Cavallier József, dr. (Bp., 1891. február 23.–Bp., 1970. január 31.) újságíró, szerkesztő. 1939 és 1945 között a katolikus hitre tért izraeliták szervezetének, a Szent Kereszt Egyesületnek a világi elnöke. 1946-tól a Külügyminisztérium tisztviselője követi rangban, az Országos Szociálpolitikai Intézet tanára és főtitkára.

Chamberlain, Houston Stewart (Portsmuth, 1855. szeptember 9.–Bayreuth, 1927. január 9.) Németországban él, Richard Wagner rajongója, felesége Eva Wagner. Filozófusként Charles Darwin és Joseph Arthur de Gobineau tanítványa, A XX. század alapjai című munkája nagy hatással volt Adolf Hitlerre. ~ csatlakozott Hitlerhez, akit „a nagy szimplifikátor”-nak nevezett.

Chamberlain, Neville (Birmingham, Anglia, 1869. március 18.–Heckfield, 1940. november 9.) angol politikus, 1918-tól Konzervatív Párti parlamenti képviselő, 1937. május 28-tól miniszterelnök. Hitlerrel szemben a megbékítési politika híve, elfogadja Ausztria Németországhoz csatolását 1938 márciusában, majd ugyanezen év őszén Münchenben a Csehszlovákia feldarabolását előíró paktum egyik aláírója. 1939 márciusában, a „független” Szlovákia megalakítása után szembefordul Hitlerrel, 1940.

Chorin Ferenc (Bp., 1879. március 3.–New York, 1964. november 5.) gyáros, bányatulajdonos. 1918-tól a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója, 1925-től elnöke, 1927-től a Felsőház tagja. 1944-ben, a Weiss Manfréd-vagyon német kézre adása után családjával együtt Portugáliába távozhat. 1947-től haláláig New Yorkban él.

Churchill, Winston Leonard, Sir (Blenheim Palace, Oxfordshire, 1874. november 30.–London, 1965. január 24.) angol politikus. 1911-től az Admiralitás első lordja, 1918-tól 1921-ig had- és légügyi miniszter, 1924-től 1929-ig pénzügyminiszter, 1939. szeptember 3-tól ismét az Admiralitás első lordja, 1940. május 10-től miniszterelnök, Adolf Hitler legkövetkezetesebb ellensége. 1945-ben megbukik a parlamenti választásokon, 1951-ben a konzervatívok választási győzelme

Ciano, Galeazzo, gróf (Livorno, 1903. március 18.–Verona, 1944. január 11.) jogász, újságíró. 1930-ban feleségül veszi Edda Mussolinit. 1935-ben propagandaminiszter, 1936-tól külügyminiszter. 1943 februárjában Benito Mussolini leváltja, vatikáni követté nevezi ki. Júliusban részt vesz apósa megbuktatásában. 1944 januárjában a salói bábállam „bírósága” halálra ítéli, kivégzik.

Blaskowitz, Johannes (Peterswalde, 1883. július 10.–Nürnberg, 1948. február 5.) német tábornok, a Lengyelország elleni támadás egyik kidolgozója, a 8. Hadsereg parancsnoka, a megszálló erők főparancsnoka. Miután két memorandumban is élesen bírálja az SS és az Einsatzkommandók lengyelországi működését, Adolf Hitler, akit felháborít ~ „gyerekes” viselkedése, leváltja. ~ tovább szolgál, többé nem bírálja a náci politikát.

Braunschweig, Saly (Soleure, 1891. július 20.–Zürich, 1946. március 10.) svájci kereskedő, 1931-től 1946–ig a zürichi izraelita hitközség elnöke, 1943 és 1946 között a Svájci Izraelita Hitközségek Szövetsége elnöke, a Zsidó Világkongresszus Végrehajtó Bizottsága tagja.

Blobel, Paul (Potsdam, 1894. augusztus 13.–1951 június 7.) SS-Standartenführer, 1941 júniusa és 1942 januárja között az Einsatzkommando 4 parancsnoka, 1942–1944 között az 1005. sz. Sonderkommando vezetője, feladata a keleti front mögötti tömegsírok feltárása, a hullák elégetése. Vezetése alatt semmisítik meg a Bełżecben, Sobibórban, Treblinkában és Birkenauban tömegsírokba temetett zsidók hulláit is. 1948-ban az Einsatzgruppe-perben halálra

Brunner, Alois (Ausztria, 1912–?) SS-Hauptsturmführer, Adolf Eichmann munkatársa. 1931-ben belép az NSDAP-be, 1938 novemberében az SS-be. Bécsben az SD munkatársa, 1938 augusztusától a Zsidó Kivándorlás Központi Irodájának vezetője. 1939. október–novemberben a Bécsből és Morvaországból Lublin körzetébe történő deportálások irányítója. 1941. február–márciusban Kielce körzetébe deportáltatja a bécsi zsidók maradékát. 1943 márciusában küldik Görögországba, ahol a szaloniki,