Ferenczy László (Felsővisó, 1898. március 9.–Bp., 1946. május 31.) csendőr ezredes, 1921-től szolgál a csendőrségnél, 1929-től vitéz. 1934-től a gyulai szárny parancsnoka, 1938 novemberétől a debreceni csendőr nyomozó alosztályának parancsnoka, 1939. február 15-től a debreceni szárny parancsnoka, 1940. november 4-től a kassai csendőrkerület nyomozó alosztályának parancsnoka, 1942. július 10-től a csendőrség Központi Nyomozó alosztályán előadó.

Endre László (Abony, 1895. január 1.–Bp., 1946. március 29.) köztisztviselő, 1919-től Gödöllőn szolgabíró, majd 1923-tól főszolgabíró. Különböző fajvédő, szélsőjobboldali szervezetek tagja. 1937 júniusában a Fajvédő Szocialista Párt alapító vezetője. Ugyanebben az évben „életszerződést” köt Szálasi Ferenccel. 1938 és 1944 között Pest vármegye alispánja, 1944. április 8-tól belügyi államtitkár. Március végén már megkezdi a zsidók jogait

Erdmannsdorf, Otto von (Drezda, 1888. október 22.–Starnberg, 1978. december 30.) diplomata, 1934 és 1937 között a német Külügyminisztérium Politikai osztályán az Európán kívüli országok csoportjának tisztviselője, 1936-tól vezetője, 1937. május 10-től 1941. július 23-ig budapesti német követ, majd a Külügyminisztérium Politikai osztályának helyettes vezetője.

Esterházy János, gróf (Nyitraújlak, 1901. március 14.–Mirov, 1957. március 8.) felvidéki magyar politikus. 1932-től az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, fő célja az autonómia kiharcolása a magyarok számára Csehszlovákiában. 1935-től a prágai parlamentben képviselő, 1936-tól a Magyar Párt ügyvezető elnöke, a nácizmusnak és a kommunizmusnak egyaránt ellenfele. 1939 után Szlovákiában marad. 1944 karácsonyán a nyilasok letartóztatják,

Fábián Lajos, nemes, dr. (Nagykanizsa, 1900. január 10.–Bp., 195?) 1944. október 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium XII. csoportjának főnöke, 1944. november 1-jétől vezérőrnagy. 1944. október 1-jétől 1945. január 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium munkaügyi csoportfőnöke és a honvédelmi munkaszervezet vezetője. 1945-ben szovjet hadifogságba kerül, népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Falkenhausen, Alexander Freiherr von (Blumenthal, Szilézia, 1878. október 29.–Nassau, 1966. július 31.) 1912-ben Tokióban német katonai attasé, az I. világháború idején Palesztinában a török hadsereg mellé helyezik; 1934–1938 között Csang Kaj-sek katonai tanácsadója, 1940-től 1944 júniusáig Belgium és Észak-Franciaország katonai kormányzója. Valószínűleg a belga ellenállókkal kapcsolatos, Adolf Hitler és tanácsadói szerint elnéző magatartása miatt váltják

Falkenhorst, Nicolaus von (Breslau, 1885. január 17.–Holzminden, 1968. június 18.) német tábornok, 1933–1935 között katonai attasé Prágában, Belgrádban és Bukarestben, 1935-ben a drezdai 3. hadsereg vezérkari főnöke, 1939-ben, a lengyel hadjárat idején a 21. hadsereg parancsnoka. 1940-től 1944. december 18-ig a norvégiai német megszálló erők főparancsnoka; mivel szembehelyezkedik Josef Terboven politikájával, leváltják. 1946-ban egy brit

Faragho Gábor (Kecskemét, 1890. február 16.–Kecskemét, 1953. december 22.) hivatásos katonatiszt, vezérezredes, 1940. július 1-jétől 1941. június 22-ig moszkvai katonai attasé, 1941. szeptember 1-jétől 1942. november 15-ig a Honvédelmi Minisztérium Elnökségének vezetője, majd 1944. október 16-ig a csendőrség felügyelője (1944. július 1-jétől a rendőrség felügyelője is). 1944. szeptember 28-án ~ vezetésével indul Moszkvába a fegyverszüneti

Farinacci, Roberto (1893–1945. április 28.) Benito Mussolini egyik legkorábbi híve, a fasiszta párt antiszemita szárnyának vezetője, a cremonai fasiszták vezetője; 1921 májusától képviselő. 1925. február 12-től a Nemzeti Fasiszta Párt főtitkára, de Mussolini – belátva, hogy ~ brutális és arrogáns viselkedése árt rendszere tekintélyének – 1926 márciusában leváltja. A politikai élettől visszavonulva ügyvédként igen sikeres;

Duckwitz, Georg Ferdinand (Bréma, 1904. szeptember 29.–1973) német diplomata, 1930-ban Koppenhágában üzletember. 1932-ben belép a náci pártba, az SS elutasítja felvételi kérelmét. 1933 és 1935 között Alfred Rosenberg mellett dolgozik. 1939-ben az Abwehr Dániába küldi, 1940-től a koppenhágai német követségen szolgál mint szállítási ügyekért felelős attasé. A háború után az NSZK dániai nagykövete, majd Willy