem jöttek vissza”.
Hová kerültek, mi történt velük, miért nem jöttek vissza? Miért történt velük mindaz, amiről nem – vagy alig – beszélünk, újabban évfordulók alkalmából emlékezünk? A bűnről nem könnyű beszélni, galád tettekkel nehéz szembenézni. Ma is erkölcsi tartás, józanság és jellembeli szilárdság szükséges ahhoz, hogy valaki elvállalja, hogy megtöri a hallgatást. Az aljasul és értelmetlenül elpusztított honfitársaink pártjára áll, aki beszél a tízparancsolat súlyos megszegéséről. Gyilkos emberek és eszmék tobzódásáról, a szabad rablásról, vagy a megkerülhetetlenről: a felelősségről.
Mert írni és beszélni kell arról, mi történt az évszázadok óta velünk élő zsidósággal, akár a homályba vesző korokban, akár mint 1938 és 1945 között. Dr. Tárkányi Sándor – a nemzeti becsület és Sopron szolgálatában – ezt cselekedte, mikor kutatni kezdte a soproni zsidóság gazdag történetét, és Elfeledett soproniak Családok tárgyak, hagyományok címmel publikálta kutatási eredményeinek második kötetét.
A 173 lapos, gazdagon illusztrált kötet már a soproni Pannonia Szállóban tartott bemutatón sikert aratott. Hét fejezete – magyarul és angolul – a középkortól napjainkig tárgyalja a soproni zsidóság történetét. Szakszerű, pontos kötet. Egyszerre tudományos és ismeretterjesztő, a gazdag képanyag meggyőzően bizonyítja a soproni zsidóság beilleszkedésének pozitív következményeit, a történelmi együttélés hozadékát.
Az olvasó hiteles és pontos adatokat, fontos ismereteket nyerhet a zsidó vallás gyakorlásáról, az Európában is különösen értékesnek tartott soproni zsinagógák, a hitközségek történetéről, a zsidó ünnepek hagyományairól és áhítatáról. Megismerheti a zsidóság életében különösen fontos tanulás soproni színhelyeit, a közösségi imák, az imakellékek szerepét, a neves tanítókat, s hogy a soproni jesiva az 1930-as években saját folyóiratot is kiadott. A szerző képet nyújt a zsidó étkekről, a kóser ellátásról, a zsidó vendéglőkről, állításait gazdag és unikális illusztráció kíséri.
A kötetben olvashatunk családtörténetekről, sikeres vállalkozókról, kereskedőkről, kitűnő ügyvédekről, építészekről, gondos orvosokról. Közben ismét fölfakad bennünk a kérdés: Miért? Miért kellett elhurcolni és megölni őket? Mit alkothattak volna, hol tartana az ország, a város, szinte minden település, ha a szorgalmas, sokszor művelt, nyelveket tudó, számos készséggel rendelkező zsidó honfitársaink itt élhetnének velünk. Ezeknek (a sajnos jórészt elfeledett) soproniaknak a jótékonyság természetes dolog, szigorúan beléjük nevelt, lelkileg is vállalt tulajdonságuk volt. Erről a nemes tulajdonságról a kötet végén bőséges anyagot, számos tényt és adatot találunk. Önzéstől gyakran fuldokló korunkban jó érzés olvasni az adakozásról, a jótékonyságról, a sorolt adatokból a szegényekről, a betegekről, a vándorokról, a valamiképp bajba jutottakról való gondoskodás, a törődés többféle válfaja világlik ki.
Dr. Tárkányi Sándor közhasznú munkásságához felesége, Dr. Tárkányi Eszter gondos és értékes segítséget nyújtott. Bízunk benne, hogy teremtő összefogásuk Sopron múltjának feltárásában új eredményekhez vezet.
Dr. Szita Szabolcs DSc.
A könyvbemutatón készült fotók itt láthatók.