Mach, Alexander Sano (1902–?) szlovák nacionalista politikus, az Andrej Hlinkáról elnevezett Hlinka Gárda parancsnoka, 1940-től belügyminiszter, a zsidók deportálásának egyik fő szervezője. A II. világháború után Pozsonyban bíróság elé állítják, harminc év börtönbüntetésre ítélik.

Maglione, Luigi (Casoria, 1877. március 2.–Róma, Vatikán, 1944. augusztus 22.) katolikus pap, 1920. szeptember 1-jétől svájci, 1926. június 23-tól franciaországi apostoli nuncius. 1935-től érsek, a Vatikáni Római Kúria prefektusa, 1939. március 10-től haláláig államtitkár. Vatikáni államtitkárként szoros kapcsolatban áll az egyes országokban akkreditált nunciusokkal, hozzáfutnak be a holokausztról is küldött jelentések.

Makkai János, dr. (Erzsébetváros, Szeben megye, ma Dumbrăveni, Románia, 1905. március 6.–1994) újságíró; politikus, 1935-1944 között kormánypárti országgyűlési képviselő. 1938-1939-ben negatív szerepet játszik az ún. zsidótörvények elfogadásában. Az 1940-es évek elején korábbi nézeteit revideálja. A német megszállás után a Gestapo letartóztatja, a Pestvidéki törvényszék fogságából Lakatos Géza kormánya idején szabadul. 1947-ben emigrál.

Malasits Géza (Bp., 1874. augusztus 24.–Bp., 1948. november 9.) lakatos, szociáldemokrata szakszervezeti vezető, 1904 és 1919 között a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének titkára, a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja, 1922 és 1944 között országgyűlési képviselő. A német megszállás után letartóztatják, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják. 1945 után ismét országgyűlési képviselő, Peyer Károly híve.

Málnási Ödön (Brassó, 1898. június 28.–?) tanár, történész, szélsőjobboldali politikus. Szálasi Ferenc egyik művét fércműnek nevezi, és kizárja a Pártból.

Mándy Sámuel (Kántorjánosi, 1860–1942) zsidó származású földbirtokos, református egyházmegyei gondnok, 1931-től 1937-ig Baranya vármegye választott felsőházi tagja. Leszármazottai előbb kormányzói mentességet kapnak, majd ezt Vajna Gábor nyilas belügyminiszter is megerősíti.

Manoilescu, Mihail (Tecuci, Románia, 1891–Máramarossziget, ma Sighetu Marmatiei, Románia, 1950. december 30.) román közgazdász, politikus. 1926-tól Benito Mussolini híve, II. Károly román király támogatója, gazdasági minisztere. 1940 júliusától szeptemberig külügyminiszter Ion Gigurtu kormányában, aláírja a második bécsi döntést, melynek értelmében Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. 1944-ben letartóztatják, tizennégy hónapot tölt előzetes letartóztatásban, majd 1946–1947-ben együttműködik a kommunista

Manstein (Lewinski), Erich von (Berlin, 1887. november 24.–Irchenhausen, 1973. június 12.) német tábornagy. Az I. világháború idején vezérkari tiszt, 1936-tól vezérőrnagy, 1939-ben a Déli hadseregcsoport parancsnoka. Komoly szerepe van a nyugati hadjárat megtervezésében, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban is jelentős sikereket ér el. A Doni (Déli) hadseregcsoport parancsnokaként sikertelenül próbálja áttörni a Sztálingrád köré vont

Maróthy (Meizler) Károly (Keszthely, 1897–Buenos Aires, Argentína, 1964) ügyvéd, újságíró, országgyűlési képviselő. 1918–1919 folyamán Zala vármegyében a Keresztényszocialista Párt szervezője, majd az ellenforradalmi szegedi kormány alkalmazottjaként működik. 1925-től a Katolikus Népszövetség ügyésze. A Keresztény Gazdasági Párt programjával Keszthely országgyűlési képviselője (1936–1939). Pártjából kiválva Matolcsy Mátyással együtt megalakítja a szélsőjobboldali Keresztény Nemzeti Szocialista Frontot (1937), melynek

Marr, Wilhelm (Hamburg, 1818–1904) német antiszemita újságíró; az 1873-as pénzügyi válságért a zsidókat teszi felelőssé, kifogásolja – szerinte – aránytalanul nagy számukat a kormányban és a sajtóban, s küzdelmet követel a zsidó világuralom ellen. A szétszóratásban kétezer év alatt sem tűntek el a zsidók, ez szerinte jellemük változtathatatlanságának bizonyítéka, amin megkeresztelésük sem segít. 1862-ben publikálja