Ludin, Hans Elard (Freiburg, 1905. június 10.–Pozsony, 1946) diplomata, 1941. január 18-tól pozsonyi német követ. 1930-tól az NSDAP tagja, 1939-ig SA-Obergruppenführer Stuttgartban, azon kevés SA-vezető egyike, aki túléli a „Hosszú kések éjszakáját” (1934. június 30.). A szlovákiai zsidók deportálásának megszervezésében nem játszik szerepet, Dieter Wisliceny és munkatársai tőle függetlenül cselekednek. A II. világháború után Csehszlovákiában

Kube, Wilhelm (Glogau, 1887. november 13.–Minszk, 1943. szeptember 22. ) újságíró, antiszemita, völkisch csoportok tagja, egyetemistaként történelmet, politikatudományt, teológiát hallgat; 1928-tól a porosz parlamentben az NSDAP-frakció vezetője. 1936-ban kiderül, hogy névtelen levélben azzal vádolta Martin Bormann apósát, hogy félzsidó nőt vett feleségül; ellenfelei visszavonulásra kényszerítik. A Szovjetunió elleni támadás után reaktiválják, 1941-ben Belorusszia Reichskommissarja. Bár

Lueger, Karl (Bécs, 1844. október 24.–Bécs, 1910. március 10.) osztrák politikus. A Keresztény Szociális Párt vezetője, antiszemita propagandája elsősorban az alsó-középosztálybeli bécsi választókat ragadja meg. 1875-től a bécsi városi tanács (Gemeinderat) tagja; 1895-ben Bécs polgármesterévé választják, de Ferenc József császár, aki antiszemitizmusa miatt közönségesnek tartja és megveti ~t, csak két évvel később írja alá kinevezését.

Kuhl Lajos, dr. (Pozsony, 1891. augusztus 29.–?) diplomata, 1935 és 1937 között az ankarai követségen dolgozik, 1941. március 25-től a világháború végéig pozsonyi magyar követ.

Király Gyula (Szilágyballa, 1893. november 12.–Jundia, Saõ Paulo, Brazília, 1979. május 10.) csendőr ezredes, 1944-ben a BM VII. (Közbiztonsági) osztály vezetője. A németek a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják, deportálják.

Kirill (1901–1971) plovdivi érsek, 1953-tól Szófia metropolitája és bolgár pátriárka. A bulgáriai egyházi zsidómentő akciók élharcosa.

Kiss Árkád, dr. (Görömböly, Borsod vármegye, 1889. május 12.–?) rendőr főtanácsos, 1926-tól a Külföldieket Ellenőrző Hivatalban (KEH) a román, csehszlovák, jugoszláv és lengyel állampolgárságú személyek lakhatási ügyeit intézi, 1938-tól a tartózkodási ügyek referense a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnál (KEOKH), közvetlen főnöke Pásztóy Ámon. 1946-ban a Népbíróság tizenöt év kényszermunkára ítéli, a NOT 1947 decemberében

Kocsárd Emánuel (Kopfensteiner Manó) építészmérnök, a nyilas párt bőkezű támogatója, 1944. október 29-től Veszprém vármegye főispánja, a III. hadtest területén országmozgósítási és hadműveleti kormánybiztos.

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.–Budapest, 1946. december 6.) újságíró, politikus, 1938-tól 1939-ig a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, 1939 júniusától a Sajtókamara elnöke, 1944. április–augusztusban a sajtó, a rádió, az MTI és a könyvkiadás kormánybiztosa; október 31—től december 27-ig sajtókormánybiztos. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Komoly Ottó (Bp., 1892. március 26.–Bp., 1945. január 1?) Mérnök, cionista vezető. 1940-től a Magyar Cionista Szövetség elnöke, 1943-tól a Budapesti Mentőbizottság elnöke. Magyarországra menekült szlovák és lengyel zsidók százainak segít bujkálni, illetve továbbszökni. Magyarország német megszállása után szorosan együttműködik Kasztner Rezsővel, és az SS-szel folytatott tárgyalások eredményeként Svájcba induló „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában is részt