Berend Béla (1911–1987) szigetvári főrabbi, majd 1944 májusától az átszervezett Központi Zsidó Tanács tagja. Jó kapcsolatokat épít ki Bosnyák Zoltánnal, Endre László barátjával még az 1930-as években, megpróbálkozik az „antiszemitizmus cionizálásával”, vagyis a zsidók kivándoroltatásához megkísérli igénybe venni az antiszemiták „segítségét”. Aktív szerepet játszik Budapesten a nyilas hatalomátvétel után az ún. „nemzetközi” és a „nagy”

Berger, Gottlob (Gorstetten, 1895. július 16.–Stuttgart, 1975. január 5.) SS-Obergruppenführer, Heinrich Himmler egyik fő „fajtisztasági” szakértője, 1945-ig a Waffen-SS vezérkari főnöke, 1944-ben a szlovákiai nemzeti felkelés leverését irányítja. 1945-ben letartóztatják, 1949-ben egy amerikai bíróság huszonöt év börtönre ítéli. 1951-ben szabadlábra kerül.

Bernadotte, Folke, gróf (Stockholm, 1892. január 2.–Jeruzsálem, 1948. szeptember 17.) II. Oszkár svéd király unokája, V. Gusztáv unokaöccse, a Svéd Vöröskereszt elnökhelyettese, a II. világháború alatt felügyeli a fogságba esett sebesült brit és német katonák kicserélését. Neve 1944-ben felmerül a Magyarországra küldhető svéd diplomaták között. 1945 februárjában Heinrich Himmlerrel tárgyal Hohenlychenben, s eléri, hogy a

Basch, Franz/Ferenc (Zürich, 1901. július 13.–Bp., 1946. április 26.) tanár, politikus, a nácibarát Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Népi Németek Szövetsége) vezetője. 1946-ban a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Bernhardt Sándor, dr. (Baja, 1889. május 5.–New York, 1984. március 28.) jogász, ügyvéd, 1929-től Baja város ügyésze, 1937-től 1944-ig polgármestere; 1942 -ben közel egy évig a város főispánja is. 1945-ben az Igazoló Bizottság állásától megfosztja, ügyvédként sem dolgozhat, 1952-ben nyugdíjának folyósítását is beszüntetik. 1961-ben kivándorol az Egyesült Államokba. 1944-es zsidómentő tevékenysége elismeréseként a Yad Vashem

Bastianini, Giuseppe (Perugia, 1899. március 8.–Milánó, 1961. december 17.) olasz fasiszta politikus, diplomata, a fasiszta Nagy Tanács tagja. 1936 júniusától 1939 novemberéig a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese, 1939–1940-ben londoni olasz követ, 1941-től 1943-ig Dalmácia kormányzója. 1943. február 5-től 1943 júliusáig ismét a Külügyminisztérium államtitkár-helyettese.

Best, Werner, dr. (Darmstadt, 1903. július 10 .–?) jogász, náci diplomata. 1930-ban lép be a náci pártba, 1931-ben az SS-be. 1933 márciusában Hessenben rendőrfelügyelő, júliustól kormányzó. 1934. június 30-án Dél-Németországban részt vesz az SA vezetőinek meggyilkolásában. 1935-től 1940-ig az SD irodavezetője Berlinben. A Gestapo fő jogi tanácsadójának helyetteseként aktív szerepet játszik a weimari demokrácia szétverésében;

Bavier, Jean de (1893–?) 1943 októberétől 1944 május közepéig a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselője.

Bethlen István, gróf (Gernyeszeg , 1874. október 8.–Moszkva, 1946. október 5.) erdélyi nagybirtokos, az ellenforradalmi korszak egyik vezető személyisége, 1921 és 1931 között miniszterelnök. Az 1930-as években szembefordul a szélsőjobboldali, németbarát pártokkal, mozgalmakkal. 1944. március 19-e után elrejtőzik, majd szovjet fogságba kerül, és a Butirka-börtönben hal meg.

Becher, Kurt (Hamburg, 1909. szeptember 12–1996) Waffen-SS Standartenführer, 1937-től az NSDAP tagja. 1938 után az oranienburgi koncentrációs táborban szolgál. A Szovjetunió elleni hadjáratban az SS Lovas Hadosztályának tagjaként harcol, részt vesz zsidók tömeges lemészárlásában is. 1942 tavaszán az SS-Führungshauptamthoz (Személyzeti Főhivatal) rendelik. 1944-ben Magyarországon irányítja a Weiss Manfréd-vagyonnal, valamint egyes prominens zsidók mentésével kapcsolatos tárgyalásokat.