Ringelblum, Emmanuel (Buczacz, ma Ukrajna, 1900–Varsó, 1944. március ?) történész, a varsói gettó titkos archívuma, az Oneg Shabbat (Szombat Öröme) alapítója és vezetője. A két világháború között Varsóban középiskolai tanár, a Yidisher Visenshafliker Institut (YIVO) egyik megalapítója. A II. világháború idején a varsói gettó cionista ellenállóinak egyike, tudatosan törekszik a gettó történetével kapcsolatos dokumentumok gyűjtésére,

Rőder Vilmos (Pécs, 1881. január 11.–Bp., 1969. december 13.) hivatásos katonatiszt, a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnöke (1930. május 26–1935. január 16.), honvédelmi miniszter (1936. október 12–1938. május 14.).

Röhm, Ernst (München, 1887. november 28.–Berlin, 1934. július 1.) az SA vezére. Az I. világháborúban századosként szolgál, többször megsebesül, 1918-ban csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps). Az elsők között lép az NSDAP-be, Adolf Hitler egyik legbizalmasabb barátja lesz, azon kevesek egyike, akiknek a későbbi Führer megengedi, hogy tegezzék. Az 1923-as müncheni „sörpuccs” után Bolíviába emigrál, 1929-ben jelenik

Rommel, Erwin (Heidenheim, 1891. november 15.–Herrlingen, 1944. október 14.) német marsall, a páncélos-hadműveletek stratégája és taktikusa, 1941–1943 folyamán a német Afrika Corps főparancsnoka, 1943–1944-ben a B hadseregcsoport főparancsnoka. Bírálja Adolf Hitler hadvezetését, kapcsolatban áll az 1944. július 20-i merénylet előkészítőivel; öngyilkosságra kényszerítik.

Rosenberg, Alfred (Reval/Tallinn, 1893. január 12.–Nürnberg, 1946. október 16.) náci pártvezető. Rigában és Moszkvában építészetet tanul, 1918-ban Németországba menekül; közvetlenül Adolf Hitler után lép az NSDAP-be, tagsági könyve száma 625. Már 1919-ben ismertté teszi nevét a Die Spur des Judentums in Wandel der Zeiten [A zsidóság nyomai az évszázadok során] című pamfletje. 1921-től a Völkischer

Röthke, Heinz (1912–1968) SS-Obersturmführer, a Gestapo IV B 4 zsidóügyi osztályát képviseli Francaországban.

Rotta, Angelo (Milánó, 1872. augusztus 12.–Róma, 1965. február 1.) 1930-tól budapesti pápai (apostoli) nuncius, 1944-ben a diplomáciai zsidómentő akciók egyik irányítója. Többször tiltakozik személyesen Sztójay Döménél és más világi és egyházi vezetőknél a zsidók megbélyegzése, a gettósítások, deportálások ellen. Részletesen tájékoztatja a Vatikánt a magyarországi zsidópolitikáról, többször sürgeti Serédi Jusztiniánt és XII. Piusz pápát, hogy

Piusz, XI. (Achille Ratti) (Desio, 1857. május 31.–Róma, 1939. február 10.) római pápa (1922–1939). 1919-től lengyelországi pápai nuncius, 1921-től milánói érsek, 1922. február 6-án választják pápává. Következetesen törekedett konkordátumokkal biztosítani egyháza világi helyzetét. A Bajorországgal (1924), Poroszországgal (1929), Badennal (1932) és Ausztriával (1933 június) kötött konkordátumokat a pápai székben utóda, Eugenio Pacelli németországi pápai nuncius,

Piusz, XII. (Pacelli, Eugenio) (Róma, 1876. március 2.–Castel Gandolfo, 1958. október 9.) egyházjogász, vatikáni diplomata, római pápa (1939–1958). 1917-től Szardínia tiszteletbeli érseke, 1920-tól 1929-ig németországi pápai nuncius. XI. Piusz konkordátum-politikájának hűséges végrehajtója, Bajorországgal (1924), Poroszországgal (1929), Badennel (1932), Németországgal és Ausztriával (1933) kötött konkordátumok kidolgozója, aláírója. 1930-tól vatikáni államtitkár. Amikor kiderül, hogy Adolf Hitler következetes

Pohl, Oswald (Duisburg, 1892. június 30.–Lech, 1951. június 8.) SS-Obergruppenführer (1942. április 21.), 1929-től az SS tagja. Heinrich Himmler 1934 februárjában az SS vezérkari főnöke adminisztrációjának élére állítja. SS-Standartenführerként a fegyveres SS egységekért és a koncentrációs táborokért felelős, kiépíti az SS gazdasági birodalmát, melynek irányító szerve 1942 decemberétől az SS Gazdasági Adminisztrációs Főhivatala. 1944 augusztusában