Reviczky Imre ezredes, posztumusz vezérőrnagy, a Világ Népeinek Igaza tiszteletére avattak emlékkövet Óbudán, az embermentő nevét viselő utcában.

Reviczky Imre (1896 – 1957) 1942-ben zászlóaljparancsnok volt a keleti fronton, majd rövidesen visszarendelték a pótkeret állományához. Előbb Nyíregyházán szolgált, majd Nagybányán a X. közmunkaszolgálatos zászlóaljnak volt a parancsnoka. Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozott a parancsnoksága alá. Javított a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltotta a bántalmazást, 1944-ben pedig elősegítette a román századok szökését. 1944-ben több ezer zsidót hívott be munkaszolgálatra, 18 éven aluliakat és 48 éven felülieket is, ezáltal megmentve őket a deportálástól. A nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházba zárták. 1945 után ezredessé léptették elő. 1950. február 1-jén elbocsátották a hadseregből, 1952-ben megfosztották nyugdíjától, 75%-os hadirokkant létére Budapesten szénlapátolással kereste kenyerét. 1965-ben a Yad Vashem posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Az emlékkő avatására augusztus 2-án, a Humánum Napján került sor. Beszédében Óbuda-Békásmegyer polgármestere, Dr. Bús Balázs kiemelte, hogy Reviczky Imre már Lengyelország német lerohanásakor is minden igyekezetével segítette a hazájukból menekülő lengyelek magyarországi elhelyezését; de öt évvel később, a legkritikusabb időszakban sem tagadta meg senkitől az élethez és emberi méltósághoz való jogot. Áldozatvállalásával, tevékenységével méltán kiérdemelte, hogy nevét együtt említsük olyan híressé vált tanulságtevők nevével, mint Raoul Wallenberg, Carl Lutz, Angelo Rotta, Slachta Margit, Friedrich Born, Sztehlo Gábor vagy az óbudai szakaszon Ángel Sanz Briz.

A bensőséges avatás végén az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait Reviczky Imre emlékkövénél.