Nagyőszy (1934-ig Wolf) Miklós (1935-ig János) (Nagyősz, 1896. szeptember 21.–Bécs, 1968. április 3.) hivatásos katonatiszt, altábornagy, 1944 szeptember–októberében a személyi gazdálkodás kormánybiztosa. Beregfy Károly a VI. hadtest parancsnokává nevezi ki, majd az V. hadtest parancsnoka. 1944. december végétől a Honvédelmi Minisztérium III. osztályának vezetője. A népbíróság 1946-ban nyolcévi fegyházra ítéli. 1953-ban szabadul a váci fegyházból,

Nebe, Arthur (Berlin, 1894. november 13.–Berlin, 1945. március 4.) rendőrtiszt, SS-Gruppenführer. 1929-től a berlini rendőrség állományában szolgál, 1931-től az NSDAP és az SA tagja. 1933. április 1-jétől a porosz tartományi bűnügyi rendőrség vezetője; 1936-tól a Kriminalpolizei (KRIPO), 1937-től a birodalmi bűnügyi rendőrség vezetője. 1939-től az RSHA V. osztály vezetője; 1941-ben az Einsatzgruppe B parancsnoka. Támogatja

Mester Miklós (1906–1989) közíró, politikus, 1939–1940 folyamán a Magyar Élet Pártja, 1940-től 1944-ig a Magyar Megújulás Pártja országgyűlési képviselője, 1944 áprilisa és októbere között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Szorosan együttműködik a cionista ellenállókkal, elsősorban Komoly Ottóval, sokat tesz több neves zsidó művész megmentése érdekében.

Nedic, Milan (1887–Belgrád, 1946. február 4.) hivatásos katonatiszt, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. 1941. augusztus 29-től a szerb kollaboráns kormány elnöke. 1945-ben fogságba esik, a börtönben öngyilkos lesz.

Mihály, I. (Sinaia, 1921. október 25.–) Románia utolsó királya, Hohenzollern-Sigmaringen, II. Károly fia. Először 1927-ben kerül trónra, kiskorúsága miatt háromtagú régenstanács gyakorolja az uralkodói jogokat. 1930-tól apja uralkodik, akit 1940. szeptember 6-án Ion Antonescu lemondat. A fiatal király 1944. augusztus 23-ig csak reprezentál, a tényleges hatalmat a Conducator gyakorolja. 1944. szeptember 12-én Moszkvában megkötik a

Miklós Béla, dálnoki (Bp., 1890. június 11.–Bp., 1948. november 21.) vezérezredes, miniszterelnök. 1933 és 1936 között berlini katonai attasé, 1941. március 1-jétől az I. gyorshadtest parancsnoka; 1942. november 11-től a kormányzó főhadsegédje, a katonai iroda vezetője; 1944. július 1-jétől az 1. hadsereg parancsnoka. 1944. október 15-e után szűkebb törzsével átáll a Vörös Hadsereghez. A Debrecenben

Mocsáry Dániel (Bocsárlapujtő, 1898–?) földbirtokos, jobboldali politikus, 1935-től 1939-ig kormánypárti országgyűlési képviselő, 1939. február 3-a után a Magyar Élet Pártja elnöke. 1944-ben a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, a miniszter állandó helyettese. 1943–1945 folyamán a Felsőház tagja (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye választottja), a népbíróság négyévi börtönre ítéli.

Mohay (Mohaupt) Gyula, dr. (Nagyszentmiklós, 1894. szeptember 15.–?) ügyvéd, tisztviselő. 1921 és 1944 között a Földhitelintézetek Országos Szövetségének tisztviselője, 1939-től a Nyilaskeresztes Párt tagja, Budapest törvényhatósági bizottságában a párt csoportvezetője, 1944. október 15-ig a Legfőbb Pártfegyelmi Bizottság elnöke; a nyilas puccs után a főváros főpolgármestere. A népbíróság és a NOT halálra ítéli, az igazságügyi miniszter

Mándy Sámuel (Kántorjánosi, 1860–1942) zsidó származású földbirtokos, református egyházmegyei gondnok, 1931-től 1937-ig Baranya vármegye választott felsőházi tagja. Leszármazottai előbb kormányzói mentességet kapnak, majd ezt Vajna Gábor nyilas belügyminiszter is megerősíti.

Manoilescu, Mihail (Tecuci, Románia, 1891–Máramarossziget, ma Sighetu Marmatiei, Románia, 1950. december 30.) román közgazdász, politikus. 1926-tól Benito Mussolini híve, II. Károly román király támogatója, gazdasági minisztere. 1940 júliusától szeptemberig külügyminiszter Ion Gigurtu kormányában, aláírja a második bécsi döntést, melynek értelmében Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. 1944-ben letartóztatják, tizennégy hónapot tölt előzetes letartóztatásban, majd 1946–1947-ben együttműködik a kommunista