Pehle, John USA pénzügyi államtitkára, 1944-ben a War Refugee Board (Háborús Menekültügyi Hivatal) vezetője.

Peidl Gyula (Ravazd, 1873. április 3.–Bp., 1943. január 22.) szociáldemokrata, a párt kommunistaellenes irányzatának egyik vezetője. 1919. augusztus 1–6-ig a Tanácsköztársaságot felváltó szakszervezeti kormány miniszterelnöke; 1922 és 1931 között országgyűlési képviselő, a Szociáldemokrata Párt frakcióvezetője.

Perechodnik, Calel (1916–1944) az otwocki gettó (Varsó mellett) gettórendőre. 1942. augusztus 19-én a gettó felszámolásakor feleségét és gyermekeit is a gyülekezőhelyre szállítja, ahonnan több száz társukkal együtt Treblinkába deportálják őket. A gettó felszámolása után ~ édesanyjával együtt Varsóban talál menedéket, apja egy közeli faluban bujkál. ~ bujkálása idején írja meg emlékiratait. Csatlakozik az Armija Krajowához

Perényi Zsigmond, báró (Pest, 1870. november 25.–Bp., 1946. március 18.) koronaőr, 1933-ig képviselő, majd a Felsőház tagja, 1939–1940 folyamán Kárpátalja kormányzói biztosa. 1943 októberétől 1944. november 3-ig a Felsőház elnöke.

Perlasca, Giorgio (1910. január 31 – 1992. augusztus 15.)  olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát, ezrek életét mentette meg 1944-ben Magyarországon. Perlasca 1941-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Budapesten dolgozott. A német bevonulás után bujkált, majd internálták. Először Kékesen, majd a

Pesev, Dimitar (1894–1973) ügyvéd, 1935–1936 folyamán igazságügyi miniszter, a bolgár Parlament (Sobranje) tagja, 1939-től konzervatív képviselő, a Parlament elnökhelyettese. 1944 végén letartóztatják, bíróság elé állítják, tizenöt évre ítélik, de már 1945 végén szabadlábra helyezik. Haláláig belső emigrációban él, lakását is ritkán hagyja el. 1973-ban a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesíti.

Pétain, Henri Philippe (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24.–Île de Yeu, 1951. június 23.) francia tábornagy, politikus. 1940 májusától miniszterelnök-helyettes, majd június 16-tól miniszterelnök. 1940 júniusában a német–francia fegyverszünet megkötésének egyik kezdeményezője. Kormánya központját a meg nem szállt területen, Vichyben rendezte be, a kollaboráns francia kormány elnöke, államfő. A háború után bíróság elé állítják, halálra ítélik; Charles

Péter Gábor (Újfehértó, 1906. május 14.–Bp., 1993. január 23.) 1931-től a kommunista párt tagja, 1945 januárjától a budapesti rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya, később a budapesti Államvédelmi Osztály, majd a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának vezetője. Komoly szerepe van a koncepciós perek megszervezésében. 1953-ban leváltják, kizárják a pártból, életfogytiglani börtönre ítélik; a perújrafelvétel után 1957-ben tizennégy évi börtönre

Péter, II. (Karagyorgyevics, Petar; Belgrád, 1923–Los Angeles, 1970) jugoszláv király, hivatalosan 1934 és 1945 között.

Pethő Sándor (Pásztori, 1885. március 1.–Balatonfüred, 1940. augusztus 25.) történetíró, újságíró, a Magyarság főszerkesztője, majd e laptól megválva 1938-tól 1940-ig a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője; autóbalesetben veszti életét.