Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.–Bp., 1927. április 2.) katolikus pap, hitszónok, székesfehérvári püspök, antiszemita politikus. 1905-től székesfehérvári püspök, a Főrendiház tagja. 1903-ban az első keresztényszocialista szervezetek megalapítója. a numerus clausus törvény (1920. XXV. tc.) egyik szellemi atyja.

Prónay Pál (Romhány, 1874. november 2.–1944/1945?) a Tanácsköztársaság idején Szegeden leszerelt tisztekből, altisztekből különítményt szervez, a fehérterror egyik irányítója. 1921-ben IV. Károly második királypuccsa alkalmával megtagadja a legitimista katonai egységek megtámadását, Bethlen István és Gömbös Gyula félreállítja. A Horthy-rendszer szélsőjobboldali bírálója. A világháború utolsó hónapjaiban eltűnik.

Purjesz Béla, dr. (Mindszent, 1884–Szeged, 1959. szeptember 14.) belgyógyász, a gyulai állami kórház főorvosa, 1931-től a szegedi belgyógyászati klinika vezetője, nyilvános, rendes tanár. 1944-ben deportálják, később a népbíróság előtt többen – így Jaross Andor, Baky László és mások – azt állítják, nekik köszönhető, hogy túlélte a holokausztot. 1945–1946 folyamán a szegedi egyetem rektora, 1949-ben vonul

Quisling, Vidkun Abraham Lauritz (Freysdal, 1887. július 18.–Oslo, 1945. október 24.) katonatiszt, norvég miniszterelnök. 1931-ben az Északi Népi Ébredés elnevezésű nácibarát mozgalom egyik alapítója, szoros kapcsolatokat épít ki az NSDAP-vel. 1931-től 1933-ig honvédelmi miniszter. 1933-ban alapítja meg Nemzeti Egység néven fasisztoid pártját, 1940-ben lelkesen üdvözli a hazájára támadó német csapatokat. 1942. február 1-jétől miniszterelnök. Nevét

Rademacher, Franz (Neusterlitz, 1906. február 20.–Bonn, 1973. március 17.) német diplomata, jogász, Martin Luther alatt az Abteilung Deutschland vezetője a náci Külügyminisztériumban. Jogot tanul Münchenben és Rostockban. 1933 márciusától az NSDAP tagja, 1937-től a Külügyminisztériumban dolgozik. 1938-ban ügyvivő Montevideóban; 1940-ben hazatér, a zsidó referatúra vezetője. 1940-ben a Madagaszkár-terv kidolgozója, állandó kapcsolatban áll Adolf Eichmann stábjával.

Radó Endre (Kassa, 1913. november 5.–Bp., 1946. június 18.) 1937-ben jogi doktorátust szerez, 1939-ben belép a rendőrséghez, 1941 júniusától csendőr. 1942 júliusában felsővisói szárnyparancsnok, 1943-ban Szilágysomlyón, majd Kézdivásárhelyen szolgál. 1944. január 15-től Budapesten a csendőr híradószárny parancsnoka, csendőr százados, 1944. október 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka, a Kiss János altábornagy

Radocsay László, dr. (Istvánfölde, 1878. november 18.–Bp., 1968. november 14.) ügyvéd, 1934 és 1939 között főispán, 1939. november 9-től 1944. március 22-ig igazságügyi miniszter.

Rahn, Rudolf német diplomata, a párizsi német követség attaséja, 1941 áprilisától júliusáig Szíriában különleges megbízott; 1943 őszétől a Salói Szociális Köztársaságban német követ.

Rajk Endre (Székelyudvarhely, 1899–Németország, 1960) 1937-ig a Hangya Szövetkezet vezető tisztségviselője, 1937 és 1939 között a nyilas EKE mezőgazdasági szövetkezet igazgatója. 1936-tól Szálasi Ferenc híve, 1939-től már a szűkebb pártvezetés tagja A nyilas puccs után készletgazdálkodási kormánybiztos, a közellátásügyi miniszter helyettese. 1945-ben Németországban fogságba esik, háborús bűnösként való kiadatását a magyar kormány – talán öccse,

Rajniss Ferenc (Bártfa, 1893. július 24.–Bp., 1946. március 12.) újságíró, politikus. Az 1920-as években a Nemzeti Újság című római katolikus szellemiségű napilap munkatársa. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) titkára, majd aligazgatója. Az 1930-as években Gömbös Gyula, majd Imrédy Béla híve, 1935-től a kormánypárt jobbszárnya orgánumaként alapított Új Magyarság című napilap főmunkatársa. 1935 és 1945 között