Rebatet, Lucien (1903–1972) 1923-tól a szélsőjobboldali Action française tagja, 1929-től 1940-ig a royalista-antiszemita Charles Maurras napilapja számára ír zenei, irodalmi és filmkritikákat, cikkeket; 1932-től a Je suis partout munkatársa. 1940-ben írja meg egyik legnépszerűbb regényét, a Les Décombres-t. A Vichy-rendszer rádiójának munkatársa, a kollaboráció egyik leglelkesebb támogatója. A háború végén Ausztriában esik fogságba, Francaországban bíróság

Reményi-Schneller Lajos (Bp., 1892. március 15.–Bp., 1946. augusztus 24.) banktisztviselő, szélsőjobboldali, németbarát politikus. 1936-tól az Országos Földhitelintézet vezérigazgatója, 1938 és 1945 között pénzügyminiszter. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Reviczky Imre (Bánóc, 1896. november 4.–Bp., 1957. február 16.) 1942 áprilisában alezredes, a keleti fronton zászlóaljparancsnok, majd rövidesen visszarendelik a pótkeret állományához. Nyíregyházán, majd Nagybányán szolgál, itt a X. közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka. Közel negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozik parancsnoksága alá. Javít a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltja a bántalmazást, 1944-ben elősegíti román századok szökését. Több ezer

Ribbentrop, Joachim von (Wesel, 1893. április 30.–Nürnberg, 1946. október 16.) náci politikus, külügyminiszter. 1920-ban a dúsgazdag pezsgőgyáros, Henkell lányával kötött házasságának köszönheti egyik gúnynevét („utazó borügynök”). 1932-ben belép az NSDAP-be, berlini villájában gyakran találkozik a hatalomátvétel előtt Franz von Papen és Adolf Hitler. Hitler külpolitikai tanácsadója, komoly sikere a német–angol tengerészeti egyezmény előkészítése, amely lehetővé

Ries István, dr. (Küngös, 1885. november 14.–Vác, 1950. szeptember 15.) jogász, radikális, majd baloldali politikus. 1924-től a Szociáldemokrata Párt tagja, 1943-tól egyik vezetője. 1945. július 21-től 1950. július 17-ig igazságügyi miniszter, 1948–1950 folyamán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. 1950. július 7-én letartóztatják, kihallgatói agyonverik. 1956-ban rehabilitálják.

Ringelblum, Emmanuel (Buczacz, ma Ukrajna, 1900–Varsó, 1944. március ?) történész, a varsói gettó titkos archívuma, az Oneg Shabbat (Szombat Öröme) alapítója és vezetője. A két világháború között Varsóban középiskolai tanár, a Yidisher Visenshafliker Institut (YIVO) egyik megalapítója. A II. világháború idején a varsói gettó cionista ellenállóinak egyike, tudatosan törekszik a gettó történetével kapcsolatos dokumentumok gyűjtésére,

Rőder Vilmos (Pécs, 1881. január 11.–Bp., 1969. december 13.) hivatásos katonatiszt, a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnöke (1930. május 26–1935. január 16.), honvédelmi miniszter (1936. október 12–1938. május 14.).

Rajniss Ferenc (Bártfa, 1893. július 24.–Bp., 1946. március 12.) újságíró, politikus. Az 1920-as években a Nemzeti Újság című római katolikus szellemiségű napilap munkatársa. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) titkára, majd aligazgatója. Az 1930-as években Gömbös Gyula, majd Imrédy Béla híve, 1935-től a kormánypárt jobbszárnya orgánumaként alapított Új Magyarság című napilap főmunkatársa. 1935 és 1945 között

Rakovszky Iván (Bp., 1885. február 5.–Jászapáti, 1960. szeptember 9.) 1920 és 1935 között Egységes Párt-i képviselő, 1922. június 16-tól 1926. október 15-ig belügyminiszter, 1941. április 28-tól a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag, Lakatos Géza kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Piusz, XI. (Achille Ratti) (Desio, 1857. május 31.–Róma, 1939. február 10.) római pápa (1922–1939). 1919-től lengyelországi pápai nuncius, 1921-től milánói érsek, 1922. február 6-án választják pápává. Következetesen törekedett konkordátumokkal biztosítani egyháza világi helyzetét. A Bajorországgal (1924), Poroszországgal (1929), Badennal (1932) és Ausztriával (1933 június) kötött konkordátumokat a pápai székben utóda, Eugenio Pacelli németországi pápai nuncius,