Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6.–Bp., 1946. március 12.) hivatásos katonatiszt, vezérkari őrnagy. 1926 és 1929 között a Vezérkari Főnökség Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés és a Vezérkar Személyi Ügyek osztályán szolgál, több jobboldali katonatiszttel, tábornokkal ekkor kerül kapcsolatba. 1933-tól őrnagy. 1935-ben nyugállományba vonul, megalakítja első pártját, a Nemzet Akaratának Pártját. 1937-re sikerül tömegmozgalmat szerveznie a

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26.–Bp., 1946. augusztus 24.) pénzügyi tisztviselő, a Pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1939-től a Magyar Élet Pártja kecskeméti képviselője, a Pénzügyminisztérium adminisztratív államtitkára (1937–1942), közellátásügyi tárca nélküli miniszter (1942–1944), Sztójay Döme kormányában iparügyi miniszter, valamint 1944. augusztus 7. és 29. között kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Szálasi Ferenc kormányában kereskedelem- és

Szekfű Gyula (1883–1955) történész, publicista, egyetemi tanár. Az egyetem elvégzése után a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, majd a bécsi udvari levéltár munkatársa. 1925-től a budapesti egyetem újkori magyar történeti tanszékének tanára, 1927–1938 között a Magyar Szemle című folyóirat szerkesztője. A II. világháború után Magyarország első moszkvai követe.

Szent-Györgyi Albert (Bp., 1893. szeptember 16.–Woods Hall, Egyesült Államok, 1986. október 22.) biokémikus, 1931 és 1945 között a szegedi egyetem orvosi kémiai tanszékének professzora. 1937-ben orvosi Nobel-díjat kap a mesterséges C-vitamin előállításáért. 1942-től részt vesz a Magyar Függetlenségi Mozgalomban; Kállay Miklós kormánya béketapogatódzásainak szolgálatában Isztambulban kapcsolatba lép a nyugati szövetségesekkel. 1945–1947 folyamán az MTA elnöke,

Szent-Iványi Domokos, dr. (Bp., 1898. április 18.–Heidelberg, 1980. július 19.) diplomata, 1942–1944 folyamán a Külügyminisztérium munkatársa különleges szolgálati beosztásban; a moszkvai fegyverszüneti delegáció egyik tagja mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter.

Szentmiklósy Andor (Bp., 1893. október 6.–Dachau, 1945. ?) diplomata, 1942 májusától a Külügyminisztérium Politikai osztályának vezetője, 1943–1944-ben a külügyminiszter állandó helyettese, a németellenes csoport egyik vezetője. A német megszállók letartóztatják, 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban hal meg.

Szinyei Merse Jenő (Bp., 1888. december 7.–Bp., 1957. szeptember 8.) tisztviselő a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1936-tól a Nemzeti Egység Pártja ügyvezető alelnöke, 1942. július 3-tól 1944. március 22-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Szohor Pál (Nyíregyháza, 1894. január 26.–?) 1922-től Nyíregyháza főjegyzője, 1935 és 1944 között Nyíregyháza polgármestere, állását a német megszállás után is megtartja.

Szőllősi (Naszluhác) Jenő (Antalfalva, 1893. január 28.–Bp., 1946. március 19.) gyógyszerész, kisbirtokos, 1940-től a Hungarista Mozgalom tagja, Szálasi Ferenc híve, 1939 és 1944 között képviselő, 1942-től a párt képviselői csoportjának vezetője; 1943-tól az Összetartás című lap névleg felelős szerkesztője. 1944-ben tagja a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, majd a Szálasi-kormányban miniszterelnök-helyettes. Népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Streicher, Julius (Fleinhausen, 1885. február 12.–Nürnberg, 1946. október 16.) antiszemita újságíró, náci pártvezető. Az I. világháború idején frontszolgálata során többször megsebesül, számos kitüntetést kap. A háború után Nürnbergben általános iskolai tanár, 1921-ben csatlakozik az NSDAP-hoz. 1923-ban alapítja Der Stürmer [A harcos] című lapját, amely hamarosan a legszélsőségesebb antiszemita hetilap lesz Németországban. 1933-tól náci parlamenti képviselő,