Manoilescu, Mihail (Tecuci, Románia, 1891–Máramarossziget, ma Sighetu Marmatiei, Románia, 1950. december 30.) román közgazdász, politikus. 1926-tól Benito Mussolini híve, II. Károly román király támogatója, gazdasági minisztere. 1940 júliusától szeptemberig külügyminiszter Ion Gigurtu kormányában, aláírja a második bécsi döntést, melynek értelmében Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. 1944-ben letartóztatják, tizennégy hónapot tölt előzetes letartóztatásban, majd 1946–1947-ben együttműködik a kommunista

Manstein (Lewinski), Erich von (Berlin, 1887. november 24.–Irchenhausen, 1973. június 12.) német tábornagy. Az I. világháború idején vezérkari tiszt, 1936-tól vezérőrnagy, 1939-ben a Déli hadseregcsoport parancsnoka. Komoly szerepe van a nyugati hadjárat megtervezésében, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban is jelentős sikereket ér el. A Doni (Déli) hadseregcsoport parancsnokaként sikertelenül próbálja áttörni a Sztálingrád köré vont

Maróthy (Meizler) Károly (Keszthely, 1897–Buenos Aires, Argentína, 1964) ügyvéd, újságíró, országgyűlési képviselő. 1918–1919 folyamán Zala vármegyében a Keresztényszocialista Párt szervezője, majd az ellenforradalmi szegedi kormány alkalmazottjaként működik. 1925-től a Katolikus Népszövetség ügyésze. A Keresztény Gazdasági Párt programjával Keszthely országgyűlési képviselője (1936–1939). Pártjából kiválva Matolcsy Mátyással együtt megalakítja a szélsőjobboldali Keresztény Nemzeti Szocialista Frontot (1937), melynek

Marr, Wilhelm (Hamburg, 1818–1904) német antiszemita újságíró; az 1873-as pénzügyi válságért a zsidókat teszi felelőssé, kifogásolja – szerinte – aránytalanul nagy számukat a kormányban és a sajtóban, s küzdelmet követel a zsidó világuralom ellen. A szétszóratásban kétezer év alatt sem tűntek el a zsidók, ez szerinte jellemük változtathatatlanságának bizonyítéka, amin megkeresztelésük sem segít. 1862-ben publikálja

Márton Áron (Csíkszentdomonkos, 1896–Gyulafehérvár, 1980) katolikus püspök, 1932 és 1938 között az Erdélyi Iskola című folyóirat szerkesztője. 1938-tól gyulafehérvári püspök. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban három fiatal pap felszentelése alkalmából mondott beszédében szót emel a magyarországi zsidók deportálása ellen. 1949-ben a román hatóságok letartóztatják, 1955-ben szabadlábra helyezik, 1967-ig házi őrizetben tartják. 1999-ben a

Matolcsy Mátyás (Bp., 1905. február 24.–1953) földbirtokos, gépészmérnök, újságíró, politikus. 1936-ban földreformot követel, támadja a nagybirtokot; bíróság elé állítják; egyik védőtanúja Kovács Imre. ~ szerint a földreformot a zsidókérdéssel együtt kell megoldani, a zsidóknak nincs joguk a földhöz. 1939-től a Magyarság Útja című hetilap szerkesztője. 1939-ben nyilaskeresztes listán kerül a parlamentbe; 1942-ben, miután a párttilalom

Krumey, Hermann Alois (Mährisch Schöberg, 1905. április 18.–Erfstadt, 1981. november 27.) SS-Obersturmbannführer, 1940 elejétől 1944 márciusáig a Sicherheitspolizei (SIPO) tagja Łódżban. 1940–1941 folyamán a bukovinai, galíciai és volhíniai népi németek be-, a Lengyel Főkormányzóság területén élő lengyelek és zsidók tömegeinek pedig kitelepítését irányítja. Jelentős szerepet játszik a lidicei tömegmészárlásban (1942). 1944. március 19-én Adolf Eichmann

Ludin, Hans Elard (Freiburg, 1905. június 10.–Pozsony, 1946) diplomata, 1941. január 18-tól pozsonyi német követ. 1930-tól az NSDAP tagja, 1939-ig SA-Obergruppenführer Stuttgartban, azon kevés SA-vezető egyike, aki túléli a „Hosszú kések éjszakáját” (1934. június 30.). A szlovákiai zsidók deportálásának megszervezésében nem játszik szerepet, Dieter Wisliceny és munkatársai tőle függetlenül cselekednek. A II. világháború után Csehszlovákiában

Kube, Wilhelm (Glogau, 1887. november 13.–Minszk, 1943. szeptember 22. ) újságíró, antiszemita, völkisch csoportok tagja, egyetemistaként történelmet, politikatudományt, teológiát hallgat; 1928-tól a porosz parlamentben az NSDAP-frakció vezetője. 1936-ban kiderül, hogy névtelen levélben azzal vádolta Martin Bormann apósát, hogy félzsidó nőt vett feleségül; ellenfelei visszavonulásra kényszerítik. A Szovjetunió elleni támadás után reaktiválják, 1941-ben Belorusszia Reichskommissarja. Bár

Lueger, Karl (Bécs, 1844. október 24.–Bécs, 1910. március 10.) osztrák politikus. A Keresztény Szociális Párt vezetője, antiszemita propagandája elsősorban az alsó-középosztálybeli bécsi választókat ragadja meg. 1875-től a bécsi városi tanács (Gemeinderat) tagja; 1895-ben Bécs polgármesterévé választják, de Ferenc József császár, aki antiszemitizmusa miatt közönségesnek tartja és megveti ~t, csak két évvel később írja alá kinevezését.