Seeckt, Hans von (Schleswig, 1886. április 22.–Berlin, 1936. december 7.) német vezérezredes. Az I. világháború idején vezérkari tiszt, 1917-ben a török hadsereg vezérkari főnöke, 1919-ben a német delegáció katonai részlegének vezetője Versailles-ban. A Reichswehr megszervezője, vezérkari főnök (1920–1926); határozottan fellép a szélsőbaloldali tüntetések, puccskísérletek ellen, ugyanakkor a jobboldali Kapp-puccsal (1920) szemben nem hajlandó akcióba lépni.

Rufeisen, Oswald (Zaziele, Lengyelország, 1922–1998) cionista, ellenálló. 1941 júniusában hamis papírokat szerez, amelyek szerint Volksdeutsche; Mir városában a helyi német csendőrség parancsnokának tolmácsa lesz. Szoros kapcsolatot épít ki a vilnai gettó ellenállóival, információkkal látja el a miri gettó rabjait, fegyvereket csempész számukra. A miri gettó lakói 1942 augusztusában elmenekülnek, mielőtt a nácik és szövetségeseik akcióba

Semprun, Jorge (1923–) spanyol származású, magát spanyolnak valló francia író; 1940 után csatlakozik a francia ellenállókhoz, a Gestapo letartóztatja, a buchenwaldi koncentrációs táborba kerül. 1945 után az illegális Spanyol Kommunista Párt Poilitikai Bizottság tagja, de az 1960-as évek végén szembekerül a pártvezetéssel, és kizárják a pártból.

Rumkowski, Mordechai Chaim (Ilino, Lengyelország, 1877–Auschwitz, 1944. augusztus 30.) a II. világháború előtt évekig a helenoweki zsidó árvaház vezetője; 1939. október 13-án a németek kinevezik a łódżi Zsidó Tanács elnökévé. Széles körű hatalommal ruházzák fel, „uralkodása” alatt százhúsz kisebb üzemet, műhelyt szerveznek meg, amelyek a németek számára dolgoznak. Amikor 1941 végén a nácik felállítják a

Serédi Jusztinián (Deáki, 1884. április 23.–Esztergom, 1945. március 29.) bencés szerzetes, 1927-től Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek. Következetes, konzervatív antijudaista, 1944-ben nem hajlandó közös zsidómentő akciót szervezni a protestáns egyházi vezetőkkel. A vidéki zsidók deportálása idején hetekig várakozik saját tiltakozó pásztorlevelének kiadásával, melyet végül kétértelmű megfogalmazásoktól sem mentes formában 1944. június 29-én bocsát ki, de nyilvános

Rupert Rezső (1880–1961) jogász, újságíró, politikus, 1920 és 1926 között nemzetgyűlési képviselő, előbb kisgazda, majd Rassay-párti programmal. 1924-től a Kossuth Párt elnöke, 1935 és 1944 között a Polgári Szabadság Párt képviselője.

Rupprecht Olivér, ifj. dr. virtsologi (Sajkoskál, 1898–?) újságíró, a Magyarság című szélsőjobboldali lap főszerkesztője, a Magyarság Lapkiadó Rt. vezérigazgatója.

Ruszkay (1928-ig Ranzenberger) Jenő (Bp., 1887. január 1.–Bp., 1946. június 22.) diplomata, katonatiszt, politikus, 1922–1924 folyamán a törökországi magyar követség felállításával megbízva; 1924 februárjától októberig ankarai katonai szakelőadó (rejtett attasé). 1924–1925 folyamán katonai szakelőadó (rejtett attasé) Szófiában, 1933 és 1935 között az országos légvédelem parancsnoka. 1940. május 1-jével nyugállományba helyezik, 1940 szeptembere és 1942. február

Ruszkiczay-Rüdiger (1935-ig Rüdiger) Imre (Vaskoh, 1889. november 20.–Bp., 1957. január 11.) hivatásos katona, 1941-ben altábornagy, 1943-ban vezérezredes. 1942. november 1-jétől 1943. február 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium anyagi főcsoportfőnöke, majd 1944. október 16-ig a honvédelmi miniszter általános helyettese. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatja, 1945. január 28-tól áprilisig nyilas, majd 1945 és 1948 között szovjet

Reviczky Imre (Bánóc, 1896. november 4.–Bp., 1957. február 16.) 1942 áprilisában alezredes, a keleti fronton zászlóaljparancsnok, majd rövidesen visszarendelik a pótkeret állományához. Nyíregyházán, majd Nagybányán szolgál, itt a X. közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka. Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozik parancsnoksága alá. Javít a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltja a bántalmazást, 1944-ben elősegíti román századok szökését. Több ezer