Willenberg, Samuel (Częstochowa, 1923–) a Közép-Lengyelországi Opatów gettójából 1942. október 20-án 6500 zsidó társával együtt deportálják Treblinkába; itt a munkára ítéltek közé kerül, egyebek mellett a Tarnungskommando tagjaként feladata a környező erdőben zöld faágakat vágni – ezekkel borítják, álcázásul, a koncentrációs tábor szögesdrót kerítéseit. 1943. augusztus 2-án a lázadás során szökik meg, Varsóban bujkál, csatlakozik

Winkelmann, Otto (Bordesholm, 1894. szeptember 4.–Horn-Bad Meinberg, 1977. szeptember 24.) SS-Obergruppenführer és rendőrtábornok, 1944. december 1-jétől Waffen-SS tábornok, a magyarországi német rendőri és SS erők főparancsnoka (Höherer SS und Polizeiführer „Ungarn”). 1944. március 31-től szolgál Budapesten.

Wirth Károly (1908–Bp., 1944. december 10.) 1939-től nyilas képviselő (Budapest, Déli választókerület); 1941-ben Horthy Miklós elleni merénylet vádjával tizenöt évi fegyházra ítélik, 1944. október 15-én szabadul a szegedi Csillag-börtönből. Országos munkás üzemszervező vezetővé nevezik ki; bombatámadás áldozata lesz.

Wirth, Christian (Oberbalzheim, 1885. november 24.–Trieszt, 1944. május 26.) SS-Sturmbannführer (1943), a megszállt lengyel területeken létrehozott náci haláltáborok egyik megszervezője. Az I. világháború után rendőrtiszt, 1931-től az NSDAP tagja, 1939-től a stuttgarti bűnügyi rendőrség biztosa (Kriminalkommissar). 1939 végétől a T4 (eutanázia)-program egyik irányítója; 1941-ben Lublin mellett megszervezi az első Németország területén kívüli eutanázia-központot, 1941 végén

Wise, Stephen Samuel (Bp., 1874–1949) New York-i reform-rabbi, cionista vezető. PhD: 1891, Columbia University. 1907-ben alapítja meg New Yorkban a Szabad Zsinagógát, a reformmozgalom vezetője. Tagja az American Jewish Congressnek, a World Jewish Congressnek, és még számos szervezetnek. A holokausztról szóló hírek terjesztésében, és az amerikai közvélemény mozgósításában komoly szerepe van.

Wisliceny, Dieter (Regulowken, Kelet-Poroszország, 1911. január 13.–Bratislava, 1948. február 27.) Adolf Eichmann közvetlen munkatársa, majd helyettese. 1931-tól az NSDAP tagja, 1934-től az SD-ben szolgál, 1937-től a Referat II/111. (zsidóügyi) részlegen. 1940-től a pozsonyi német követségen zsidóügyi szakértő (Judenberater), a szlovák zsidók deportálásának megszervezője. SS-Hauptsturmführer. 1943 februárjától decemberig Görögországban a deportálások egyik szervezője, 1944 tavaszától Eichmann

Witiska, Joseph, dr. (Iglau, 1894. július 5.–?) SS-Obersturmbannführer, az RSHA munkatársa, a grazi, majd a salzburgi SD egyik vezetője. 1944. szeptember 10-től Szlovákiában az Einsatzgruppe H vezetője. A háború után nem indult eljárás ellene.

Wodianer Andor (Bp., 1890. május 3.–Argentína, 1964) diplomata, 1939 és 1944 között a lisszaboni magyar követség vezetője. Magyarország német megszállása után lemond és csatlakozik a Követi Bizottsághoz.

Woermann, Ernst német diplomata, a Külügyminisztérium Politikai ügyosztályának vezetője, Nürnbergben az ún. miniszterek perében hét évre ítélik.

Wolff, Karl (Darmstadt, 1900. május 13.–?) SS-Obergruppenführer (1942), Heinrich Himmler személyi stábjának főnöke, a világháború végén az olaszországi SS és rendőri erők parancsnoka. Az I. világháború után hivatalnok egy kereskedelmi cégnél, 1931-től az NSDAP tagja, 1933-tól az SS egyik vezetője, júliustól Himmler adjutánsa. 1936-tól Hessen tartomány Reichstag-képviselője. Reinhard Heydrich cseh-morva protektori kinevezése után, 1942-től ténylegesen