Borbély Sándor (Nyíregyháza, 1889. október 25.–?) 1936-tól 1944-ig Szabolcs vármegye, 1944-ben Hajdú vármegye alispánja.

Borisz, III. (Szófia, 1894. január 30.–Szófia, 1943. augusztus 28.) bolgár király (1918. október 4-től haláláig).

Bormann, ł (Halberstadt, 1900. június 17.–Berlin, 1945. május?) Adolf Hitler titkára, egyik legközelebbi munkatársa. A gimnáziumot (Hitlerhez hasonlóan) nem fejezi be, az I. világháborúban tüzérként szolgál. Rudolf Hösszel együtt mint a szélsőjobboldali, paramilitáris Szabadcsapatok (Freikorps) tagja, részt vesz egy árulónak tartott személy meggyilkolásában; egyévi börtönre ítélik. Szabadulása után (1925) csatlakozik az NSDAP-hez. 1927-ben már Thüringia

Born, Friedrich (1903–1963) 1944 májusától a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője Magyarországon. Komoly zsidómentő tevékenységet fejt ki, jelentős szerepe van abban, hogy a svájci sajtó rendszeresen hírt ad a magyarországi deportálásokról. A nyilas uralom idején több épületet, lakóházat a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyez, szorosan együttműködik a cionista ellenállókkal. A Yad Vashem 1987-ben a Világ Igaza kitüntetésben

Borowski, Tadeusz (Zsitomir, Szovjet-Ukrajna, 1922. november 12.–Varsó, 1951. július 3.) lengyel író; Lengyelország német megszállása idején az illegális egyetem hallgatója, 1943 februárjában letartóztatják, az auschwitzi koncentrációs táborba zárják. A felszabadulás után realista novellákban örökíti meg tapasztalatait. Öngyilkosságot követ el.

Bothmer Károly, báró (Kassa, 1893. július 2.–Merseburg, 1971. november 28.) diplomata, 1935 és 1940 között a kolozsvári konzulátus vezetője, 1941-től 1943 áprilisáig a berni követségen dolgozik, 1943. április 4-től a bécsi főkonzulátus vezetője, a német megszállás után a berni követség vezetője.

Bouhler, Philip (München, 1899. szeptember 11.–Dachau közelében, 1945. május 19.) német politikus, 1934-től a Führer kancelláriájának vezetője, 1936-tól SS-Obergruppenführer. Kulcsszerepet játszik a T4 (eutanázia)-program megszervezésében. A háború végén amerikai fogságban öngyilkosságot követ el.

Brack, Viktor (Haaren, 1904. november 9.–Landsberg, 1948. június 2.) SS-Oberführer, Heinrich Himmler barátja, egy időben személyi sofőrje. A Führer kancelláriáján a II. Főosztály vezetője, a T4 (eutanázia)-program egyik irányítója. 1941 márciusában felajánlja az eutanázia-programban résztvevőket Himmlernek, javasolja, hogy szervezzék meg naponta 3-4000 zsidó sterilizálását. Később, még ugyanebben az évben előkészíti a gázteherautók bevetését Rigában és

Branquinho, Carlos de Liz, dr., a budapesti portugál követség ügyvivője, jelentős embermentő tevékenységet fejt ki 1944-ben.

Blaskowitz, Johannes (Peterswalde, 1883. július 10.–Nürnberg, 1948. február 5.) német tábornok, a Lengyelország elleni támadás egyik kidolgozója, a 8. Hadsereg parancsnoka, a megszálló erők főparancsnoka. Miután két memorandumban is élesen bírálja az SS és az Einsatzkommandók lengyelországi működését, Adolf Hitler, akit felháborít ~ „gyerekes” viselkedése, leváltja. ~ tovább szolgál, többé nem bírálja a náci politikát.