Filov, Bogdan (1883–1945) archeológus, ókortörténész. 1938-tól bolgár oktatásügyi miniszter, 1940 februárjától miniszterelnök. 1943 szeptemberétől a háromtagú régenstanács tagja. 1943 tavaszán jelentős szerepet játszik az óbolgár területeken élő zsidók deportálásának megakadályozásában. 1944. szeptember 9. után letartóztatják, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Gens, Jakob (Illovieciai, Litvánia, 1905–Vilnius, 1943. szeptember 14.) a vilniusi gettó vezetője. 1919-ben önkéntesként a litván függetlenségért harcol a lengyelek ellen, 1924-ig katona, tartalékos tisztként az 1930-as években századossá léptetik elő. 1935-ben jogi és közgazdasági diplomát szerez. 1941 őszén a vilniusi gettórendőrség vezetője; ugyanekkor emberei részt vesznek abban az akcióban, amelynek során a nácik több

Finzi, Aldo (1891–1944) zsidó származású olasz fasiszta miniszter. 1921-ben csatlakozik Benito Mussolinihez, képviselő, a Duce barátja, egyik legközelebbi tanácsadója. A hatalomátvétel után belügyi államtitkár-helyettes, 1922 decemberétől a Fasiszta Nagytanács tagja. Belekeveredik a Matteotti-gyilkosságba, kénytelen lemondani. 1938-ban mentességet élvez a faji törvények hatálya alól, 1942-ben „fegyelmezetlenség” címén kizárják a pártból. 1943 szeptemberétől 1944 márciusáig partizánként harcol,

Gera József, dr. (Makó, 1896. október 24.–Bp., 1946. március 12.) orvos, nyilas politikus. 1924-ben, az I. világháborúban szerzett érdemeiért vitézzé avatják. Szülész-nőgyógyász és gyermekorvosi gyakorlatot folytat Makón. 1939-től a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja. 1940 őszén háromhavi börtönre ítélik az 1921. III. tc. alapján, felforgató tevékenység és „nemzetgyalázás” vádjával, valamint hivatal- és politikai jogvesztésre

Fischer, Ludwig 1941. májusától Varsó kormányzója. 1947. március 3-án a varsói Legfelső Bíróság halálra ítéli.

Gergely Gyula (Debrecen, 1901–NSZK, 1970) vállalatigazgató Nagybányán, 1940-től a Nyilakeresztes Párt tagja, 1941 októberétől a párt „erdélyföldi” vezetője, 1945. január 30-tól a Nemzetgazdasági Iroda vezetője. A népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítéli; 1956-ban emigrál, Nyugat-Németországban export-import vállalatot alapít, 1963-tól a BM III/I. ügyosztály tudtával hivatalosan hazajár Magyarországra, a Chemolimpex vállalattal üzletel.

Frank, Anne (Aachen, 1929. június 12.–Bergen-Belsen, 1945. február–március?) német-zsidó család leánya, a nácik hatalomátvétele (1933) után családjával együtt Hollandiába emigrál. 1942. július 6-án Amszterdamban, a Prinsengracht 263. számú ház padlásán kiépített búvóhelyen rejtőzik el az egész Frank-család. ~ itt folytatja néhány héttel korábban elkezdett naplóját. 1944. augusztus 4-én a bujkálókat, valószínűleg feljelentés nyomán, letartóztatják és

Frank, Hans (Karslruhe, 1900. május 23.–Nürnberg, 1946. október 16.) jogász, náci pártvezető, a II. világháborúban megszállt lengyel területek főkormányzója. Az I. világháború után csatlakozik a Szabadcsapatokhoz (Freikorps), 1919-től a Német Munkáspárt tagja. 1923-ban részt vesz a müncheni „sörpuccsban”. 1926-tól ügyészként dolgozik Münchenben. Adolf Hitler jogi tanácsadója, több mint százötven perben látja el jogi képviseletét. 1930-tól

Frank, Otto Heinrich (Frankfurt, 1889–1980) Anne Frank apja, az I. világháború idején tartalékos tiszt; 1925-ben veszi feleségül Edith Holländert, egy módos aacheni gyáros leányát, 1926-ban születik lányuk, Margot Betti, három évvel később pedig Anne Frank.

Frankfurter, David (Daruvár , Jugoszlávia, 1909–Tel Aviv, 1982. július 19.) rabbicsaládból származik, Németországban orvosnak tanul, a nácik elől Bernbe költözik. 1936. február 4-én meggyilkolja Wilhelm Gustloffot, a svájci nácik vezérét. Tettét azzal indokolja, hogy bár Gustloff halála nem változtatja meg a nácikat, az ő tette talán megváltoztatja a zsidókat. Németország hiába kéri kiadatását, Svájcban állítják