Lohse, Hinrich (Mühlenbarbek, 1896. szeptember 2.–Mühlenbarbek, 1964. február 25.), a balti államok és Belorusszia Reichskommissarja. Schleswig-Holstein náci Gauleitere 1925 után, 1932 novemberétől ugyanezen választókörzet parlamenti képviselője. 1934 februárjától SA-Gruppenführer, 1941 és 1944 között Ostland (balti és belorusz területek) Reichskommissarja. Rigából irányítja a balti államok területén a zsidókérdés „végső megoldását”. 1941 őszén, amikor az SS és

Lorenz, Wermer (1891. október 2.–1974. március 13.) SS Obergruppenführer, a Waffen SS tábornoka. 1939 októberében Heinrich Himmler a népi németség megerősítésének birodalmi komisszárjának nevezi ki. ~ személyesen irányítja több tízezer népi német balti államokból való kitelepítését. Helyükre lengyeleket és zsidókat deportálnak a Németországhoz csatolt lengyel területekről. 1948 márciusában Nürnbergben a Faji és Áttelepítési Főhivatal perben

Ludin, Hans Elard (Freiburg, 1905. június 10.–Pozsony, 1946) diplomata, 1941. január 18-tól pozsonyi német követ. 1930-tól az NSDAP tagja, 1939-ig SA-Obergruppenführer Stuttgartban, azon kevés SA-vezető egyike, aki túléli a „Hosszú kések éjszakáját” (1934. június 30.). A szlovákiai zsidók deportálásának megszervezésében nem játszik szerepet, Dieter Wisliceny és munkatársai tőle függetlenül cselekednek. A II. világháború után Csehszlovákiában

Lueger, Karl (Bécs, 1844. október 24.–Bécs, 1910. március 10.) osztrák politikus. A Keresztény Szociális Párt vezetője, antiszemita propagandája elsősorban az alsó-középosztálybeli bécsi választókat ragadja meg. 1875-től a bécsi városi tanács (Gemeinderat) tagja; 1895-ben Bécs polgármesterévé választják, de Ferenc József császár, aki antiszemitizmusa miatt közönségesnek tartja és megveti ~t, csak két évvel később írja alá kinevezését.

Killinger, Manfred von (Gut Lindigt bei Nossen, Szászország, 1886. július 14.–Bukarest, 1944. szeptember 3.) náci diplomata. Az I. világháború végén a haditengerészetnél százados, 1927-ben belép az NSDAP-be, 1932-ben képviselő, 1935-től diplomata. 1937-től 1939-ig San Franciscó-i főkonzul. Rövid pozsonyi diplomáciai szolgálat után bukaresti német követ; amikor a Vörös Hadsereg egységei már a román főváros felé közelednek,

Király Gyula (Szilágyballa, 1893. november 12.–Jundia, Saõ Paulo, Brazília, 1979. május 10.) csendőr ezredes, 1944-ben a BM VII. (Közbiztonsági) osztály vezetője. A németek a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják, deportálják.

Kirill (1901–1971) plovdivi érsek, 1953-tól Szófia metropolitája és bolgár pátriárka. A bulgáriai egyházi zsidómentő akciók élharcosa.

Kiss Árkád, dr. (Görömböly, Borsod vármegye, 1889. május 12.–?) rendőr főtanácsos, 1926-tól a Külföldieket Ellenőrző Hivatalban (KEH) a román, csehszlovák, jugoszláv és lengyel állampolgárságú személyek lakhatási ügyeit intézi, 1938-tól a tartózkodási ügyek referense a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnál (KEOKH), közvetlen főnöke Pásztóy Ámon. 1946-ban a Népbíróság tizenöt év kényszermunkára ítéli, a NOT 1947 decemberében

Kocsárd Emánuel (Kopfensteiner Manó) építészmérnök, a nyilas párt bőkezű támogatója, 1944. október 29-től Veszprém vármegye főispánja, a III. hadtest területén országmozgósítási és hadműveleti kormánybiztos.

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.–Budapest, 1946. december 6.) újságíró, politikus, 1938-tól 1939-ig a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, 1939 júniusától a Sajtókamara elnöke, 1944. április–augusztusban a sajtó, a rádió, az MTI és a könyvkiadás kormánybiztosa; október 31—től december 27-ig sajtókormánybiztos. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.