A jelenlegi járványhelyzet miatt sajnos bezárult a világ; nehezebben jutunk kultúrához, bezártak a színházak, mozik, múzeumok, így a Holokauszt Emlékközpont is. Ebben a nehéz élethelyzetben több kampány is elindult, pl. az #olvassotthon mozgalom, amelybe ezentúl mi is bekapcsolódunk egy-egy, a múzeum profiljába vágó könyvajánlóval.  

Elsőként Edith Eva Eger: A döntés című könyvét ajánljuk Önöknek! 

„Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogvatartóinak, és mindennap élvezi az életet.”
A fülszöveg részletéből azt is gondolhatnánk, hogy ez a szokásos önsegítő könyvek egyike, ám ez nagyon nem így van. Miközben az írónő átvezet minket az élettörténetén, tanúi lehetünk gyógyulása hosszú, és egyáltalán nem könnyű folyamatának. Edith története nem csak a holokausztról szól, és az ott átélt borzalmakról, hanem a traumafeldolgozásról, a magunkkal és múltunkkal való szembenézésekről, arról, hogy (majdnem) mindig dönthetünk, hogyan éljük az életünket. Edith a háború után megházasodik, a világ másik felén kezd új életet, nem találja hivatását, végül a  házassága is megromlik. Majd 53 évesen befejezi tanulmányait és klinikai pszichológus lesz. Ezen a hosszú úton megérti, hogy bár a múltbéli szörnyű emlékeket nem tudjuk eltörölni, de eldönthetjük, hogy valóban áldozattá akarunk-e válni legbelül, és amit mindig hangsúlyoz, mindenki szenvedése fontos, a szenvedésben nincs hierarchia, nincs értelme traumáinkat összehasonlítgatni. 
Dr. Edith Eva Eger a mai napig pszichológusként praktizál, rengeteg páciensének segít a traumafeldolgozásban, a könyvből is kitűnik, hogy szívvel-lélekkel próbál segíteni, legyen szó párkapcsolati problémákról, vagy poszttraumás stresszben szenvedő amerikai katonákról. Tevékenyen részt vesz a holokauszt emlékeinek felidézésében és megőrzésében is. 

A könyv üzenete szépen összecseng a mostani súlyos helyzettel: habár a vírus otthonaink börtönébe zárt minket, az csakis a mi döntésünk, hogy saját elménket börtönbe zárjuk-e:   
„(…)  ha a múlt elől futunk, vagy a jelen fájdalma ellen harcolunk, akkor bebörtönözzük magunkat. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami van, és megbocsátunk magunknak, megnyitjuk a szívünket, hogy felfedezhessük a jelenben létező csodákat.”