Radó Endre (Kassa, 1913. november 5.–Bp., 1946. június 18.) 1937-ben jogi doktorátust szerez, 1939-ben belép a rendőrséghez, 1941 júniusától csendőr. 1942 júliusában felsővisói szárnyparancsnok, 1943-ban Szilágysomlyón, majd Kézdivásárhelyen szolgál. 1944. január 15-től Budapesten a csendőr híradószárny parancsnoka, csendőr százados, 1944. október 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka, a Kiss János altábornagy

Radocsay László, dr. (Istvánfölde, 1878. november 18.–Bp., 1968. november 14.) ügyvéd, 1934 és 1939 között főispán, 1939. november 9-től 1944. március 22-ig igazságügyi miniszter.

Rahn, Rudolf német diplomata, a párizsi német követség attaséja, 1941 áprilisától júliusáig Szíriában különleges megbízott; 1943 őszétől a Salói Szociális Köztársaságban német követ.

Rajk Endre (Székelyudvarhely, 1899–Németország, 1960) 1937-ig a Hangya Szövetkezet vezető tisztségviselője, 1937 és 1939 között a nyilas EKE mezőgazdasági szövetkezet igazgatója. 1936-tól Szálasi Ferenc híve, 1939-től már a szűkebb pártvezetés tagja A nyilas puccs után készletgazdálkodási kormánybiztos, a közellátásügyi miniszter helyettese. 1945-ben Németországban fogságba esik, háborús bűnösként való kiadatását a magyar kormány – talán öccse,

Rajniss Ferenc (Bártfa, 1893. július 24.–Bp., 1946. március 12.) újságíró, politikus. Az 1920-as években a Nemzeti Újság című római katolikus szellemiségű napilap munkatársa. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) titkára, majd aligazgatója. Az 1930-as években Gömbös Gyula, majd Imrédy Béla híve, 1935-től a kormánypárt jobbszárnya orgánumaként alapított Új Magyarság című napilap főmunkatársa. 1935 és 1945 között

Rakovszky Iván (Bp., 1885. február 5.–Jászapáti, 1960. szeptember 9.) 1920 és 1935 között Egységes Párt-i képviselő, 1922. június 16-tól 1926. október 15-ig belügyminiszter, 1941. április 28-tól a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag, Lakatos Géza kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Piusz, XI. (Achille Ratti) (Desio, 1857. május 31.–Róma, 1939. február 10.) római pápa (1922–1939). 1919-től lengyelországi pápai nuncius, 1921-től milánói érsek, 1922. február 6-án választják pápává. Következetesen törekedett konkordátumokkal biztosítani egyháza világi helyzetét. A Bajorországgal (1924), Poroszországgal (1929), Badennal (1932) és Ausztriával (1933 június) kötött konkordátumokat a pápai székben utóda, Eugenio Pacelli németországi pápai nuncius,

Rassay Károly (Orsova, 1886–Pécel, 1958) tekintélyes jogász, politikus, nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, államtitkár. 1915-től az Igazságügyi Minisztériumban minisztériumi titkár, 1919 őszétől 1920 tavaszáig a Huszár-kormány igazságügyi politikai államtitkára. 1920 és 1926 között budapesti nemzetgyűlési, majd 1929 és 1944 között szegedi országgyűlési képviselő. 1921-ben saját kisgazdapártot alapít, majd Vázsonyi Vilmos halála után a Demokrata Párttal egyesülve

Piusz, XII. (Pacelli, Eugenio) (Róma, 1876. március 2.–Castel Gandolfo, 1958. október 9.) egyházjogász, vatikáni diplomata, római pápa (1939–1958). 1917-től Szardínia tiszteletbeli érseke, 1920-tól 1929-ig németországi pápai nuncius. XI. Piusz konkordátum-politikájának hűséges végrehajtója, Bajorországgal (1924), Poroszországgal (1929), Badennel (1932), Németországgal és Ausztriával (1933) kötött konkordátumok kidolgozója, aláírója. 1930-tól vatikáni államtitkár. Amikor kiderül, hogy Adolf Hitler következetes

Pohl, Oswald (Duisburg, 1892. június 30.–Lech, 1951. június 8.) SS-Obergruppenführer (1942. április 21.), 1929-től az SS tagja. Heinrich Himmler 1934 februárjában az SS vezérkari főnöke adminisztrációjának élére állítja. SS-Standartenführerként a fegyveres SS egységekért és a koncentrációs táborokért felelős, kiépíti az SS gazdasági birodalmát, melynek irányító szerve 1942 decemberétől az SS Gazdasági Adminisztrációs Főhivatala. 1944 augusztusában