Churchill, Winston Leonard, Sir (Blenheim Palace, Oxfordshire, 1874. november 30.–London, 1965. január 24.) angol politikus. 1911-től az Admiralitás első lordja, 1918-tól 1921-ig had- és légügyi miniszter, 1924-től 1929-ig pénzügyminiszter, 1939. szeptember 3-tól ismét az Admiralitás első lordja, 1940. május 10-től miniszterelnök, Adolf Hitler legkövetkezetesebb ellensége. 1945-ben megbukik a parlamenti választásokon, 1951-ben a konzervatívok választási győzelme

Ciano, Galeazzo, gróf (Livorno, 1903. március 18.–Verona, 1944. január 11.) jogász, újságíró. 1930-ban feleségül veszi Edda Mussolinit. 1935-ben propagandaminiszter, 1936-tól külügyminiszter. 1943 februárjában Benito Mussolini leváltja, vatikáni követté nevezi ki. Júliusban részt vesz apósa megbuktatásában. 1944 januárjában a salói bábállam „bírósága” halálra ítéli, kivégzik.

Cicognani, Amleto Giovanni (Brisighella, 1883. február 24.–Róma, 1973. december 17.) római katolikus pap, 1958-tól érsek; 1933. március 17-től 1958-ig washingtoni pápai nuncius, 1959-től a Vatikán államtitkára, 1962-től rangját és beosztásait tekintve egyszerre tölti be a Vatikán „kül-” és „belügyminiszteri”, valamint „miniszterelnöki” posztját. 1972-től a Bíborosi Kollégium dékánja.

Clodius, Carl von (1897–1946) a német Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője (1937–1943).

Codreanu, Corneliu Zelea (Iaşi, 1899. szeptember 13.–Bukarest, 1938. november 30.) a Iaşi Egyetem hallgatója, Alexandru C. Cuza tanítványa, 1919-ben antibolsevista fegyveres osztagot szervez a bolsevisták ellen. Az 1920-as években antiszemita, terrorista akciókat irányít. 1923-ban letartóztatják és bíróság elé állítják azzal a váddal, hogy összeesküvést szervezett több ismert zsidó személyiség meggyilkolására; felmentik. 1924-ben, miután meggyilkol egy

Cohen, David (Deventer, 1882–1967) az ókortörténet egyetemi tanára a leideni, majd az amszterdami egyetemen, cionista. 1941. február 12-én Abraham Asscherrel együtt a Joodse Raad (Zsidó Tanács) megszervezője, igyekszik végrehajtani a németek parancsait. 1943. szeptember 23-án a németek a Zsidó Tanács más tagjaival együtt letartóztatják, s előbb a westerborki gyűjtőtáborba, majd onnan Theresienstadtba deportálják. A II.

Blaskowitz, Johannes (Peterswalde, 1883. július 10.–Nürnberg, 1948. február 5.) német tábornok, a Lengyelország elleni támadás egyik kidolgozója, a 8. Hadsereg parancsnoka, a megszálló erők főparancsnoka. Miután két memorandumban is élesen bírálja az SS és az Einsatzkommandók lengyelországi működését, Adolf Hitler, akit felháborít ~ „gyerekes” viselkedése, leváltja. ~ tovább szolgál, többé nem bírálja a náci politikát.

Blobel, Paul (Potsdam, 1894. augusztus 13.–1951 június 7.) SS-Standartenführer, 1941 júniusa és 1942 januárja között az Einsatzkommando 4 parancsnoka, 1942–1944 között az 1005. sz. Sonderkommando vezetője, feladata a keleti front mögötti tömegsírok feltárása, a hullák elégetése. Vezetése alatt semmisítik meg a Bełżecben, Sobibórban, Treblinkában és Birkenauban tömegsírokba temetett zsidók hulláit is. 1948-ban az Einsatzgruppe-perben halálra

Bloch, Marc (1886–1944) francia történész, a strasbourgi egyetem, majd a Sorbonne tanára. A feudalizmus és a középkor gazdaságtörténetének elismert szaktekintélye. A II. világháború idején az ellenállás tagja, a németek elfogják, megkínozzák, megölik.

Blomberg, Werner von (Stargard, Pomerania, 1878. szeptember 2.–Nürnberg, 1946. március 14.) német tábornagy, 1929-től az I. katonai körzet (Königsberg) parancsnoka, a titkos német újrafegyverkezési program egyik irányítója. A Szovjetunióban tett gyakori utazásai során arra a meggyőződésre jut, hogy a népi támogatással rendelkező hadsereg rendkívüli erőt képvisel, ezért a nácik híve lesz. A nácik hatalomra kerülése