Rajk Endre (Székelyudvarhely, 1899–Németország, 1960) 1937-ig a Hangya Szövetkezet vezető tisztségviselője, 1937 és 1939 között a nyilas EKE mezőgazdasági szövetkezet igazgatója. 1936-tól Szálasi Ferenc híve, 1939-től már a szűkebb pártvezetés tagja A nyilas puccs után készletgazdálkodási kormánybiztos, a közellátásügyi miniszter helyettese. 1945-ben Németországban fogságba esik, háborús bűnösként való kiadatását a magyar kormány – talán öccse,

Rajniss Ferenc (Bártfa, 1893. július 24.–Bp., 1946. március 12.) újságíró, politikus. Az 1920-as években a Nemzeti Újság című római katolikus szellemiségű napilap munkatársa. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) titkára, majd aligazgatója. Az 1930-as években Gömbös Gyula, majd Imrédy Béla híve, 1935-től a kormánypárt jobbszárnya orgánumaként alapított Új Magyarság című napilap főmunkatársa. 1935 és 1945 között

Rakovszky Iván (Bp., 1885. február 5.–Jászapáti, 1960. szeptember 9.) 1920 és 1935 között Egységes Párt-i képviselő, 1922. június 16-tól 1926. október 15-ig belügyminiszter, 1941. április 28-tól a Közigazgatási Bíróság elnöke és felsőházi tag, Lakatos Géza kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Rassay Károly (Orsova, 1886–Pécel, 1958) tekintélyes jogász, politikus, nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, államtitkár. 1915-től az Igazságügyi Minisztériumban minisztériumi titkár, 1919 őszétől 1920 tavaszáig a Huszár-kormány igazságügyi politikai államtitkára. 1920 és 1926 között budapesti nemzetgyűlési, majd 1929 és 1944 között szegedi országgyűlési képviselő. 1921-ben saját kisgazdapártot alapít, majd Vázsonyi Vilmos halála után a Demokrata Párttal egyesülve

Pál, VI. (Montini, Giovanni Battista) (1897–1978) római pápa (1963–1978), korábban vatikáni államtitkár.

Pálffy Fidél, gróf (Pozsonyszentgyörgy, 1895. május 6.–Bp., 1946. március 2.) földbirtokos, politikus. Hivatásos katonatiszt, 1919-ben a szegedi ellenforradalmi kormány és a francia hadsereg közötti összekötő tiszt. 1932-ben belép Meskó Zoltán nemzetiszocialista pártjába, egy évvel később Egyesült Nemzeti Szocialista Párt – Nyilaskeresztes Front néven saját mozgalmat szervez. 1940-ben egyesül Szálasi Ferenc pártjával, 1941-ben Imrédy Béla Magyar

Papen, Franz von (Werl, Vesztfália, 1879. október 29.–Oberasbach , 1969. május 2.) német politikus, kancellár. Az I. világháború idején katonai attasé Mexikóban és az Egyesült Államokban, majd a palesztinai 4. török hadsereg vezérkari főnöke. 1920 és 1932 között a porosz parlamentben a Katolikus Centrum Párt képviselője. 1925-ben szembekerül pártjával, amikor Paul von Hindenburgot támogatja az

Parragi György (1902–1963) újságíró, politikus, 1938 és 1944 között a Magyar Nemzet című napilap munkatársa; élesen bírálja a nyilasokat és a németbarát külpolitikát. 1944-ben a Független Kisgazdapárt tagja, a német megszállás után a Gestapo letartóztatja, Mauthausenbe deportálják. 1945 után ismét újságíró.

Pásztóy Ámon, dr. (Vöckönd, 1892. október 17.–Bp., 1949. augusztus 10.) nyugalmazott miniszteri tanácsos. 1920-tól a Belügyminisztérium Közbiztonsági osztályán a határrendészeti ügyek előadója, 1931-től a KEOKH helyettes vezetője, 1938. július 1-jétől 1941. július 1-jéig vezetője, majd a BM VII. Közbiztonsági osztály vezetője; 1944 júniusában nyugdíjazzák, 1944 novemberében a nyilasok letartóztatják, Sopronkőhidára szállítják. Vajna Gábor 1945 februárjában

Pavelić, Ante (Bradina, Bosznia-Hercegovina, 1898. július 4.–Madrid, 1959. december 28.) ügyvéd, horvát politikus, 1925-től a Horvát Párt parlamenti képviselője, az usztasa mozgalom megalapítója. 1929-ben emigrációba kényszerül, több terrorista merényletet szervez, egyebek mellett Barthou francia külügyminiszter és Sándor jugoszláv király meggyilkolását (1934). 1941 áprilisától a „független” Horvátország vezére. 1945-ben előbb Argentínában, majd Spanyolországban telepedik le.