Gál Csaba (Pomáz, 1892–Bp., 1946) gépészmérnök, 1938-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938 őszétől a budapesti XII. kerület nyilas pártvezetője; 1939-től 1944-ig országgyűlési képviselő (Szabolcs és Ung vármegye), a nyilas hatalomátvétel után a személyi ügyek kormánybiztosa. A népbíróság, majd a NOT halálra ítéli, kivégzik.

Galen, Clemens August von (Dinklage, 1878. március 16.–Münster, 1946. március 22.) 1933-tól Münster érseke. A nácik hatalomra kerülése után hűséget esküszik a rendszernek, és ellenzi, hogy az egyház politikai kérdésekbe avatkozzon. 1936-ban megáldja a Rajna-vidéket remilitarizáló csapatokat és Vezérüket. A II. világháború kezdetén hazafias álláspontra helyezkedik, de óv a bosszúvágytól, figyelmeztet a túszok és hadifoglyok

Fildermann, Wilhelm, dr. (Bukarest, 1882–Franciaország, 1963) román zsidó vezető, Párizsban jogi doktorátust szerez; 1912-ben azon kevés zsidók egyike, akik román állampolgárságot kapnak. A két világháború között parlamenti képviselő, a fontosabb zsidó szervezetek (Hitközségek Szövetsége, Román Zsidók Egyesülete) elnöke. Fáradhatatlanul küzd a zsidók állampolgári jogaiért. A II. világháború idején a román Zsidó Tanács vezetője, 1943 májusában

Gaulle, Charles de (Lille, 1890. november 22.–Colombey-les-Deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, politikus. Katonatisztként szolgál az I. világháborúban, 1920–1921-ben a lengyel hadsereg tanácsadója a szovjetek elleni háborúban. 1932-től 1937-ig a Nemzeti Honvédelmi Tanács főtitkára. 1940-ben vezérőrnagy, az elsők között ismeri föl a modern, páncélos hadviselés jelentőségét. 1940 júniusában Angliába menekül, ahol a németek ellen harcoló

Filov, Bogdan (1883–1945) archeológus, ókortörténész. 1938-tól bolgár oktatásügyi miniszter, 1940 februárjától miniszterelnök. 1943 szeptemberétől a háromtagú régenstanács tagja. 1943 tavaszán jelentős szerepet játszik az óbolgár területeken élő zsidók deportálásának megakadályozásában. 1944. szeptember 9. után letartóztatják, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Gens, Jakob (Illovieciai, Litvánia, 1905–Vilnius, 1943. szeptember 14.) a vilniusi gettó vezetője. 1919-ben önkéntesként a litván függetlenségért harcol a lengyelek ellen, 1924-ig katona, tartalékos tisztként az 1930-as években századossá léptetik elő. 1935-ben jogi és közgazdasági diplomát szerez. 1941 őszén a vilniusi gettórendőrség vezetője; ugyanekkor emberei részt vesznek abban az akcióban, amelynek során a nácik több

Finzi, Aldo (1891–1944) zsidó származású olasz fasiszta miniszter. 1921-ben csatlakozik Benito Mussolinihez, képviselő, a Duce barátja, egyik legközelebbi tanácsadója. A hatalomátvétel után belügyi államtitkár-helyettes, 1922 decemberétől a Fasiszta Nagytanács tagja. Belekeveredik a Matteotti-gyilkosságba, kénytelen lemondani. 1938-ban mentességet élvez a faji törvények hatálya alól, 1942-ben „fegyelmezetlenség” címén kizárják a pártból. 1943 szeptemberétől 1944 márciusáig partizánként harcol,

Gera József, dr. (Makó, 1896. október 24.–Bp., 1946. március 12.) orvos, nyilas politikus. 1924-ben, az I. világháborúban szerzett érdemeiért vitézzé avatják. Szülész-nőgyógyász és gyermekorvosi gyakorlatot folytat Makón. 1939-től a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja. 1940 őszén háromhavi börtönre ítélik az 1921. III. tc. alapján, felforgató tevékenység és „nemzetgyalázás” vádjával, valamint hivatal- és politikai jogvesztésre

Fischer, Ludwig 1941. májusától Varsó kormányzója. 1947. március 3-án a varsói Legfelső Bíróság halálra ítéli.

Gergely Gyula (Debrecen, 1901–NSZK, 1970) vállalatigazgató Nagybányán, 1940-től a Nyilakeresztes Párt tagja, 1941 októberétől a párt „erdélyföldi” vezetője, 1945. január 30-tól a Nemzetgazdasági Iroda vezetője. A népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítéli; 1956-ban emigrál, Nyugat-Németországban export-import vállalatot alapít, 1963-tól a BM III/I. ügyosztály tudtával hivatalosan hazajár Magyarországra, a Chemolimpex vállalattal üzletel.