Galen, Clemens August von (Dinklage, 1878. március 16.–Münster, 1946. március 22.) 1933-tól Münster érseke. A nácik hatalomra kerülése után hűséget esküszik a rendszernek, és ellenzi, hogy az egyház politikai kérdésekbe avatkozzon. 1936-ban megáldja a Rajna-vidéket remilitarizáló csapatokat és Vezérüket. A II. világháború kezdetén hazafias álláspontra helyezkedik, de óv a bosszúvágytól, figyelmeztet a túszok és hadifoglyok

Gaulle, Charles de (Lille, 1890. november 22.–Colombey-les-Deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, politikus. Katonatisztként szolgál az I. világháborúban, 1920–1921-ben a lengyel hadsereg tanácsadója a szovjetek elleni háborúban. 1932-től 1937-ig a Nemzeti Honvédelmi Tanács főtitkára. 1940-ben vezérőrnagy, az elsők között ismeri föl a modern, páncélos hadviselés jelentőségét. 1940 júniusában Angliába menekül, ahol a németek ellen harcoló

Gens, Jakob (Illovieciai, Litvánia, 1905–Vilnius, 1943. szeptember 14.) a vilniusi gettó vezetője. 1919-ben önkéntesként a litván függetlenségért harcol a lengyelek ellen, 1924-ig katona, tartalékos tisztként az 1930-as években századossá léptetik elő. 1935-ben jogi és közgazdasági diplomát szerez. 1941 őszén a vilniusi gettórendőrség vezetője; ugyanekkor emberei részt vesznek abban az akcióban, amelynek során a nácik több

Gera József, dr. (Makó, 1896. október 24.–Bp., 1946. március 12.) orvos, nyilas politikus. 1924-ben, az I. világháborúban szerzett érdemeiért vitézzé avatják. Szülész-nőgyógyász és gyermekorvosi gyakorlatot folytat Makón. 1939-től a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja. 1940 őszén háromhavi börtönre ítélik az 1921. III. tc. alapján, felforgató tevékenység és „nemzetgyalázás” vádjával, valamint hivatal- és politikai jogvesztésre

Gergely Gyula (Debrecen, 1901–NSZK, 1970) vállalatigazgató Nagybányán, 1940-től a Nyilakeresztes Párt tagja, 1941 októberétől a párt „erdélyföldi” vezetője, 1945. január 30-tól a Nemzetgazdasági Iroda vezetője. A népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítéli; 1956-ban emigrál, Nyugat-Németországban export-import vállalatot alapít, 1963-tól a BM III/I. ügyosztály tudtával hivatalosan hazajár Magyarországra, a Chemolimpex vállalattal üzletel.

Endre László (Abony, 1895. január 1.–Bp., 1946. március 29.) köztisztviselő, 1919-től Gödöllőn szolgabíró, majd 1923-tól főszolgabíró. Különböző fajvédő, szélsőjobboldali szervezetek tagja. 1937 júniusában a Fajvédő Szocialista Párt alapító vezetője. Ugyanebben az évben „életszerződést” köt Szálasi Ferenccel. 1938 és 1944 között Pest vármegye alispánja, 1944. április 8-tól belügyi államtitkár. Március végén már megkezdi a zsidók jogait

Erdmannsdorf, Otto von (Drezda, 1888. október 22.–Starnberg, 1978. december 30.) diplomata, 1934 és 1937 között a német Külügyminisztérium Politikai osztályán az Európán kívüli országok csoportjának tisztviselője, 1936-tól vezetője, 1937. május 10-től 1941. július 23-ig budapesti német követ, majd a Külügyminisztérium Politikai osztályának helyettes vezetője.

Esterházy János, gróf (Nyitraújlak, 1901. március 14.–Mirov, 1957. március 8.) felvidéki magyar politikus. 1932-től az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, fő célja az autonómia kiharcolása a magyarok számára Csehszlovákiában. 1935-től a prágai parlamentben képviselő, 1936-tól a Magyar Párt ügyvezető elnöke, a nácizmusnak és a kommunizmusnak egyaránt ellenfele. 1939 után Szlovákiában marad. 1944 karácsonyán a nyilasok letartóztatják,

Fábián Lajos, nemes, dr. (Nagykanizsa, 1900. január 10.–Bp., 195?) 1944. október 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium XII. csoportjának főnöke, 1944. november 1-jétől vezérőrnagy. 1944. október 1-jétől 1945. január 1-jéig a Honvédelmi Minisztérium munkaügyi csoportfőnöke és a honvédelmi munkaszervezet vezetője. 1945-ben szovjet hadifogságba kerül, népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Falkenhausen, Alexander Freiherr von (Blumenthal, Szilézia, 1878. október 29.–Nassau, 1966. július 31.) 1912-ben Tokióban német katonai attasé, az I. világháború idején Palesztinában a török hadsereg mellé helyezik; 1934–1938 között Csang Kaj-sek katonai tanácsadója, 1940-től 1944 júniusáig Belgium és Észak-Franciaország katonai kormányzója. Valószínűleg a belga ellenállókkal kapcsolatos, Adolf Hitler és tanácsadói szerint elnéző magatartása miatt váltják