Radó Endre (Kassa, 1913. november 5.–Bp., 1946. június 18.) 1937-ben jogi doktorátust szerez, 1939-ben belép a rendőrséghez, 1941 júniusától csendőr. 1942 júliusában felsővisói szárnyparancsnok, 1943-ban Szilágysomlyón, majd Kézdivásárhelyen szolgál. 1944. január 15-től Budapesten a csendőr híradószárny parancsnoka, csendőr százados, 1944. október 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka, a Kiss János altábornagy

Radocsay László, dr. (Istvánfölde, 1878. november 18.–Bp., 1968. november 14.) ügyvéd, 1934 és 1939 között főispán, 1939. november 9-től 1944. március 22-ig igazságügyi miniszter.

Rahn, Rudolf német diplomata, a párizsi német követség attaséja, 1941 áprilisától júliusáig Szíriában különleges megbízott; 1943 őszétől a Salói Szociális Köztársaságban német követ.

Rajk Endre (Székelyudvarhely, 1899–Németország, 1960) 1937-ig a Hangya Szövetkezet vezető tisztségviselője, 1937 és 1939 között a nyilas EKE mezőgazdasági szövetkezet igazgatója. 1936-tól Szálasi Ferenc híve, 1939-től már a szűkebb pártvezetés tagja A nyilas puccs után készletgazdálkodási kormánybiztos, a közellátásügyi miniszter helyettese. 1945-ben Németországban fogságba esik, háborús bűnösként való kiadatását a magyar kormány – talán öccse,

Pálffy Fidél, gróf (Pozsonyszentgyörgy, 1895. május 6.–Bp., 1946. március 2.) földbirtokos, politikus. Hivatásos katonatiszt, 1919-ben a szegedi ellenforradalmi kormány és a francia hadsereg közötti összekötő tiszt. 1932-ben belép Meskó Zoltán nemzetiszocialista pártjába, egy évvel később Egyesült Nemzeti Szocialista Párt – Nyilaskeresztes Front néven saját mozgalmat szervez. 1940-ben egyesül Szálasi Ferenc pártjával, 1941-ben Imrédy Béla Magyar

Pető Ernő, (Nemesvámos, 1882. augusztus 20.-Sao Paolo, kb. 1960-1962.) dr., ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, 1944-ben a Központi Zsidó Tanács tagja.

Papen, Franz von (Werl, Vesztfália, 1879. október 29.–Oberasbach , 1969. május 2.) német politikus, kancellár. Az I. világháború idején katonai attasé Mexikóban és az Egyesült Államokban, majd a palesztinai 4. török hadsereg vezérkari főnöke. 1920 és 1932 között a porosz parlamentben a Katolikus Centrum Párt képviselője. 1925-ben szembekerül pártjával, amikor Paul von Hindenburgot támogatja az

Peyer Károly (Városlőd, 1881. május 9.–New York, 1956. október 25.) szociáldemokrata politikus, a kommunisták ellenfele, 1917-től a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, a Peidl-kormányban belügyminiszter, 1927-1944 a Szakszervezeti Tanács titkára. 1945 után a kommunisták fokozatosan háttérbe szorítják, majd 1947-ben emigrációba kényszerítik.

Parragi György (1902–1963) újságíró, politikus, 1938 és 1944 között a Magyar Nemzet című napilap munkatársa; élesen bírálja a nyilasokat és a németbarát külpolitikát. 1944-ben a Független Kisgazdapárt tagja, a német megszállás után a Gestapo letartóztatja, Mauthausenbe deportálják. 1945 után ismét újságíró.

Pásztóy Ámon, dr. (Vöckönd, 1892. október 17.–Bp., 1949. augusztus 10.) nyugalmazott miniszteri tanácsos. 1920-tól a Belügyminisztérium Közbiztonsági osztályán a határrendészeti ügyek előadója, 1931-től a KEOKH helyettes vezetője, 1938. július 1-jétől 1941. július 1-jéig vezetője, majd a BM VII. Közbiztonsági osztály vezetője; 1944 júniusában nyugdíjazzák, 1944 novemberében a nyilasok letartóztatják, Sopronkőhidára szállítják. Vajna Gábor 1945 februárjában