Eicke, Theodor (Hampont, Elzász-Lotharingia, 1892. október 17.–Orelka, 1943. február 26.) az I. világháború után Thüringiában a rendőrségi adminisztrációban dolgozik, rövid ideig bűnügyi és biztonsági rendőri pozíciót is betölt. Állásait antirepublikánus tevékenysége miatt veszti el, 1923-ban a ludwigshafeni IG Farben alkalmazza, feladata többek között az ipari kémkedés elhárítása. 1928-tól az NSDAP, 1930-tól az SS tagja, 1931-től

Elkes, Elhanan, dr. (Kalvarija, Nyugat-Litvánia, 1879–Dachau, 1944. július 25.) orvos, az I. világháború idején az orosz cári hadseregben szolgál. A két világháború között Kovnóban a zsidó kórházban dolgozik, cionista, 1941 és 1944 között a kovnói Zsidó Tanács elnöke.

Croce, Benedetto (1866–1952) olasz filozófus, történész, kritikus; 1903–tól 1944-ig a Critica című folyóirat alapító szerkesztője; 1910-ben szenátor, 1920–1921 folyamán oktatási miniszter, 1922–től 1943-ig visszavonultan él mint a fasizmus következetes ellenfele. 1902 és 1917 között jelenik meg a Szellem filozófiája című monográfiája, 1927-ben Itália története 1871–1915 című műve.

Csáky István, gróf (Segesvár, 1894. július 18.–Bp., 1941. január 27.) diplomata, 1935-től 1938-ig a külügyminiszteri kabinet vezetője, 1938. december 17-től haláláig külügyminiszter.

Csatay Lajos (Arad, 1886. augusztus 1.–Bp., 1944. november 18.) hivatásos katonatiszt, honvédelmi miniszter. 1941. május 1-jétől altábornagy, 1941–1942 folyamán a pécsi (IV.) hadtest parancsnoka, 1943. február 1-jétől vezérezredes, a 3. hadsereg parancsnoka. 1943. június 12-én nevezik ki honvédelmi miniszterré. Egészen a nyilas puccsig tölti be ezt a posztot, akkor letartóztatják, a Budapesti Honvéd Gyógyfürdő Kórházban

Csia Sándor, dr. (Hegybánya, 1894–Bp., 1946. március 19.) közlekedési tisztviselő, politikus, 1933-tól Szálasi Ferenc híve, barátja, közeli munkatársa. 1935-ben a Nemzet Akaratának Pártja egyik megalapítója, 1939-től 1944-ig országgyűlési képviselő (Nyilaskeresztes Párt, Pilishegyvidéki körzet), a nyilas hatalomátvétel után a háromtagú nyilas kormányzótanács tagja. A népbíróság háborús bűnösként halálra ítéli, kivégzik.

Csopey Dénes (Bp., 1907. december 18.–?) diplomata, 1939–1940 folyamán a berlini követségen szolgál, majd a brassói konzulátus vezetője. 1941-től 1944-ig a külügyminiszter titkárságának vezetője, 1944. március 22-től a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője. A Nyilas Külügyminisztériumban II. osztályú követségi tanácsos, az I. Politikai Főcsoport b. Politikai osztályának vezetője.

Cuza, Alexandru C. (1857–1946) a Iaşi Egyetem politikai gazdaságtan tanára; 1909-ben megalapítja a Nemzeti Demokrata Pártot, javasolja valamennyi idegen kiutasítását Romániából; így akarja elérni, hogy a parasztság, amely szerinte zsidó uralom alatt él, felszabaduljon. Elveti a kapitalizmust, a liberalizmust és a demokráciát, ezeket a judaista kultúra termékének tekinti. 1923-ban megalapítja a Keresztény Védelmi Ligát, amelynek

Czapik Gyula, dr. (Szeged, 1887. december 3.–Bp., 1956. április 25.) 1910-ben pappá szentelik, 1929-től nagyváradi kanonok, 1939-től veszprémi megyéspüspök, 1943-tól egri érsek, a Felsőház tagja. A világháború után az egyház működésének folyamatossága érdekében együttműködik a kommunista hatalommal, aktív résztvevője a hazai és a nemzetközi békemozgalomnak. Tagja az Országos Béketanácsnak és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának

Czerniaków, Adam (Varsó, 1880. november 30.–Varsó, 1942. július 23.) vegyészmérnök, a drezdai egyetemen tanul, technikai és pedagógiai művek, és egy (nem publikált) verseskötet szerzője. 1927-től 1934-ig a varsói Önkormányzati Tanács tagja. 1939. október 4-től a varsói Zsidó Tanács vezetője. Miközben a háború előtti zsidó vezetőség tagjainak többsége elmenekül az országból, ~ hitsorsosaival marad. Vezetése alatt