Stülpnagel, Otto von (Berlin, 1878. június 16.–Párizs, 1948. február 6.) I. világháborús katonai rémtetteiért kérik kiadatását Németországtól, de ezt megtagadják. A színfalak mögött a weimari demokrácia megdöntésére szövetkezett erők egyik legeredményesebb tagja, már 1933 előtt Adolf Hitler híve, 1940 októberétől a megszállt Franciaország katonai parancsnoka. Brutális megszálló, igen sok francia hazafit küld bitóra, tömegesen löveti

Sulyok Dezső (Simaházapuszta, 1897. március 28.–New York, 1965. május 18.) ügyvéd, politikus, 1935 és 1939 között független kisgazdapárti programmal képviselő (23. Veszprém vármegye, Pápai kerület). 1944-ben a Gestapo letartóztatja. 1945 után a párt egyik vezetője, majd 1947-ben a Szabadság Párt egyik alapítója. Ugyanebben az évben kivándorol az Egyesült Államokba.

Szakváry Emil, dr. (Pécs, 1896. november 4.–?) miniszteri tanácsos, okleveles gépészmérnök, katonatiszt, 1936-ban az Iparügyi Minisztériumban miniszteri tanácsos, 1938-ban osztályfőnök; 1942-ben nyugállományba helyezik. Szálasi Ferenc kormányában iparügyi miniszter, a NOT 1946-ban életfogytiglani fegyházra ítéli, 1956. november 1-jén kiszabadul, elhagyja az országot.

Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6.–Bp., 1946. március 12.) hivatásos katonatiszt, vezérkari őrnagy. 1926 és 1929 között a Vezérkari Főnökség Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés és a Vezérkar Személyi Ügyek osztályán szolgál, több jobboldali katonatiszttel, tábornokkal ekkor kerül kapcsolatba. 1933-tól őrnagy. 1935-ben nyugállományba vonul, megalakítja első pártját, a Nemzet Akaratának Pártját. 1937-re sikerül tömegmozgalmat szerveznie a

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26.–Bp., 1946. augusztus 24.) pénzügyi tisztviselő, a Pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1939-től a Magyar Élet Pártja kecskeméti képviselője, a Pénzügyminisztérium adminisztratív államtitkára (1937–1942), közellátásügyi tárca nélküli miniszter (1942–1944), Sztójay Döme kormányában iparügyi miniszter, valamint 1944. augusztus 7. és 29. között kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Szálasi Ferenc kormányában kereskedelem- és

Szekfű Gyula (1883–1955) történész, publicista, egyetemi tanár. Az egyetem elvégzése után a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, majd a bécsi udvari levéltár munkatársa. 1925-től a budapesti egyetem újkori magyar történeti tanszékének tanára, 1927–1938 között a Magyar Szemle című folyóirat szerkesztője. A II. világháború után Magyarország első moszkvai követe.

Szent-Györgyi Albert (Bp., 1893. szeptember 16.–Woods Hall, Egyesült Államok, 1986. október 22.) biokémikus, 1931 és 1945 között a szegedi egyetem orvosi kémiai tanszékének professzora. 1937-ben orvosi Nobel-díjat kap a mesterséges C-vitamin előállításáért. 1942-től részt vesz a Magyar Függetlenségi Mozgalomban; Kállay Miklós kormánya béketapogatódzásainak szolgálatában Isztambulban kapcsolatba lép a nyugati szövetségesekkel. 1945–1947 folyamán az MTA elnöke,

Szent-Iványi Domokos, dr. (Bp., 1898. április 18.–Heidelberg, 1980. július 19.) diplomata, 1942–1944 folyamán a Külügyminisztérium munkatársa különleges szolgálati beosztásban; a moszkvai fegyverszüneti delegáció egyik tagja mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter.

Szentmiklósy Andor (Bp., 1893. október 6.–Dachau, 1945. ?) diplomata, 1942 májusától a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője, 1943–1944-ben a külügyminiszter állandó helyettese, a németellenes csoport egyik vezetője. A német megszállók letartóztatják, 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban hal meg.

Szinyei Merse Jenő (Bp., 1888. december 7.–Bp., 1957. szeptember 8.) tisztviselő a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1936-tól a Nemzeti Egység Pártja ügyvezető alelnöke, 1942. július 3-tól 1944. március 22-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter.