Weizsäcker, Ernst Freiherr von (Stuttgart, 1882. május 12.–Lindau, 1951. augusztus 4.) német diplomata, államtitkár. 1920-tól dolgozik a német Külügyminisztériumban, különféle konzuli és más diplomáciai posztokon. 1931–1933 folyamán oslói német követ, 1933 és 1936 között svájci német ügyvivő, 1936-tól a német Külügyminisztérium politikai ügyosztályának vezetője, 1938-tól Joachim von Ribbentrop külügyminiszteri kinevezése után államtitkár. Konzervatív nacionalista, bizonyos

Zöldi Márton (Arad, 1912. augusztus 14.–Újvidék, 1946. november 5.) hivatásos csendőrtiszt, 1941–1942 folyamán a szekszárdi gyalog tanalosztály oktatója, 1943–1944-ben az I. csendőrkerület jászberényi szárnyparancsnoka; 1943 végén az újvidéki vérengzésben játszott szerepe miatt hadbírósági eljárás indul ellene, 1944 januárjában Németországba szökik. A megszálló csapatokkal tér vissza SS századosként, tevékeny szerepet játszik az ország zsidótlanításában. A világháború

Weltsch, Robert (Prága, 1891–1982) cionista író, kiadó, újságíró. 1920-tól 1938-ig a német cionisták lapja, a Jüdische Rundschau kiadója. 1938-ban Palesztinába megy, a II. világháború után a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék munkájáról tudósítja a Haarec című izraeli napilapot; a Leo Baeckről elnevezett Intézet egyik alapítója, 1980-ig az Intézet húsz évkönyvének szerkesztője.

Werkmeister, Karl német diplomata, 1944-ben tanácsos a budapesti német követségen.

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26.–Szovjetunió, 1952. május 28.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, vezérkari főnök, 1926. január 4-től a Hadiakadémia parancsnoka, 1926. november 1-jétől tábornok. 1936. március 1-jén nyugállományba helyezik, 1938. szeptember 19-től reaktiválják és kinevezik a Honvéd Vezérkar főnökévé. E posztot 1941. szeptember 4-ig tölti be. Többször keveredik éles konfliktusba a politikai vezetéssel. A németbarát

Wiernik, Jankiel (Varsó, 1889–1972) 1942. augusztus 23-án Varsóban letartóztatják, Treblinkába szállítják; 1943. augusztus 2-án, a lázadás idején megszökik. Emlékiratait az ún. illegális Koordinációs Bizottság már 1944-ben kiadja lengyelül, ugyanebben az évben New Yorkban angolul is megjelenik.

Wilhelm Károly, dr. (Kassa, 1886. február 17.–1951) ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elöljárója, a Cukor-tröszt jogásza; 1944-ben a nyilas puccsig a Központi Zsidó Tanács tagja. 1948-ban Svájcba emigrál.

Willenberg, Samuel (Częstochowa, 1923–) a Közép-Lengyelországi Opatów gettójából 1942. október 20-án 6500 zsidó társával együtt deportálják Treblinkába; itt a munkára ítéltek közé kerül, egyebek mellett a Tarnungskommando tagjaként feladata a környező erdőben zöld faágakat vágni – ezekkel borítják, álcázásul, a koncentrációs tábor szögesdrót kerítéseit. 1943. augusztus 2-án a lázadás során szökik meg, Varsóban bujkál, csatlakozik

Winkelmann, Otto (Bordesholm, 1894. szeptember 4.–Horn-Bad Meinberg, 1977. szeptember 24.) SS-Obergruppenführer és rendőrtábornok, 1944. december 1-jétől Waffen-SS tábornok, a magyarországi német rendőri és SS erők főparancsnoka (Höherer SS und Polizeiführer „Ungarn”). 1944. március 31-től szolgál Budapesten.

Wirth Károly (1908–Bp., 1944. december 10.) 1939-től nyilas képviselő (Budapest, Déli választókerület); 1941-ben Horthy Miklós elleni merénylet vádjával tizenöt évi fegyházra ítélik, 1944. október 15-én szabadul a szegedi Csillag-börtönből. Országos munkás üzemszervező vezetővé nevezik ki; bombatámadás áldozata lesz.