Basch, Franz/Ferenc (Zürich, 1901. július 13.–Bp., 1946. április 26.) tanár, politikus, a nácibarát Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Népi Németek Szövetsége) vezetője. 1946-ban a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Bernhardt Sándor, dr. (Baja, 1889. május 5.–New York, 1984. március 28.) jogász, ügyvéd, 1929-től Baja város ügyésze, 1937-től 1944-ig polgármestere; 1942 -ben közel egy évig a város főispánja is. 1945-ben az Igazoló Bizottság állásától megfosztja, ügyvédként sem dolgozhat, 1952-ben nyugdíjának folyósítását is beszüntetik. 1961-ben kivándorol az Egyesült Államokba. 1944-es zsidómentő tevékenysége elismeréseként a Yad Vashem

Bastianini, Giuseppe (Perugia, 1899. március 8.–Milánó, 1961. december 17.) olasz fasiszta politikus, diplomata, a fasiszta Nagy Tanács tagja. 1936 júniusától 1939 novemberéig a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese, 1939–1940-ben londoni olasz követ, 1941-től 1943-ig Dalmácia kormányzója. 1943. február 5-től 1943 júliusáig ismét a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese.

Best, Werner, dr. (Darmstadt, 1903. július 10 .–?) jogász, náci diplomata. 1930-ban lép be a náci pártba, 1931-ben az SS-be. 1933 márciusában Hessenben rendőrfelügyelő, júliustól kormányzó. 1934. június 30-án Dél-Németországban részt vesz az SA vezetőinek meggyilkolásában. 1935-től 1940-ig az SD irodavezetője Berlinben. A Gestapo fő jogi tanácsadójának helyetteseként aktív szerepet játszik a weimari demokrácia szétverésében;

Bavier, Jean de (1893–?) 1943 októberétől 1944 május közepéig a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselője.

Bethlen István, gróf (Gernyeszeg , 1874. október 8.–Moszkva, 1946. október 5.) erdélyi nagybirtokos, az ellenforradalmi korszak egyik vezető személyisége, 1921 és 1931 között miniszterelnök. Az 1930-as években szembefordul a szélsőjobboldali, németbarát pártokkal, mozgalmakkal. 1944. március 19-e után elrejtőzik, majd szovjet fogságba kerül, és a Butirka-börtönben hal meg.

Becher, Kurt (Hamburg, 1909. szeptember 12–1996) Waffen-SS Standartenführer, 1937-től az NSDAP tagja. 1938 után az oranienburgi koncentrációs táborban szolgál. A Szovjetunió elleni hadjáratban az SS Lovas Hadosztályának tagjaként harcol, részt vesz zsidók tömeges lemészárlásában is. 1942 tavaszán az SS-Führungshauptamthoz (Személyzeti Főhivatal) rendelik. 1944-ben Magyarországon irányítja a Weiss Manfréd-vagyonnal, valamint egyes prominens zsidók mentésével kapcsolatos tárgyalásokat.

Beck, Ludwig von (Bieberich, 1880. június 29.–Berlin, 1944. július 20.) német katonatiszt, címzetes vezérezredes. 1935. július 1–től 1938. augusztus 27-ig a német szárazföldi haderő (Heer) vezérkari főnöke; Adolf Hitler leváltja. A Hitler elleni katonai összeesküvés egyik vezetője. Az 1944. július 20-i merénylet kudarca után engedélyt kap, hogy öngyilkosságot követhessen el.

Becker, August, dr., SS-Untersturmführer, vegyész; 1930-tól az NSDAP, 1931-től az SS tagja. 1940 januárjától 1941 októberéig a T4 (eutanázia)-program elgázosítási szakértője, 1942 őszéig a gázteherautók működését felügyeli a keleti megszállt területeken. 1945 után kereskedelmi ügynök, 1960-ban egészségi állapotára való tekintettel nem állítják bíróság elé.

Beckerle, Adolf (1902–?) német diplomata. Frankfurt am Mainban a náci párt egyik megalapítója, 1932-től Reichstag-képviselő, 1933 után a frankfurti rendőrség vezetője. 1937-től SS-Obergruppenführer, a II. világháború idején szófiai német követ, majd 1955-ig szovjet hadifogságban.