Braunschweig, Saly (Soleure, 1891. július 20.–Zürich, 1946. március 10.) svájci kereskedő, 1931-től 1946–ig a zürichi izraelita hitközség elnöke, 1943 és 1946 között a Svájci Izraelita Hitközségek Szövetsége elnöke, a Zsidó Világkongresszus Végrehajtó Bizottsága tagja.

Blobel, Paul (Potsdam, 1894. augusztus 13.–1951 június 7.) SS-Standartenführer, 1941 júniusa és 1942 januárja között az Einsatzkommando 4 parancsnoka, 1942–1944 között az 1005. sz. Sonderkommando vezetője, feladata a keleti front mögötti tömegsírok feltárása, a hullák elégetése. Vezetése alatt semmisítik meg a Bełżecben, Sobibórban, Treblinkában és Birkenauban tömegsírokba temetett zsidók hulláit is. 1948-ban az Einsatzgruppe-perben halálra

Brunner, Alois (Ausztria, 1912–?) SS-Hauptsturmführer, Adolf Eichmann munkatársa. 1931-ben belép az NSDAP-be, 1938 novemberében az SS-be. Bécsben az SD munkatársa, 1938 augusztusától a Zsidó Kivándorlás Központi Irodájának vezetője. 1939. október–novemberben a Bécsből és Morvaországból Lublin körzetébe történő deportálások irányítója. 1941. február–márciusban Kielce körzetébe deportáltatja a bécsi zsidók maradékát. 1943 márciusában küldik Görögországba, ahol a szaloniki,

Bloch, Marc (1886–1944) francia történész, a strasbourgi egyetem, majd a Sorbonne tanára. A feudalizmus és a középkor gazdaságtörténetének elismert szaktekintélye. A II. világháború idején az ellenállás tagja, a németek elfogják, megkínozzák, megölik.

Brunswik György (Kassa, 1888. február 13.–München, 1969. január 25.) hivatásos katonatiszt, altábornagy, Magyarország kormányzója Katonai Irodájának útimarsallja, a németek beépített embere a kormányzó környezetében.

Beckerle, Adolf (1902–?) német diplomata. Frankfurt am Mainban a náci párt egyik megalapítója, 1932-től Reichstag-képviselő, 1933 után a frankfurti rendőrség vezetője. 1937-től SS-Obergruppenführer, a II. világháború idején szófiai német követ, majd 1955-ig szovjet hadifogságban.

Belev, Alekszander a bolgár Belügyminisztériumban a zsidóügyek megbízottja.

Bene, Otto a hollandiai Reichskommissar hivatalában a német Külügyminisztérium képviselője.

Beneš, Eduard (Kožlány, Csehország, 1884. május 28.–Sezimovo Ustí, Csehszlovákia, 1948. szeptember 3.) jogász, közgazdász, csehszlovák politikus. Az I. világháború idején a független Csehszlovákiáért küzdő mozgalom vezetője. 1918-tól 1935-ig külügyminiszter. 1935–1938 között miniszterelnök. A kisantant egyik megszervezője; 1938 őszén, a müncheni paktum után lemond, az Egyesült Államokba emigrál, 1940-től Londonban a csehszlovák emigráns kormány vezetője. 1945-től

Benzler, Felix német diplomata, 1941–1942 folyamán Belgrádban a német Külügyminisztérium birodalmi megbízottja (Reichsbevollmächtigter), 1944-ben Budapesten az Edmund Veesenmayer mellett működő német gazdasági bizottság vezetője.