Buócz Béla, dr. (Nagyszentmiklós, 1887. október 2.–Szeged, 1946. május 1.) 1944-ben, a német megszállás után szegedi rendőrfőkapitány-helyettesként olyan kreatívan hajtja végre a zsidóellenes intézkedéseket, hogy május 19-én Horthy Miklós a magyar királyi rendőrség vidéki főkapitányává nevezi ki. A háború után letartóztatják, a szegedi városi közkórházban hal meg.

Burkus Ferenc (Rugonfalva, 1900. augusztus 8.–Bp., 1946. május 17.) géplakatos, nyilas tömeggyilkos. A népbíróság és a NOT halálra ítéli, kivégzik.

Burzio, Giuseppe (Cambiano, 1901. január 21.–Róma, 1966. február 10.) a II. világháború idején pozsonyi, 1946. május 2-től bogotai, 1950. december 18-tól kubai pápai nuncius. 1940-től a Római Kúrián szolgált.

Cassulo, Andrea (Castelletto d’Orba, 1869. november 30.–Ankara, 1952. január 9.) 1921. január 24-től kairói, 1936. június 14-től bukaresti, 1947. június 3-tól ankarai pápai nuncius.

Cavallier József, dr. (Bp., 1891. február 23.–Bp., 1970. január 31.) újságíró, szerkesztő. 1939 és 1945 között a katolikus hitre tért izraeliták szervezetének, a Szent Kereszt Egyesületnek a világi elnöke. 1946-tól a Külügyminisztérium tisztviselője követi rangban, az Országos Szociálpolitikai Intézet tanára és főtitkára.

Chamberlain, Houston Stewart (Portsmuth, 1855. szeptember 9.–Bayreuth, 1927. január 9.) Németországban él, Richard Wagner rajongója, felesége Eva Wagner. Filozófusként Charles Darwin és Joseph Arthur de Gobineau tanítványa, A XX. század alapjai című munkája nagy hatással volt Adolf Hitlerre. ~ csatlakozott Hitlerhez, akit „a nagy szimplifikátor”-nak nevezett.

Bothmer Károly, báró (Kassa, 1893. július 2.–Merseburg, 1971. november 28.) diplomata, 1935 és 1940 között a kolozsvári konzulátus vezetője, 1941-től 1943 áprilisáig a berni követségen dolgozik, 1943. április 4-től a bécsi főkonzulátus vezetője, a német megszállás után a berni követség vezetője.

Bouhler, Philip (München, 1899. szeptember 11.–Dachau közelében, 1945. május 19.) német politikus, 1934-től a Führer kancelláriájának vezetője, 1936-tól SS-Obergruppenführer. Kulcsszerepet játszik a T4 (eutanázia)-program megszervezésében. A háború végén amerikai fogságban öngyilkosságot követ el.

Brack, Viktor (Haaren, 1904. november 9.–Landsberg, 1948. június 2.) SS-Oberführer, Heinrich Himmler barátja, egy időben személyi sofőrje. A Führer kancelláriáján a II. Főosztály vezetője, a T4 (eutanázia)-program egyik irányítója. 1941 márciusában felajánlja az eutanázia-programban résztvevőket Himmlernek, javasolja, hogy szervezzék meg naponta 3-4000 zsidó sterilizálását. Később, még ugyanebben az évben előkészíti a gázteherautók bevetését Rigában és

Branquinho, Carlos de Liz, dr., a budapesti portugál követség ügyvivője, jelentős embermentő tevékenységet fejt ki 1944-ben.