Frank, Hans (Karslruhe, 1900. május 23.–Nürnberg, 1946. október 16.) jogász, náci pártvezető, a II. világháborúban megszállt lengyel területek főkormányzója. Az I. világháború után csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps), 1919-től a Német Munkáspárt tagja. 1923-ban részt vesz a müncheni „sörpuccsban”. 1926-tól ügyészként dolgozik Münchenben. Adolf Hitler jogi tanácsadója, több mint százötven perben látja el jogi képviseletét. 1930-tól

Frank, Otto Heinrich (Frankfurt, 1889–1980) Anne Frank apja, az I. világháború idején tartalékos tiszt; 1925-ben veszi feleségül Edith Holländert, egy módos aacheni gyáros leányát, 1926-ban születik lányuk, Margot Betti, három évvel később pedig Anne Frank.

Frankfurter, David (Daruvár , Jugoszlávia, 1909–Tel Aviv, 1982. július 19.) rabbicsaládból származik, Németországban orvosnak tanul, a nácik elől Bernbe költözik. 1936. február 4-én meggyilkolja Wilhelm Gustloffot, a svájci nácik vezérét. Tettét azzal indokolja, hogy bár Gustloff halála nem változtatja meg a nácikat, az ő tette talán megváltoztatja a zsidókat. Németország hiába kéri kiadatását, Svájcban állítják

Freisler, Roland, dr. (Celle, 1893. október 30.–Berlin, 1945. február 3.) a berlini Volskgericht (’népbíróság’ – nácik által politikai „bűncselekmények” megtorlására létrehozott különleges bíróság) elnöke. Az I. világháború idején orosz fogságba kerül, több évet tölt Szibériában, megtanul oroszul, meggyőződéses kommunista, bolsevik komisszár lesz. 1920-ban hazatér, jogot tanul, 1924-ben belép az NSDAP-be, 1933-tól parlamenti képviselő. A Német

Freudiger Fülöp (1900-1976) az Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke, az ortodox hitközség képviselője a Zsidó Tanácsban 1944. március 21-től. Hamis román útlevelekkel mintegy hetven-nyolcvan társával együtt 1944. augusztus 10-én átlépi a román határt. Lévai Jenő szerint ellopja azokat a román útleveleket, amelyeket a román kormány saját állampolgárai számára küldött Budapestre, és Gestapo-őrizet mellett utazik Romániába,

Frick, Wilhelm, dr. (Alsenz, 1877. március 12.–Nürnberg, 1946. október 16.) belügyminiszter, Adolf Hitler bizalmasa. 1930 januárjától a thüringiai tartomány oktatási és belügyminisztere, 1933 januárjától 1943 augusztusáig országos belügyminiszter. Ekkor a Cseh-Morva Protektorátus protektora. A nürnbergi nemzetközi bíróság halálra ítéli, kivégzik.

Friesner, Johannes (Chemnitz, 1892. március 22.–Bad Reichenhall, 1971. június 26.) hivatásos katonatiszt, 1944 júliusától vezérezredes; ugyanekkor előbb a Heeresgruppe Nord, majd a Heeresgruppe Südukraine főparancsnoka. 1944. szeptember 23-tól december 23-ig a Heeresgruppe Süd főparancsnoka, Budapest védelmének irányítója. A háború végén amerikai hadifogságba kerül.

Funk, Walther (Trakehnen, Kelet-Poroszország, 1890. augusztus 18.–Düsseldorf, 1960. május 31.) náci politikus, gazdasági szakértő. 1931-től az NSDAP tagja, Adolf Hitler gazdasági tanácsadója; elősegíti a vezető tőkés körök és Hitler közötti kapcsolatok kiépítését. A náci hatalomátvétel után Joseph Goebbels Propagandaminisztériumában államtitkár-helyettes, sajtófőnök. Komoly szerepet játszik a zsidó vagyonok árjásításában. 1937-ben gazdasági miniszter, 1938-ban a hadigazdálkodás teljhatalmú

Fütterer, Cuno Heribert (Hettstedt/Kreis Mansfeld, 1894. április 2.–München, 1963. augusztus 24.) német katonatiszt, repülőtábornok (1945. április 20.); 1938 és 1944 között a budapesti német követség légügyi attaséja, 1944. április 1-jétől december 13-ig a magyarországi német légierő vezénylő tábornoka is.

Gál Csaba (Pomáz, 1892–Bp., 1946) gépészmérnök, 1938-tól a Nyilaskeresztes Párt tagja, 1938 őszétől a budapesti XII. kerület nyilas pártvezetője; 1939-től 1944-ig országgyűlési képviselő (Szabolcs és Ung vármegye), a nyilas hatalomátvétel után a személyi ügyek kormánybiztosa. A népbíróság, majd a NOT halálra ítéli, kivégzik.