Solymosi János (Marcaltő, 1912. szeptember 2.–?) rendőr törzsfőfelügyelő, 1936-ban lép a rendőrség szolgálatába, 1942-ben Sombor-Schweinitzer József főkapitány-helyettes beosztottjaként a politikai osztály nyomozója. 1944. március 19. után az Állambiztonsági Rendészet IV/2. alosztályán működik, a Svábhegyen. 1944. november 17-től a „zsidók összeköltöztetésére kirendelt” miniszteri biztos. A Zsidó Tanács vezetőivel a nyilas uralom idején korrekt napi munkakapcsolatban áll,

Sombart, Werner (1863–1941) német közgazdász, 1917-től a berlini egyetem professzora, Karl Marx munkáinak hatására történeti megközelítésben elemzi a kapitalizmust, a polgárság kialakulását. Később a német romantika felé fordul, a totalitárius állam híveként elfogadja a nácizmust.

Sombor-Schweinitzer József (Fehértemplom, ma Bela Crkva, Szerbia, 1895. március 13.–Philadelphia, Egyesült Államok, 1950) rendőrtiszt, főkapitány-helyettes, 1919-től a politikai rendőrség egyik vezetője. Keményen fellép a szélsőjobboldali és baloldali mozgalmakkal szemben. 1944. március 19. után a Gestapo letartóztatja, koncentrációs táborba deportálják. A háború után Himler Márton amerikai ezredes segítőtársa a magyar háborús bűnösök felkutatásában.

Spacil, Josef (1907. január 3.–?) tartalékos SS-Standartenführer, 1944-ben az RSHA II. osztályának vezetője.

Spann, Othom (Bécs, 1878. október 1.–Neustift, Burgenland, 1950. július 8.) szociológus, a korporatista állameszme ideológusa. Platón eszméi alapján középkori miszticizmusra és germán romantikára alapozott nézetei komoly hatással vannak a völkisch körökre a két világháború között. Az 1920-as években „félhivatalos” katolikus filozófus, ellenzi a versailles-i békét, antimarxista és antidemokrata, a korporatista állam híve. A nácik a

Speer, Albert (Mannheim, 1905. március 19.–London, 1981. szeptember 1.) építészmérnöki tanulmányokat folytat a müncheni és a berlini egyetemen, 1930-tól Adolf Hitler híve, 1931-től az NSDAP tagja. 1933-tól a pártnapok, hivatalos ünnepségek, felvonulások díszleteinek tervezője. Hitler nagyra becsüli szervezőkészségét; megbízzák a birodalmi kancellária és a nürnbergi Pártpalota megtervezésével. 1942 februárjától Fritz Todt utódaként fegyverkezési és haditermelési

Stangl, Franz (Altmünster, Ausztria, 1908. március 26.–Düsseldorf, 1971. június 28.) SS-Hauptsturmführer (1943. február), náci rendőrtiszt. 1931-től az osztrák rendőrség tagja, bűnügyi nyomozó. Az Anschluss után (1938. március 12.) a linzi rendőrség Judenreferat (zsidóügyi) osztályán dolgozik. 1938. május 1-jén belép az NSDAP-be. 1940 novemberétől a Linz melletti hartheimi kastélyban megszervezett Eutanázia Intézet rendőri irányítója; 1941 nyarán

Stern Samu (Nemesszalók, 1874. január 5.–Bp., 1946) üzletember, 1916-tól udvari tanácsos, 1929-től a Pesti Izraelita Hitközség elnöke. Anticionista, magát „Mózes-hitű magyarnak” vallja. A német megszállás után a németek a Zsidó Tanács elnökévé nevezik ki, pozícióját október végéig megtartja, ekkor bujkálni kényszerül. 1945 után kollaborálással vádolják, rendőrségi vizsgálat indul ellene, de nem állítják bíróság elé.

Stöckler Lajos (1897–1960) csipkegyáros, 1944. július 22-től a magyar hatóságok jóváhagyásával újjászervezett Zsidó Tanács tagja. Különösen aktív szerepet játszik a nyilas uralom idején mint az új Zsidó Tanács tényleges vezetője, amikor Stern Samu és a Zsidó Tanács más vezetői illegalitásba kényszerülnek. Komoly szerepe van a „nagy” gettó élelmezésének, belső rendjének megszervezésében. 1945 és 1950 között

Seyss-Inquart, Arthur (Stannern, Morvaország, 1892. július 22.–Nürnberg, 1946. október 16.) jogász, osztrák náci pártvezető. 1921-től Bécsben ügyvéd, 1931-től szoros kapcsolatban áll az NSDAP-vel. Mivel nem tagja az NSDAP-nek, Kurt Schuschnigg 1937 júniusában államtanácsossá nevezi ki. 1938. február 12-én Adolf Hitler követelésére Schuschnigg belügyminiszterré nevezi ki. 1938. március 11-től osztrák kancellár. Hitler Ostmark (a volt Ausztria)