Eberl, Irmfried, dr. (Bregenz, Ausztria, 1910. szeptember 8.–Ulm, 1948. február 6.) orvos, SS-Untersturmführer (1942), 1940. február 1-jétől a brandenburgi, 1941 végétől a bernburgi elgázosító központ vezetője, nem sokkal később Treblinka parancsnoka. 1942 nyarán leváltják, visszaküldik Bernburgba. Vizsgálati fogságban felakasztja magát.

Ebner, Karl, dr. (Franzensfeste, 1901. október 27.–Linz, 1983. november 11.) 1933-tól az NSDAP tagja, 1942-től a bécsi Gestapo vezetője. 1948-ban húszévi kényszermunkára ítélik, 1953-ban szabadlábra helyezik.

Eden, Anthony Robert (Windlestone Hall, 1897. június 12.–Salisbury, 1977. január 14.) brit konzervatív politikus, külügyminiszter. 1923-tól parlamenti képviselő. Először 1935 és 1937 között külügyminiszter, szembeszáll az Adolf Hitlert megbékíteni próbáló politikával, ezért lemond. 1940 decemberében, Winston Leonard Churchill miniszterelnöksége idején ismét külügyminiszter, majd 1951–1954 között szintén. 1955-től 1957-ig miniszterelnök, politikai karrierjének az 1956-os szuezi válság

Eichmann, Adolf (Solingen, Ausztria, 1906. március 19.–Jeruzsálem, 1962. május 31.) SS-Obersturmbannführer. Tanulmányait Linzben végzi, protestáns középosztálybeli szülei vagyonát az infláció elviszi; 1927 és 1933 között a Vacuum Oil Company utazó ügynöke. 1932-ben Ernst Kaltenbrunner javaslatára belép az osztrák NSDAP-be. 1933-ban elveszíti állását, Németországba megy, az emigráns osztrák légióhoz csatlakozik, tizennégy hónapos katonai kiképzésben részesül. A

Eicke, Theodor (Hampont, Elzász-Lotharingia, 1892. október 17.–Orelka, 1943. február 26.) az I. világháború után Thüringiában a rendőrségi adminisztrációban dolgozik, rövid ideig bűnügyi és biztonsági rendőri pozíciót is betölt. Állásait antirepublikánus tevékenysége miatt veszti el, 1923-ban a ludwigshafeni IG Farben alkalmazza, feladata többek között az ipari kémkedés elhárítása. 1928-tól az NSDAP, 1930-tól az SS tagja, 1931-től

Elkes, Elhanan, dr. (Kalvarija, Nyugat-Litvánia, 1879–Dachau, 1944. július 25.) orvos, az I. világháború idején az orosz cári hadseregben szolgál. A két világháború között Kovnóban a zsidó kórházban dolgozik, cionista, 1941 és 1944 között a kovnói Zsidó Tanács elnöke.

Dekanozov lásd Gyekanozov, Vlagyimir Georgijevics

Dely Piroska lásd Temesváry Sándorné

Domonkos Miksa (Vágvecse, 1890. március 28.–Bp., 1954) katonatiszt, az I. világháború idején többször megsebesül. 1940-ben elbocsátják a Steyr Műveknél betöltött vállalatvezetői állásából, ezután a Pesti Izraelita Hitközség alkalmazottjaként dolgozik. 1944-ben a Zsidó Tanács műszaki előadója, a nyilas uralom idején a Zsidó Tanács egyik vezetője. 1953-ban az Államvédelmi Hatóság Stöckler Lajossal és Benedek Lászlóval együtt letartóztatja,

Doroghi Farkas Ákos (Bp., 1894. augusztus 22.–?) tisztviselő, 1923-tól Budapest közigazgatási apparátusában dolgozik. 1939-ben jelölik alpolgármesternek, de nem választják meg. A Zsidókérdéskutató Intézet egyik alapítója. 1944 júniusától Budapest polgármestere, megszervezi a fővárosban élő zsidók sárga csillagos házakba tömörítését. Polgármesteri állását a nyilas puccs után is megtartja, november 23-ig tartózkodik a fővárosban. A népbíróság tizenöt év