Latin szó, jelentése ’befogadás’. Az 1895. évi XLII. törvénycikk (recepciós törvény) a történelmi keresztény egyházakéval azonos jogokat biztosított az izraelita felekezet számára.

A romani nyelvű kifejezés jelentése: ’elpusztítás’, ’elnyeletés’. A náci Harmadik Birodalom és szövetségesei által romák (cigányok) és szintik ellen végrehajtott tömeggyilkos akciók a II. világháború alatt (roma holokauszt).

Orosz szó, eredeti jelentése ’pusztítás’: spontán, szervezetlen, de gyakran tudatosan gerjesztett, államilag támogatott erőszakos akció a társadalom egyes csoportjai (elsősorban a zsidóság) sérelmére.

lásd Pharrajimos

A Nyilaskeresztes Párt fegyveres alakulatai. A pártszolgálatosok voltak az 1944. októberi nyilas hatalomátvételt követően Budapesten a zsidók, katonaszökevények és más civilek elleni megtorló intézkedések fő végrehajtói. Egységes egyenruhát nem viseltek, hovatartozásukat az árpádsávos, nyilaskeresztes karszalaggal jelölték. Gyakran felsőbb parancs nélkül is cselekedtek, kirabolták és meggyilkolták áldozataikat. Kivégzéseiknek legalább nyolcezer budapesti zsidó esett áldozatul.

A nyilas hatalomátvétel után gyűjtőtáborként funkcionált; a deportálás, illetve a Német Birodalom felé gyalogosan induló halálmenetek egyik utolsó magyarországi állomása volt.

A hagyományokhoz erőteljesen ragaszkodó, a modernizációs törekvéseket elutasító vallási irányzat a zsidóságon belül.

lásd nemzetiszocializmus

Szélsőjobboldali politikai ideológia, gondolkodásmód és politikai rendszer. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetője, Adolf Hitler alakította ki az 1920-as években korábbi teoretikusok elképzelései nyomán. Lényege az árja faj felsőbbrendűségét hirdető fajelmélet és a nemzetiszocialisták (nácik) szerint világuralomra törő zsidóság elleni harc. 1941-től kezdve az európai kontinensen élő zsidók teljes elpusztítására törekedett. A német nemzetiszocializmus a

lásd gettók Budapesten