Röhm, Ernst (München, 1887. november 28.–Berlin, 1934. július 1.) az SA vezére. Az I. világháborúban századosként szolgál, többször megsebesül, 1918-ban csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps). Az elsők között lép az NSDAP-be, Adolf Hitler egyik legbizalmasabb barátja lesz, azon kevesek egyike, akiknek a későbbi Führer megengedi, hogy tegezzék. Az 1923-as müncheni „sörpuccs” után Bolíviába emigrál, 1929-ben jelenik

Rommel, Erwin (Heidenheim, 1891. november 15.–Herrlingen, 1944. október 14.) német marsall, a páncélos-hadműveletek stratégája és taktikusa, 1941–1943 folyamán a német Afrika Corps főparancsnoka, 1943–1944-ben a B hadseregcsoport főparancsnoka. Bírálja Adolf Hitler hadvezetését, kapcsolatban áll az 1944. július 20-i merénylet előkészítőivel; öngyilkosságra kényszerítik.

Rosenberg, Alfred (Reval/Tallinn, 1893. január 12.–Nürnberg, 1946. október 16.) náci pártvezető. Rigában és Moszkvában építészetet tanul, 1918-ban Németországba menekül; közvetlenül Adolf Hitler után lép az NSDAP-be, tagsági könyve száma 625. Már 1919-ben ismertté teszi nevét a Die Spur des Judentums in Wandel der Zeiten [A zsidóság nyomai az évszázadok során] című pamfletje. 1921-től a Völkischer

Rath, Ernst vom (Frankfurt a. M., 1909. június 3.–Párizs, 1938. november 9.) német diplomata, 1936 októberétől Párizsban szolgál. Herschl Grynszpan összetéveszti a német követtel, 1938. november 7-én rálő, ~ két nap múlva belehal sérülésébe. Meggyilkolása szolgáltat ürügyet a „Kristályéjszaka” pogromjainak kirobbantására (1938. november 9–10.). Adolf Hitler posztumusz követségi tanácsossá lépteti elő, a hivatalos propaganda mártírként

Röthke, Heinz (1912–1968) SS-Obersturmführer, a Gestapo IV B 4 zsidóügyi osztályát képviseli Francaországban.

Rathenau, Walter (Berlin, 1867. szeptember 29.–Berlin, 1922. június 24.) német (zsidó származású) nagytőkés, politikus. Az Allgemeine Elektrizitätsgesellschaft (AEG) elnöke. Az I. világháború után csatlakozik a Német Demokrata Párthoz, 1921–1922 folyamán újjáépítési, 1922-ben külügyminiszter. Az I. világháborúban győztes antanthatalmakkal való kiegyezés híve; a Szovjetunió diplomáciai elszigeteltségét is megtörő rapallói szerződés (1922) aláírója. A nacionalisták és jobboldaliak

Rotta, Angelo (Milánó, 1872. augusztus 12.–Róma, 1965. február 1.) 1930-tól budapesti pápai (apostoli) nuncius, 1944-ben a diplomáciai zsidómentő akciók egyik irányítója. Többször tiltakozik személyesen Sztójay Döménél és más világi és egyházi vezetőknél a zsidók megbélyegzése, a gettósítások, deportálások ellen. Részletesen tájékoztatja a Vatikánt a magyarországi zsidópolitikáról, többször sürgeti Serédi Jusztiniánt és XII. Piusz pápát, hogy

Ratti, Achille lásd Piusz, XI.

Rauca, Helmut (?–Frankfurt a. M., 1984) a II. világháború idején a kovnói Gestapo parancsnoka. A II. világháború után Kanadában telepedik le; 1984-ben bíróság elé állítják, megfosztják kanadai állampolgárságától, és kiadják Nyugat-Németországnak, börtönkórházban hal meg.

Rauschning, Hermann (Thorn, 1887. augusztus 7.–Portland, Oregon, 1982. február 8.) náci pártvezető. Az I. világháborúban a gyalogságnál hadnagyként szolgál, megsebesül. 1932-ben Danzigban csatlakozik az NSDAP-hoz, Adolf Hitler egyik bizalmas híve lesz. 1932. május 28-án az NSDAP megnyeri a danzigi választásokat, Hitler ~ot nevezi ki a helyi szenátus elnökévé. Noha jelentős szerepe van a danzigi Szabad