Hetvenöt éve, 1941. szeptember 29-én és 30-án a német megszállók Kijev zsidó lakosságát a közeli Babij Jar nevű szakadékhoz terelték és lemészárolták. Több, mint 33 ezer civil, nők, gyermekek és idősek estek áldozatul a vérengzésnek.

A németek 1941. szeptember 19-én foglalták el Kijevet. Az ezt követő héten a szovjetek sorra robbantották a már korábban odakészített aknáikat. Megtorlásul, a német parancsnokság a zsidó lakosság kiirtásáról döntött. Szeptember 26-án falragaszokon szólították fel a zsidókat, hogy „átköltöztetés” miatt szeptember 29-én és 30-án jelenjenek meg a Melnikova és a Dorohozsitska utcák kereszteződésénél. Hozzák magukkal irataikat, értékeiket és meleg ruhaneműt. Aki nem tesz eleget a felhívásnak, azt a helyszínen kivégezik.
A hatóságok 5-6000 zsidó megjelenésére számítottak, de végül több mint 30 ezren jöttek el. Az egybegyűlteket a Babij Jar szakadékhoz terelték, levetkőztették és kisebb csoportokba osztva kivégezték. A közhiedelemmel ellentétben nem csak az SS és az ukrán kollaboránsok, hanem a Wehrmacht is tevékenyen részt vett a műveletben.
A történeti források huszonkilenc túlélőről tudnak, akiknek sikerült halottnak tettetniük magukat és az éj leple alatt elmenekülni a helyszínről.
Az áldozatok számát tekintve a Babij Jar-i mészárlás volt a legnagyobb vérengzés a Holokauszt kezdeti szakaszában. A náci kegyetlenkedések és népírtás szimbólumává vált.

Babij Jar felett a fű suttog,
Szigorú fák állnak ítélkezve
A hangtalan sikolytól megőszül hajam,
és állok, kalaplevetve.

És magam is, mint egy hosszú, hangtalan sikoly
az eltemetett ezrek és ezrek felett,
Én vagyok minden lemészárolt vén itt,
és én vagyok minden meggyilkolt gyermek.

Jevgenij Jevtusenko: Babij Jar (részlet)