Rathenau, Walter (Berlin, 1867. szeptember 29.–Berlin, 1922. június 24.) német (zsidó származású) nagytőkés, politikus. Az Allgemeine Elektrizitätsgesellschaft (AEG) elnöke. Az I. világháború után csatlakozik a Német Demokrata Párthoz, 1921–1922 folyamán újjáépítési, 1922-ben külügyminiszter. Az I. világháborúban győztes antanthatalmakkal való kiegyezés híve; a Szovjetunió diplomáciai elszigeteltségét is megtörő rapallói szerződés (1922) aláírója. A nacionalisták és jobboldaliak

Rotta, Angelo (Milánó, 1872. augusztus 12.–Róma, 1965. február 1.) 1930-tól budapesti pápai (apostoli) nuncius, 1944-ben a diplomáciai zsidómentő akciók egyik irányítója. Többször tiltakozik személyesen Sztójay Döménél és más világi és egyházi vezetőknél a zsidók megbélyegzése, a gettósítások, deportálások ellen. Részletesen tájékoztatja a Vatikánt a magyarországi zsidópolitikáról, többször sürgeti Serédi Jusztiniánt és XII. Piusz pápát, hogy

Ratti, Achille lásd Piusz, XI.

Rauca, Helmut (?–Frankfurt a. M., 1984) a II. világháború idején a kovnói Gestapo parancsnoka. A II. világháború után Kanadában telepedik le; 1984-ben bíróság elé állítják, megfosztják kanadai állampolgárságától, és kiadják Nyugat-Németországnak, börtönkórházban hal meg.

Rauschning, Hermann (Thorn, 1887. augusztus 7.–Portland, Oregon, 1982. február 8.) náci pártvezető. Az I. világháborúban a gyalogságnál hadnagyként szolgál, megsebesül. 1932-ben Danzigban csatlakozik az NSDAP-hoz, Adolf Hitler egyik bizalmas híve lesz. 1932. május 28-án az NSDAP megnyeri a danzigi választásokat, Hitler ~ot nevezi ki a helyi szenátus elnökévé. Noha jelentős szerepe van a danzigi Szabad

Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szeptember 29.–Bp., 1975. augusztus 6.) református püspök, 1921-től a Dunamelléki református egyházkerület püspöke, a református egyetemes konvent elnöke, 1927-től a Felsőház tagja. 1938-ban a Felsőházban szélsőségesen antiszemita hangvételű beszédben támogatja az ún. első zsidótörvényt. 1944-ben az egyházi zsidómentő akciók egyik élharcosa. 1948-ban lemond püspöki tisztségéről.

Rebatet, Lucien (1903–1972) 1923-tól a szélsőjobboldali Action française tagja, 1929-től 1940-ig a royalista-antiszemita Charles Maurras napilapja számára ír zenei, irodalmi és filmkritikákat, cikkeket; 1932-től a Je suis partout munkatársa. 1940-ben írja meg egyik legnépszerűbb regényét, a Les Décombres-t. A Vichy-rendszer rádiójának munkatársa, a kollaboráció egyik leglelkesebb támogatója. A háború végén Ausztriában esik fogságba, Francaországban bíróság

Quisling, Vidkun Abraham Lauritz (Freysdal, 1887. július 18.–Oslo, 1945. október 24.) katonatiszt, norvég miniszterelnök. 1931-ben az Északi Népi Ébredés elnevezésű nácibarát mozgalom egyik alapítója, szoros kapcsolatokat épít ki az NSDAP-vel. 1931-től 1933-ig honvédelmi miniszter. 1933-ban alapítja meg Nemzeti Egység néven fasisztoid pártját, 1940-ben lelkesen üdvözli a hazájára támadó német csapatokat. 1942. február 1-jétől miniszterelnök. Nevét

Rademacher, Franz (Neusterlitz, 1906. február 20.–Bonn, 1973. március 17.) német diplomata, jogász, Martin Luther alatt az Abteilung Deutschland vezetője a náci Külügyminisztériumban. Jogot tanul Münchenben és Rostockban. 1933 márciusától az NSDAP tagja, 1937-től a Külügyminisztériumban dolgozik. 1938-ban ügyvivő Montevideóban; 1940-ben hazatér, a zsidó referatúra vezetője. 1940-ben a Madagaszkár-terv kidolgozója, állandó kapcsolatban áll Adolf Eichmann stábjával.

Radó Endre (Kassa, 1913. november 5.–Bp., 1946. június 18.) 1937-ben jogi doktorátust szerez, 1939-ben belép a rendőrséghez, 1941 júniusától csendőr. 1942 júliusában felsővisói szárnyparancsnok, 1943-ban Szilágysomlyón, majd Kézdivásárhelyen szolgál. 1944. január 15-től Budapesten a csendőr híradószárny parancsnoka, csendőr százados, 1944. október 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka, a Kiss János altábornagy