Bonczos Miklós (Nagyszalonta, Bihar vármegye, 1897. szeptember 16.–Buenos Aires, 1971. augusztus ?) hivatásos katonatiszt, majd ügyvéd, megyei tiszti főügyész, főispán; 1938. december 14-től 1942. július 14-ig országos árvízvédelmi és menekültügyi kormánybiztos, belügyi államtitkár; 1942. július 14–től 1944. augusztus 7-ig igazságügyi államtitkár; 1944. augusztus 7–től 1944. október 12-ig belügyminiszter.

Borbély Sándor (Nyíregyháza, 1889. október 25.–?) 1936-tól 1944-ig Szabolcs vármegye, 1944-ben Hajdú vármegye alispánja.

Borisz, III. (Szófia, 1894. január 30.–Szófia, 1943. augusztus 28.) bolgár király (1918. október 4-től haláláig).

Bormann, ł (Halberstadt, 1900. június 17.–Berlin, 1945. május?) Adolf Hitler titkára, egyik legközelebbi munkatársa. A gimnáziumot (Hitlerhez hasonlóan) nem fejezi be, az I. világháborúban tüzérként szolgál. Rudolf Hösszel együtt mint a szélsőjobboldali, paramilitáris Szabadcsapatok (Freikorps) tagja, részt vesz egy árulónak tartott személy meggyilkolásában; egyévi börtönre ítélik. Szabadulása után (1925) csatlakozik az NSDAP-hez. 1927-ben már Thüringia

Born, Friedrich (1903–1963) 1944 májusától a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője Magyarországon. Komoly zsidómentő tevékenységet fejt ki, jelentős szerepe van abban, hogy a svájci sajtó rendszeresen hírt ad a magyarországi deportálásokról. A nyilas uralom idején több épületet, lakóházat a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyez, szorosan együttműködik a cionista ellenállókkal. A Yad Vashem 1987-ben a Világ Igaza kitüntetésben

Berger, Gottlob (Gorstetten, 1895. július 16.–Stuttgart, 1975. január 5.) SS-Obergruppenführer, Heinrich Himmler egyik fő „fajtisztasági” szakértője, 1945-ig a Waffen-SS vezérkari főnöke, 1944-ben a szlovákiai nemzeti felkelés leverését irányítja. 1945-ben letartóztatják, 1949-ben egy amerikai bíróság huszonöt év börtönre ítéli. 1951-ben szabadlábra kerül.

Bernadotte, Folke, gróf (Stockholm, 1892. január 2.–Jeruzsálem, 1948. szeptember 17.) II. Oszkár svéd király unokája, V. Gusztáv unokaöccse, a Svéd Vöröskereszt elnökhelyettese, a II. világháború alatt felügyeli a fogságba esett sebesült brit és német katonák kicserélését. Neve 1944-ben felmerül a Magyarországra küldhető svéd diplomaták között. 1945 februárjában Heinrich Himmlerrel tárgyal Hohenlychenben, s eléri, hogy a

Basch, Franz/Ferenc (Zürich, 1901. július 13.–Bp., 1946. április 26.) tanár, politikus, a nácibarát Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Népi Németek Szövetsége) vezetője. 1946-ban a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Bernhardt Sándor, dr. (Baja, 1889. május 5.–New York, 1984. március 28.) jogász, ügyvéd, 1929-től Baja város ügyésze, 1937-től 1944-ig polgármestere; 1942 -ben közel egy évig a város főispánja is. 1945-ben az Igazoló Bizottság állásától megfosztja, ügyvédként sem dolgozhat, 1952-ben nyugdíjának folyósítását is beszüntetik. 1961-ben kivándorol az Egyesült Államokba. 1944-es zsidómentő tevékenysége elismeréseként a Yad Vashem

Bastianini, Giuseppe (Perugia, 1899. március 8.–Milánó, 1961. december 17.) olasz fasiszta politikus, diplomata, a fasiszta Nagy Tanács tagja. 1936 júniusától 1939 novemberéig a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese, 1939–1940-ben londoni olasz követ, 1941-től 1943-ig Dalmácia kormányzója. 1943. február 5-től 1943 júliusáig ismét a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese.