1939. május 4.

Magyarországon életbe lép az úgynevezett második zsidótörvény (1939. IV. tc.) „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”, amely 6%-ban maximálja egyes értelmiségi munkakörökben a zsidók számarányát. A törvény értelmében az izraelita vallásúak mellett azok is zsidónak minősülnek, akiknek egyik szülőjük, vagy két nagyszülőjük izraelita vallású

1939. május 28–29.

Az országgyűlési választásokon előretörnek a nyilas és szélsőjobboldali pártok, 49 képviselőjük kerül a Képviselőházba

1939. szeptember 1.

Német támadás Lengyelország ellen, megkezdődik a második világháború; a német zsidók számára kijárási tilalmat vezetnek be este 9-től reggel 5-ig (télen este 8-tól reggel 6-ig)

1939. szeptember 21.

Reinhardt Heydrich, az SS Biztonsági Szolgálatának (Sicherheitsdienst – SD) vezetője utasítást ad gettók és zsidó tanácsok alapítására a megszállt lengyel területeken

1939. szeptember 22.

Reinhardt Heydrich lesz a Nagynémet Birodalom erőszakszervezeteit tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt – RSHA) vezetője

1939. október

Hitler egy szeptember 1-jére visszadátumozott utasításában felhatalmazza Philipp Bouhlert, az NSDAP kancelláriájának vezetőjét, és egyik háziorvosát, Karl Brandtot, hogy a gyógyíthatatlan betegeket „kegyes halálban” részesítsék; ezzel kezdetét veszi az eutanázia-program

1939. október 10.

Megszervezik a Lengyel Főkormányzóságot (Generalgouvernment), Krakkó központtal

1939. október 12.

Hans Frankot nevezik ki a megszállt lengyel területek főkormányzójává

1939. november 23.

A varsói zsidóknak kék Dávid-csillaggal ellátott fehér karszalagot kell viselniük