Új memoárok könyvtárunkban

08 febr

Könyvtárunkban a zsidóság huszadik századi történetével és a holokauszttal kapcsolatos gazdag szakirodalommal várjuk a kutatókat, érdeklődőket. Nem hiányozhatnak gyűjteményünkből a történelmi események személyes megéléséről tanúskodó naplók, visszaemlékezések sem. Két frissen beszerzett memoárt ajánlunk most az Önök figyelmébe:


Élisabeth Sentuc (Brodi) a hagyományokhoz kötődő, egyszerű bánffyhunyadi zsidó család kálváriáján keresztül nyújt bepillantást a második bécsi döntéssel annektált észak-erdélyi zsidóság sorsába. Családjuk a kolozsvári gettósítást követően 1944. június 1-tõl 2-ig virradó éjszaka érkezik Auschwitz-Birkenauba, ahol a szelektálás során utoljára látja családtagjait. 

Élisabeth csak húsz évének, akaraterejének, kitartásának és egy rendkívüli eseménynek köszönheti életét. A görlitzi kényszermunkatáborban éri meg a felszabadulást, majd Franciaországban kezd új életet. Szabadulása után ötven évig magába zárta szörnyű emlékeit, s csak ekkor szakadt fel a gát, hogy vallomást tegyen a vele történtekről, és lánya kívánságának engedve egyezett bele, hogy “tollba mondja” történetét. 

Jámbor Ági fiatal tehetségként, Európa-szerte koncertező zongoraművészként tapasztalja meg a zsidóságot sújtó korlátozó intézkedéseket. A világháború előtti években Hollandiában élve, az ország náci megszállásakor nem sikerült elmenekülnie az Amerikai Egyesült Államokba, ezért ekkor visszatért Magyarországra. A második zsidótörvény következtében itthon is csak az OMIKE Művészakció keretében léphetett fel. Magyarország német megszállása alatt részt vett az ellenállásban, álcaként gyakran egy általa kitalált „Maryushka” nevű prostituáltnak öltözött. A holokauszt időszakában osztozott a budapesti zsidóság sorsában, s bujkálva, rejtekhelyeken, állandó üldözöttségben élte át ezeket a hónapokat. A háború után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol zenepedagógusként, zongoraművészként és zeneszerzőként folytatta hivatását.