Amikor országok feszültek egymásnak és pusztították szisztematikusan saját kirekesztett állampolgáraikat is, voltak olyan diplomaták, akik bebizonyították, hogy a diplomácia szigorú világában, a figyelem kereszttüzében is van igazi választási lehetőség. A Holokauszt Emlékközpont kiállítása (eredeti címe: Visas for Life) a második világháború és a holokauszt embermentő diplomatáinak állít emléket.
Az eredetileg, San Franciscóban 1996-ban bemutatott tárlat magyar vonatkozásokkal egészült ki. A Budapesten szolgálatot teljesítő külföldi diplomatákról alkot pillanatképeket, s mutatja be 1944 tavaszától-nyarától 1945 januárjáig az életük veszélyeztetésével is járó embermentő tevékenységüket.
A kiállítás főszereplői változatos háttérrel, változatos küldetésekkel érkeztek ide, szinte mindegyikük élettörténete egy külön kiállítást érdemelne. Voltak karrierdiplomaták, mint a spanyol Angel Sanz-Briz vagy a svájci Carl Lutz, volt ideiglenes diplomáciai megbízással érkezett üzletember, mint a svéd Raoul Wallenberg, vagy a Nemzetközi Vöröskeresztet képviselő svájci Friedrich Born. Kereskedő volt a spanyol polgárháborúban Franco oldalán harcoló, olasz származású Giorgio Perlasca is, aki minden meghatalmazás nélkül adta ki magát spanyol ügyvivőnek. Az egyház képviselői, mint Angelo Rotta és Gennaro Verolino hitbéli meggyőződésüknek tettek eleget a mentéssel.
Ahogyan embermentő tevékenységük indíttatása is különböző volt, sorsuk is más-más módon alakult. Még a szovjet csapatok érkezése előtt hagyta el Budapestet Angel Sanz-Briz. A fővárosban maradt Raoul Wallenberg, akinek az ostrom utolsó napjaiban veszett nyoma, sorsát azóta is találgatások övezik. Itt élte át a két világháború közti Magyarország haláltusáját Carl Lutz, akit, másokkal együtt, megalázó bánásmód után gyakorlatilag kiutasítottak, hazájában pedig felelősségre vonás és félreállítás várta. Az egyik legszínesebb figura, Perlasca visszatért Olaszországba, ahol csak a nyolcvanas évek második felében találtak rá.
Természetesen a karrierjüket, saját és családjuk életét is veszélyeztető embermentő tevékenységhez segítőkre is szükség volt, kiterjedt kör működött együtt Wallenberggel, Carl Lutz segítségére voltak a cionista ifjak, és lehetne sorolni a sok-sok feledésbe merült hőst, akik a védett házak és a diplomaták közötti kapcsolatot tartva nemegyszer életüket is áldozták.
E gondolatok ívén jött létre a három nyelven (magyar, angol és német) is megismerhető tárlat, melyen félszáznál több fénykép, dokumentum – köztük több eredeti védútlevél – tekinthető meg. A kiállítást filmvetítések, s diákcsoportoknak szánt múzeumpedagógiai foglalkozások kísérik.
Megnyitó a Humánum Napján
2011. augusztus 4. 10 óra
Cikkek, videók a megnyitóról ►
A kiállítás létrehozói:
Lektor:
Prof. Dr. Szita Szabolcs DSc.
Dr. Botos János
Nuber István
Munkatársak:
Csató Mihály
Gyarmati Réka
Huhák Heléna
Papp Józsefné
Benjamin Schilhan
Szécsényi András
Vámos György – Carl Lutz Alapítvány
Dr. Buzinkay Géza
Oktatás:
Pető Szilvia
Pécsi Tibor
Informatika:
Vágújhelyi Péter
Műszaki kivitelezés:
Horváth László
Dokumentumok, fényképek:
Holokauszt Emlékközpont gyűjteménye
Kommunikáció:
Török Zsuzsanna
Partnerek:
Budapesti Holokauszt Intézet
Carl Lutz Alapítvány
Budapesti Történeti Múzeum
Támogató:
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Az eredeti kiállítás létrehozói:
Eredeti tervek:
Eric Saul, San Francisco
Eredeti szövegek:
Theo Tschuy, Tannay
Agnes Hirschi, Münchenbuchsee
Fényképek:
United States Holocaust Memorial Museum
Yad Vashem, Jerusalem
Archiv für Zeitgeschichte, ETH, Zürich
Családi hagyatékok
A vándorkiállítás korábbi budapesti helyszíne:
Fazekas Mihály Gimnázium
Galériák
| Név |
|---|
| Diplomaták az élet szolgálatában |