Kun András (Nyírbátor, 1911. november 8.–Bp., 1945. szeptember 19.) „Kun páter”, minorita szerzetes, rendjéből 1943-ban kilép, majd a nyilas hatalomátvétel után a Belügyminisztérium propagandaosztályának munkatársa, tömeggyilkos. 1945 tavaszán elfogják, népbíróság elé állítják, halálra ítélik, az ítélethirdetés után két órával kivégzik.

Kunder Antal (Nagykároly, 1900. január 17.–Rio de Janeiro, Brazília, 1968. december 4.) gépészmérnök, politikus, 1935-től a külkereskedelmi hivatal kormánybiztosa, 1936–1938 között elnöke. 1939-től országgyűlési képviselő, 1938 szeptemberétől 1939 októberéig, majd 1944. március 22-től 1944. augusztus 7-ig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. A népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítéli, 1956-ban kiszabadul.

Kvaternik, Slavko (1878–1947) tábornok, usztasa politikus. Az I. világháború idején a zágrábi 25. honvéd gyalogezred őrnagya. Ante Pavelić híve, követi vezérét az olaszországi emigrációba. 1941. április 6-án visszatér Zágrábba, a horvát állam honvédelmi minisztere; 1943-ban összevész Pavelić-tyel, Szlovákiába menekül. 1945 után kiadják Jugoszláviának, halálra ítélik, kivégzik.

Láday István (Dicsőszentmárton, 1897. április 15.–?) csendőr ezredes, Vajna Gábor barátja, a nyilas hatalomátvétel után belügyi államtitkár. A népbíróság kötél általi halálra ítéli, kivégzik.

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.–Budapest, 1946. december 6.) újságíró, politikus, 1938-tól 1939-ig a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, 1939 júniusától a Sajtókamara elnöke, 1944. április–augusztusban a sajtó, a rádió, az MTI és a könyvkiadás kormánybiztosa; október 31—től december 27-ig sajtókormánybiztos. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Komoly Ottó (Bp., 1892. március 26.–Bp., 1945. január 1?) Mérnök, cionista vezető. 1940-től a Magyar Cionista Szövetség elnöke, 1943-tól a Budapesti Mentőbizottság elnöke. Magyarországra menekült szlovák és lengyel zsidók százainak segít bujkálni, illetve továbbszökni. Magyarország német megszállása után szorosan együttműködik Kasztner Rezsővel, és az SS-szel folytatott tárgyalások eredményeként Svájcba induló „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában is részt

Kornfeld Móric, báró (Bp., 1882. december 30.–?1967. november 5.) nagyiparos, bankár, politikus, Kornfeld Zsigmond fia. Pályája kezdetén a Ganz Danubius Gyár igazgatója, majd vezérigazgatója. Később a csepeli Weiss Manfréd Művek egyik igazgatója. 1927-től 1944-ig a Felsőház tagja. A német megszállás után a Gestapo elfogja és Németországba szállítja. A Weiss Manfréd családdal kötött megegyezés alapján családtagjaival

Kovács Alajos (Dolányi) (Gyöngyöspüspöki, 1877. január 6. – Budapest, 1963. április 14.) statisztikus, demográfus, 1898-tól a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa. Részt vett az 1900-as és az 1910-es népszámlálások lebonyolításában, az anyag kiadásában, szerkesztésében, elemzésében. A választójogi reformok statisztikai előkészítője, tanácsadója. 1920-tól az MTA levelező tagja, 1929-től 1936-ig KSH elnöke. Politikailag célzatos, manipulált statisztikai összeállításai, köztük

Kovács Sándor (Kecskemét, 1893. június 11.–Bp., 1972. december 24.) 1944-től haláláig szombathelyi római katolikus püspök, a Felsőház tagja (1944–1945).

Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4.–Bp., 1946. május 2.) nyugállományú őrnagy. 1920. február 17-én az Ostenburg-különítmény tagjaként részt vesz Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava című lap munkatársai meggyilkolásában. 1938-tól 1941-ig a Nyilaskeresztes Párt szervezésvezetője, országgyűlési képviselő (I. Budai választókerület). 1939. február 3-án állítólag egyik szervezője annak a merényletnek, amelynek során a Dohány utcai