Rupprecht Olivér, ifj. dr. virtsologi (Sajkoskál, 1898–?) újságíró, a Magyarság című szélsőjobboldali lap főszerkesztője, a Magyarság Lapkiadó Rt. vezérigazgatója.

Ruszkay (1928-ig Ranzenberger) Jenő (Bp., 1887. január 1.–Bp., 1946. június 22.) diplomata, katonatiszt, politikus, 1922–1924 folyamán a törökországi magyar követség felállításával megbízva; 1924 februárjától októberig ankarai katonai szakelőadó (rejtett attasé). 1924–1925 folyamán katonai szakelőadó (rejtett attasé) Szófiában, 1933 és 1935 között az országos légvédelem parancsnoka. 1940. május 1-jével nyugállományba helyezik, 1940 szeptembere és 1942. február

Ruszkiczay-Rüdiger (1935-ig Rüdiger) Imre (Vaskoh, 1889. november 20.–Bp., 1957. január 11.) hivatásos katona, 1941-ben altábornagy, 1943-ban vezérezredes. 1942. november 1-jétől 1943. február 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium anyagi főcsoportfőnöke, majd 1944. október 16-ig a honvédelmi miniszter általános helyettese. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatja, 1945. január 28-tól áprilisig nyilas, majd 1945 és 1948 között szovjet

Sampaio Carrido, Carlos de Almeida Alfonseca de portugál diplomata, 1939. november 18-tól 1944 novemberéig budapesti rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter.

Sanz Briz, Angel (Zaragoza, 1910. szeptember 28.–Róma, 1986. június 11.) spanyol hivatásos diplomata, 1942. március 24-től budapesti ügyvivő, állomáshelyét 1944 decemberében hagyja el. A II. világháború után Bernben, San Franciscóban, Washington DC-ben, Limában és a Vatikánban szolgál. 1966-ban a Yad Vashem budapesti zsidómentő tevékenységéért a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Schacht, Hjalmar (Tinglev, Észak-Schleswig, 1877. január 22.–München, 1970. június 3.) német közgazdász, náci politikus. 1923 és 1930, majd 1933 és 1939 között a Reichsbank elnöke, 1935–1937 folyamán a hadigazdaság teljhatalmú minisztere, 1943 januárjáig tárca nélküli miniszter. Szembekerül Hermann Göringgel; Adolf Hitler – szerinte túlzott – fegyverkezési terveit inflációgerjesztő hatásuk miatt bírálja, fegyverkezési miniszteri posztjáról lemondásra

Schell Péter, báró (Nagyida, 1898. szeptember 5.–Montclair, USA, 1974. március 2.) földbirtokos, főispán, politikus. Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz csatolt terület katonai igazgatása idején kormánybiztos (1938 novemberétől 1939 októberéig), majd Kassa város (1939–1944) és Abaúj-Torna vármegye főispánja (1943–1944). 1944. szeptember 25. és október 12. között Lakatos Géza kormányának belügyminisztere. A nyilas puccs idején

Schellenberg, Walter (Saarbrücken, 1910. január 16.–Torinó, 1952. március 31.) SS-Brigadeführer és rendőrvezérőrnagy, jogi diplomát szerez, 1933-tól az NSDAP tagja, 1939-től az RSHA IV. ügyosztály (belső kémelhárítás), 1941-től az RSHA VI. ügyosztály (külföldi hírszerzés) vezetője, 1944-től az SS és a Wehrmacht egyesített hírszerző szolgálatának vezetője. 1949. április 11-én Nürnbergben az amerikai IV. sz. katonai törvényszék hat

Schulcz, Erwin SS-Brigadeführer, 1941-ben a berlin–charlottenburgi rendőrakadémia parancsnoka, majd az 5. Einsatzkommando parancsnoka. Nürnbergben húsz évre ítélik, de rövidesen szabadlábra kerül.

Rommel, Erwin (Heidenheim, 1891. november 15.–Herrlingen, 1944. október 14.) német marsall, a páncélos-hadműveletek stratégája és taktikusa, 1941–1943 folyamán a német Afrika Corps főparancsnoka, 1943–1944-ben a B hadseregcsoport főparancsnoka. Bírálja Adolf Hitler hadvezetését, kapcsolatban áll az 1944. július 20-i merénylet előkészítőivel; öngyilkosságra kényszerítik.