Falkenhausen, Alexander Freiherr von (Blumenthal, Szilézia, 1878. október 29.–Nassau, 1966. július 31.) 1912-ben Tokióban német katonai attasé, az I. világháború idején Palesztinában a török hadsereg mellé helyezik; 1934–1938 között Csang Kaj-sek katonai tanácsadója, 1940-től 1944 júniusáig Belgium és Észak-Franciaország katonai kormányzója. Valószínűleg a belga ellenállókkal kapcsolatos, Adolf Hitler és tanácsadói szerint elnéző magatartása miatt váltják

Falkenhorst, Nicolaus von (Breslau, 1885. január 17.–Holzminden, 1968. június 18.) német tábornok, 1933–1935 között katonai attasé Prágában, Belgrádban és Bukarestben, 1935-ben a drezdai 3. hadsereg vezérkari főnöke, 1939-ben, a lengyel hadjárat idején a 21. hadsereg parancsnoka. 1940-től 1944. december 18-ig a norvégiai német megszálló erők főparancsnoka; mivel szembehelyezkedik Josef Terboven politikájával, leváltják. 1946-ban egy brit

Faragho Gábor (Kecskemét, 1890. február 16.–Kecskemét, 1953. december 22.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, 1940. július 1-jétől 1941. június 22-ig moszkvai katonai attasé, 1941. szeptember 1-jétől 1942. november 15-ig a Honvédelmi Minisztérium Elnökségének vezetője, majd 1944. október 16-ig a csendőrség felügyelője (1944. július 1-jétől a rendőrség felügyelője is). 1944. szeptember 28-án ~ vezetésével indul Moszkvába a fegyverszüneti

Farinacci, Roberto (1893–1945. április 28.) Benito Mussolini egyik legkorábbi híve, a fasiszta párt antiszemita szárnyának vezetője, a cremonai fasiszták vezetője; 1921 májusától képviselő. 1925. február 12-től a Nemzeti Fasiszta Párt főtitkára, de Mussolini – belátva, hogy ~ brutális és arrogáns viselkedése árt rendszere tekintélyének – 1926 márciusában leváltja. A politikai élettől visszavonulva ügyvédként igen sikeres;

Farkas Ferenc, vitéz, kisbarnaki (Kismarton, 1892. május 27.–Arnstorf, NSZK, 1980. április 14.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, 1943. augusztus 21-től 1944. október 16-ig a debreceni (VI.) hadtest parancsnoka; 1923-ban avatják vitézzé, 1944-ben a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának csoportvezető támogatója Faragho Gábor altábornaggyal együtt. 1944. október 23-tól 1945. január 8-ig Országos Elhelyezési kormánybiztos, vezérezredessé léptetik elő. A Bajcsy-Zsilinszky

Fáy István (Pozsony, 1881. január 5.–Buenos Aires, 1959. augusztus 10.) 1940-től a német megszállásig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, 1939 és 1944 között kormánypárti országgyűlési képviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, jászapáti egyéni választókerület).

Feine, Gerhart (Göttingen, 1894. június 17.–Koppenhága, 1959. április 9.) német diplomata, 1943–1944 folyamán Budapesten követségi tanácsos.

Fejér Lipót (Pécs, 1880. február 9.–Bp., 1959. október 15.) matematikus, az MTA levelező tagja (1908), rendes tagja (1930), majd tagja (1946). 1900-ban publikálja a Fourier-sorokkal kapcsolatos tanulmányát, a trigonometrikus sorok modern elméletének megalapozója. 1911-től a Budapesti Tudományegyetem egyik matematikai tanszékének vezetője.

Feketehalmy-Czeydner Ferenc (Piski, Hunyad vármegye, 1890. november 22.–Zsablya, 1946. november 6.) katonatiszt, vezérezredes, az I. világháborúban az orosz és az olasz fronton szolgál; megsebesül, felépülése után a vezérkarnál szolgál. 1925-ben őrnagy, 1933-tól a Légügyi Hivatal vezérkari főnöke, 1939–1940-ben a komáromi gyalogdandár parancsnoka; 1940. március 1-jétől az 1. magyar hadsereg vezérkari főnöke, 1941. augusztus 1-jétől a

Eichmann, Adolf (Solingen, Ausztria, 1906. március 19.–Jeruzsálem, 1962. május 31.) SS-Obersturmbannführer. Tanulmányait Linzben végzi, protestáns középosztálybeli szülei vagyonát az infláció elviszi; 1927 és 1933 között a Vacuum Oil Company utazó ügynöke. 1932-ben Ernst Kaltenbrunner javaslatára belép az osztrák NSDAP-be. 1933-ban elveszíti állását, Németországba megy, az emigráns osztrák légióhoz csatlakozik, tizennégy hónapos katonai kiképzésben részesül. A