Goebbels, Joseph (Rheydt, Rajna-vidék, 1897. október 29.–Berlin, 1945. május 1.) német náci politikus. Filozófiai és irodalmi tanulmányokat végez a heidelbergi egyetemen; dongalába miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítik. A hölgyek körében rendkívüli népszerűségnek örvend, irodalmi ambícióit viszont nem tudja kielégíteni. 1922-ben csatlakozik a náci párthoz. Bombasztikus stílusú újságíró, hatékony szónok és propagandista, az NSDAP-n belül eleinte

Goga, Octavian (Hermannstadt, 1881. április 1.–Ciucea, 1938. május 7.) román író és politikus. Az I. világháború idején a központi hatalmak elleni háború híve. Az 1930-as évek elején alapítja meg az Agrár Pártot, élesen zsidó- és magyarellenes, elsősorban az erdélyi román parasztok körében élvez támogatást. A Keresztény Nemzeti Párt megalapítója, 1937. december 29-től miniszterelnök. Programját képtelen

Gömbös Gyula (Murga, 1886. december 26.–München, 1936. október 6.) Horthy Miklós híve, radikális nacionalista, fajvédő, antiszemita. 1929-től 1936-ig honvédelmi miniszter, 1932-től haláláig miniszterelnök. 1933. június 17-én az első hivatalban lévő miniszterelnök, aki látogatást tesz Adolf Hitlernél.

Göring, Hermann (Rosenheim, 1893. január 12.–Nürnberg, 1946. október 15.) náci politikus, a Luftwaffe főparancsnoka, a Reichstag elnöke, Poroszország miniszterelnöke. Dúsgazdag család gyermeke, 1912-től katona, az I. világháború idején az egyik legsikeresebb német vadászpilóta. 1922-től Adolf Hitler híve, 1923-ban a „sörpuccs” idején súlyosan megsebesül, a felelősségre vonás elől Ausztriába szökik. 1928-tól az NSDAP parlamenti képviselője, ennek

Gráber Pál (1898. május 27.–?) hites könyvvizsgáló, 1944 májusától Müller Rezsőnek, a Zsidó Tanács Lakáshivatala vezetőjének helyettese, majd miután Müller október 15-től már nem jár be a Síp utca 12-be, átveszi a Lakáshivatal vezetését.

Fildermann, Wilhelm, dr. (Bukarest, 1882–Franciaország, 1963) román zsidó vezető, Párizsban jogi doktorátust szerez; 1912-ben azon kevés zsidók egyike, akik román állampolgárságot kapnak. A két világháború között parlamenti képviselő, a fontosabb zsidó szervezetek (Hitközségek Szövetsége, Román Zsidók Egyesülete) elnöke. Fáradhatatlanul küzd a zsidók állampolgári jogaiért. A II. világháború idején a román Zsidó Tanács vezetője, 1943 májusában

Gaulle, Charles de (Lille, 1890. november 22.–Colombey-les-Deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, politikus. Katonatisztként szolgál az I. világháborúban, 1920–1921-ben a lengyel hadsereg tanácsadója a szovjetek elleni háborúban. 1932-től 1937-ig a Nemzeti Honvédelmi Tanács főtitkára. 1940-ben vezérőrnagy, az elsők között ismeri föl a modern, páncélos hadviselés jelentőségét. 1940 júniusában Angliába menekül, ahol a németek ellen harcoló

Filov, Bogdan (1883–1945) archeológus, ókortörténész. 1938-tól bolgár oktatásügyi miniszter, 1940 februárjától miniszterelnök. 1943 szeptemberétől a háromtagú régenstanács tagja. 1943 tavaszán jelentős szerepet játszik az óbolgár területeken élő zsidók deportálásának megakadályozásában. 1944. szeptember 9. után letartóztatják, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Gens, Jakob (Illovieciai, Litvánia, 1905–Vilnius, 1943. szeptember 14.) a vilniusi gettó vezetője. 1919-ben önkéntesként a litván függetlenségért harcol a lengyelek ellen, 1924-ig katona, tartalékos tisztként az 1930-as években századossá léptetik elő. 1935-ben jogi és közgazdasági diplomát szerez. 1941 őszén a vilniusi gettórendőrség vezetője; ugyanekkor emberei részt vesznek abban az akcióban, amelynek során a nácik több

Finzi, Aldo (1891–1944) zsidó származású olasz fasiszta miniszter. 1921-ben csatlakozik Benito Mussolinihez, képviselő, a Duce barátja, egyik legközelebbi tanácsadója. A hatalomátvétel után belügyi államtitkár-helyettes, 1922 decemberétől a Fasiszta Nagytanács tagja. Belekeveredik a Matteotti-gyilkosságba, kénytelen lemondani. 1938-ban mentességet élvez a faji törvények hatálya alól, 1942-ben „fegyelmezetlenség” címén kizárják a pártból. 1943 szeptemberétől 1944 márciusáig partizánként harcol,