A Bécsi Wiesenthal Intézet szeptember 25-én Bécs első és második kerületében rendezett sétával emlékezett az 1944-ben Bécsbe hurcolt magyar zsidó kényszermunkásokra.

1944 márciusában a német hadsereg megszállta a náci Németország szövetségéből kilépni próbáló Magyarországot. A gettókba zsúfolt zsidók nagy részét az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták és ott megölték, vagy kényszermunkára hurcolták őket a Német Birodalomba. A magyar állampolgároknak az ausztriai nemzeti szocialista kényszermunkarendszerben való alkalmazása azonban különleges volt. Bécs városának náci polgármestere, Hanns Blaschke jelezte Ernst Kaltenbrunnernek, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt RSHA) vezetőjének, hogy az akut munkaerőhiányt a városban kényszermunkásokkal pótolná. Erre Adolf Eichmann ‚visszavásároltatott’ körülbelül 15.000 főt a már az auschwitzi deportáláshoz gettóba zárt Kasztner Rezső-féle magyar zsidók közül, fejenként 100 dollárért.

Ezeket a magyarországi zsidó kényszermunkásokat nem a koncentrációs táborokba szállították, hanem munkásszállásokon, vagy erdő- és mezőgazdasági birtokokon helyezték el és a bécsi, valamint az alsó-ausztriai körzeti munkaügyi hivatalokon (Gauarbeitsamt) keresztül közvetítették ki. Különleges helyzetüket valamelyest jobb élet- és munkakörülményük is tükrözte.

Az elhurcoltak Bécs város túlzsúfolt, mindazonáltal higiéniai szempontból többnyire elfogadható állapotban lévő munkásszállásain, volt iskolákban éltek, illetve munkahelyeken vagy gyárakban helyezték el őket, ahonnan a munkaszolgálatuk helyszínére nemcsak gyalogosan, de tömegközlekedési eszközzel is közlekedhettek.

A magyar-zsidó munkások nélkülözését és szenvedését így a náci terminológia szerint „zsidómentes” Bécs lakossága is közvetlenül és látványosan megtapasztalhatta. A városlakók hozzáállására az egykori kényszermunkások ambivalens módon emlékeznek. A bántalmazások megjelenítése mellett gyakran a segítségnyújtás és az együttérzés pozitív képe kerül előtérbe: a bécsiek elsősorban a gyermekek kezébe csempésztek rendszeresen élelmiszert.

A front közeledésével a kényszermunkások egy részét „evakuálták”, másik részét pedig a Vörös Hadsereg szabadította fel. A mindösszesen 55.000, a mai Kelet-Ausztriába deportált magyarországi zsidó kényszermunkás közül több, mint 26.000 nem élte túl a viszontagságokat. Az 1944-ben Bécsbe hurcoltak pontos száma azonban ma már nem állapítható meg, mivel az SS a háború végén megsemmisítette a dokumentumokat.

Forrás: ORF/Bécsi Wiesenthal Intézet