Lutz, Carl (Svájc, 1895–Svájc, 1975) diplomata, 1935-ben a tel-avivi konzulátus vezetője. 1942 januárjától a budapesti svájci követségen dolgozik, a világháború végéig nem kapja meg konzuli kinevezését. A II. világháború idején Svájc képviseli a szövetségesek érdekeit a velük hadiállapotban lévő országokban; Budapesten az Idegen Érdekek Képviseletét ~ látja el. Jó kapcsolatokat épít a Jewish Agency budapesti

Meskó Zoltán (Baja, 1883. március 12.–Baja, 1959) mezőgazdasági érdekképviseleti tisztviselő, politikus, 1939-től 1945-ig a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt országgyűlési képviselője. A népbíróság öt évre, a NOT életfogytiglani fegyházra ítéli; 1958-ban kegyelemmel szabadul.

Mach, Alexander Sano (1902–?) szlovák nacionalista politikus, az Andrej Hlinkáról elnevezett Hlinka Gárda parancsnoka, 1940-től belügyminiszter, a zsidók deportálásának egyik fő szervezője. A II. világháború után Pozsonyban bíróság elé állítják, harminc év börtönbüntetésre ítélik.

Maglione, Luigi (Casoria, 1877. március 2.–Róma, Vatikán, 1944. augusztus 22.) katolikus pap, 1920. szeptember 1-jétől svájci, 1926. június 23-tól franciaországi apostoli nuncius. 1935-től érsek, a Vatikáni Római Kúria prefektusa, 1939. március 10-től haláláig államtitkár. Vatikáni államtitkárként szoros kapcsolatban áll az egyes országokban akkreditált nunciusokkal, hozzáfutnak be a holokausztról is küldött jelentések.

Makkai János, dr. (Erzsébetváros, Szeben megye, ma Dumbrăveni, Románia, 1905. március 6.–1994) újságíró; politikus, 1935-1944 között kormánypárti országgyűlési képviselő. 1938-1939-ben negatív szerepet játszik az ún. zsidótörvények elfogadásában. Az 1940-es évek elején korábbi nézeteit revideálja. A német megszállás után a Gestapo letartóztatja, a Pestvidéki törvényszék fogságából Lakatos Géza kormánya idején szabadul. 1947-ben emigrál.

Malasits Géza (Bp., 1874. augusztus 24.–Bp., 1948. november 9.) lakatos, szociáldemokrata szakszervezeti vezető, 1904 és 1919 között a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének titkára, a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja, 1922 és 1944 között országgyűlési képviselő. A német megszállás után letartóztatják, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják. 1945 után ismét országgyűlési képviselő, Peyer Károly híve.

Málnási Ödön (Brassó, 1898. június 28.–?) tanár, történész, szélsőjobboldali politikus. Szálasi Ferenc egyik művét fércműnek nevezi, és kizárja a Pártból.

Mándy Sámuel (Kántorjánosi, 1860–1942) zsidó származású földbirtokos, református egyházmegyei gondnok, 1931-től 1937-ig Baranya vármegye választott felsőházi tagja. Leszármazottai előbb kormányzói mentességet kapnak, majd ezt Vajna Gábor nyilas belügyminiszter is megerősíti.

Manoilescu, Mihail (Tecuci, Románia, 1891–Máramarossziget, ma Sighetu Marmatiei, Románia, 1950. december 30.) román közgazdász, politikus. 1926-tól Benito Mussolini híve, II. Károly román király támogatója, gazdasági minisztere. 1940 júliusától szeptemberig külügyminiszter Ion Gigurtu kormányában, aláírja a második bécsi döntést, melynek értelmében Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. 1944-ben letartóztatják, tizennégy hónapot tölt előzetes letartóztatásban, majd 1946–1947-ben együttműködik a kommunista

Manstein (Lewinski), Erich von (Berlin, 1887. november 24.–Irchenhausen, 1973. június 12.) német tábornagy. Az I. világháború idején vezérkari tiszt, 1936-tól vezérőrnagy, 1939-ben a Déli hadseregcsoport parancsnoka. Komoly szerepe van a nyugati hadjárat megtervezésében, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban is jelentős sikereket ér el. A Doni (Déli) hadseregcsoport parancsnokaként sikertelenül próbálja áttörni a Sztálingrád köré vont