Rathenau, Walter (Berlin, 1867. szeptember 29.–Berlin, 1922. június 24.) német (zsidó származású) nagytőkés, politikus. Az Allgemeine Elektrizitätsgesellschaft (AEG) elnöke. Az I. világháború után csatlakozik a Német Demokrata Párthoz, 1921–1922 folyamán újjáépítési, 1922-ben külügyminiszter. Az I. világháborúban győztes antanthatalmakkal való kiegyezés híve; a Szovjetunió diplomáciai elszigeteltségét is megtörő rapallói szerződés (1922) aláírója. A nacionalisták és jobboldaliak

Ratti, Achille lásd Piusz, XI.

Rauca, Helmut (?–Frankfurt a. M., 1984) a II. világháború idején a kovnói Gestapo parancsnoka. A II. világháború után Kanadában telepedik le; 1984-ben bíróság elé állítják, megfosztják kanadai állampolgárságától, és kiadják Nyugat-Németországnak, börtönkórházban hal meg.

Rauschning, Hermann (Thorn, 1887. augusztus 7.–Portland, Oregon, 1982. február 8.) náci pártvezető. Az I. világháborúban a gyalogságnál hadnagyként szolgál, megsebesül. 1932-ben Danzigban csatlakozik az NSDAP-hoz, Adolf Hitler egyik bizalmas híve lesz. 1932. május 28-án az NSDAP megnyeri a danzigi választásokat, Hitler ~ot nevezi ki a helyi szenátus elnökévé. Noha jelentős szerepe van a danzigi Szabad

Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szeptember 29.–Bp., 1975. augusztus 6.) református püspök, 1921-től a Dunamelléki református egyházkerület püspöke, a református egyetemes konvent elnöke, 1927-től a Felsőház tagja. 1938-ban a Felsőházban szélsőségesen antiszemita hangvételű beszédben támogatja az ún. első zsidótörvényt. 1944-ben az egyházi zsidómentő akciók egyik élharcosa. 1948-ban lemond püspöki tisztségéről.

Rebatet, Lucien (1903–1972) 1923-tól a szélsőjobboldali Action française tagja, 1929-től 1940-ig a royalista-antiszemita Charles Maurras napilapja számára ír zenei, irodalmi és filmkritikákat, cikkeket; 1932-től a Je suis partout munkatársa. 1940-ben írja meg egyik legnépszerűbb regényét, a Les Décombres-t. A Vichy-rendszer rádiójának munkatársa, a kollaboráció egyik leglelkesebb támogatója. A háború végén Ausztriában esik fogságba, Francaországban bíróság

Reményi-Schneller Lajos (Bp., 1892. március 15.–Bp., 1946. augusztus 24.) banktisztviselő, szélsőjobboldali, németbarát politikus. 1936-tól az Országos Földhitelintézet vezérigazgatója, 1938 és 1945 között pénzügyminiszter. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Reviczky Imre (Bánóc, 1896. november 4.–Bp., 1957. február 16.) 1942 áprilisában alezredes, a keleti fronton zászlóaljparancsnok, majd rövidesen visszarendelik a pótkeret állományához. Nyíregyházán, majd Nagybányán szolgál, itt a X. közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka. Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozik parancsnoksága alá. Javít a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltja a bántalmazást, 1944-ben elősegíti román századok szökését. Több ezer

Ribbentrop, Joachim von (Wesel, 1893. április 30.–Nürnberg, 1946. október 16.) náci politikus, külügyminiszter. 1920-ban a dúsgazdag pezsgőgyáros, Henkell lányával kötött házasságának köszönheti egyik gúnynevét („utazó borügynök”). 1932-ben belép az NSDAP-be, berlini villájában gyakran találkozik a hatalomátvétel előtt Franz von Papen és Adolf Hitler. Hitler külpolitikai tanácsadója, komoly sikere a német–angol tengerészeti egyezmény előkészítése, amely lehetővé

Ries István, dr. (Küngös, 1885. november 14.–Vác, 1950. szeptember 15.) jogász, radikális, majd baloldali politikus. 1924-től a Szociáldemokrata Párt tagja, 1943-tól egyik vezetője. 1945. július 21-től 1950. július 17-ig igazságügyi miniszter, 1948–1950 folyamán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. 1950. július 7-én letartóztatják, kihallgatói agyonverik. 1956-ban rehabilitálják.