Buchinger Manó (Nyitra, 1875. május 15.–Bp., 1953. augusztus 18.) könyvkötő szakmunkás, szociáldemokrata, 1899-ben a Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottság tagja, 1905-ben a Szociáldemokrata Párt központi titkára. A kommunisták ellenfele, ellenzi az 1919-es pártegyesítést és a Tanácsköztársaságot is. 1920 és 1930 között Bécsben él emigrációban, 1931-től 1939-ig képviselő. A II. világháború idején háttérbe szorul, 1944-ben a Gestapo

Budinszky László, dr. (Bp., 1895. október 25.–Bp., 1946. március 9.) ügyvéd, nyilas országgyűlési képviselő (Rétság, Nógrád vármegye, 1939–1945), a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének vezetőségi tagja. 1940. november 30-tól a Nyilaskeresztes Párt Munkarend vezetője, Szálasi Ferenc kormányában igazságügyi miniszter. Népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Buócz Béla, dr. (Nagyszentmiklós, 1887. október 2.–Szeged, 1946. május 1.) 1944-ben, a német megszállás után szegedi rendőrfőkapitány-helyettesként olyan kreatívan hajtja végre a zsidóellenes intézkedéseket, hogy május 19-én Horthy Miklós a magyar királyi rendőrség vidéki főkapitányává nevezi ki. A háború után letartóztatják, a szegedi városi közkórházban hal meg.

Burkus Ferenc (Rugonfalva, 1900. augusztus 8.–Bp., 1946. május 17.) géplakatos, nyilas tömeggyilkos. A népbíróság és a NOT halálra ítéli, kivégzik.

Burzio, Giuseppe (Cambiano, 1901. január 21.–Róma, 1966. február 10.) a II. világháború idején pozsonyi, 1946. május 2-től bogotai, 1950. december 18-tól kubai pápai nuncius. 1940-től a Római Kúrián szolgált.

Cassulo, Andrea (Castelletto d’Orba, 1869. november 30.–Ankara, 1952. január 9.) 1921. január 24-től kairói, 1936. június 14-től bukaresti, 1947. június 3-tól ankarai pápai nuncius.

Born, Friedrich (1903–1963) 1944 májusától a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője Magyarországon. Komoly zsidómentő tevékenységet fejt ki, jelentős szerepe van abban, hogy a svájci sajtó rendszeresen hírt ad a magyarországi deportálásokról. A nyilas uralom idején több épületet, lakóházat a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyez, szorosan együttműködik a cionista ellenállókkal. A Yad Vashem 1987-ben a Világ Igaza kitüntetésben

Borowski, Tadeusz (Zsitomir, Szovjet-Ukrajna, 1922. november 12.–Varsó, 1951. július 3.) lengyel író; Lengyelország német megszállása idején az illegális egyetem hallgatója, 1943 februárjában letartóztatják, az auschwitzi koncentrációs táborba zárják. A felszabadulás után realista novellákban örökíti meg tapasztalatait. Öngyilkosságot követ el.

Bothmer Károly, báró (Kassa, 1893. július 2.–Merseburg, 1971. november 28.) diplomata, 1935 és 1940 között a kolozsvári konzulátus vezetője, 1941-től 1943 áprilisáig a berni követségen dolgozik, 1943. április 4-től a bécsi főkonzulátus vezetője, a német megszállás után a berni követség vezetője.

Bouhler, Philip (München, 1899. szeptember 11.–Dachau közelében, 1945. május 19.) német politikus, 1934-től a Führer kancelláriájának vezetője, 1936-tól SS-Obergruppenführer. Kulcsszerepet játszik a T4 (eutanázia)-program megszervezésében. A háború végén amerikai fogságban öngyilkosságot követ el.