A Demény Pál vezette illegális szélsőbaloldali csoport többek között zsidók, katonaszökevények és politikai menekültek mentésével foglalkozott.

Valamely embercsoport államilag irányított, erőszakos kitelepítése külföldre vagy kényszerlakóhelyre, jellemzően munka- vagy koncentrációs táborokba. A nácik a második világháború idején a zsidók és más áldozati csoportok tömeges megsemmisítésének részeként alkalmazták.

Német szó, jelentése ’bevetési csoport’. A Szovjetunió elleni német támadás (1941. június 22.) után az SS által a front mögötti területen a zsidók és más nemkívánatosnak minősített polgári lakosok tömeges kiirtására alkalmazott mozgó kivégző különítmény. Így nevezték a magyar zsidók deportálásában 1944 tavaszán és nyarán közreműködő különleges német SS és rendőri alakulatokat is.

Korábban alávetett vagy jogfosztott helyzetű (etnikai, vallási, társadalmi) kisebbségek egyenjogúsítása. 1867-ben Magyarországon a zsidók számára törvényben biztosították az ország más vallású lakosaival azonos polgári jogokat.

Ébredő Magyarok Egyesülete. 1918. decemberében fajvédő katonatisztek vezetésével alakult bajtársi egyesület. Számos terrorcselekményt hajtott végre baloldali, liberális és zsidó személyek, szervezetek ellen. A Horthy-rendszerben országos tömegmozgalommá szerveződött, amely jelentős befolyással rendelkezett a politikai eliten belül.

lásd „végső megoldás” (Endlösung)

Magyarországon francia mintára 1881-ben létrehozott rendfenntartó alakulat, fő feladata a bűnüldözés és a rend fenntartása volt a falvakban és a tanyavilágban (a városokban a rendőrség volt illetékes). A Horthy-korszakban az erőteljes nacionalista ideológiai tréningnek és válogatásnak köszönhetően a rendszert feltétel nélkül kiszolgáló elit alakulattá vált. 1944-ben kulcsszerepet játszott a magyar zsidók deportálásában.

Zsidók részére kényszerlakóhelyül kijelölt házak Budapesten 1944 júniusa és decembere között. A vidéki települések többségétől eltérően itt eleinte nem zárt gettóba kényszerítették a zsidókat, hanem mintegy kétezer, sárga csillaggal megjelölt lakóépületet jelöltek ki számukra. 1944 november végén-december elején lakóikat a nyilas kormány az ekkor létesített pesti „nagy” gettóba, illetve az ún. „nemzetközi” gettóba költöztette át.

Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság. A német koncentrációs táborokból és munkaszolgálatból hazatérő zsidó túlélők segélyezésére, majd kivándorlásuk megszervezésére létrehozott szervezet. Központja a budapesti VII. kerületi Bethlen téren volt, ahol nyilvántartották és a falra függesztve közzétették a túlélők és a meghaltak listáit, valamint a hazatérők egy részének beszámolóit tartalmazó jegyzőkönyveket vettek föl.

A Vaada (Vaadat ha’ Ezra ve’ha’Hatzalah), magyar nevén Budapesti Segélyező és Mentőbizottság (röviden Mentőbizottság) hivatalosan 1943 januárjában alakult a szomszédos országok üldözött zsidóinak segítése céljából. Tevékenységüket már 1942-ben megkezdték. Tagjai voltak Komoly Ottó elnök, Kasztner Rezső elnökhelyettes, Brand Jenő (Joel) és felesége, Hansi, Schweiger Mózes (Moshe), Rosenberg Moshe, Springmann Sámuel, Szilágyi Ernő és mások.