Parragi György (1902–1963) újságíró, politikus, 1938 és 1944 között a Magyar Nemzet című napilap munkatársa; élesen bírálja a nyilasokat és a németbarát külpolitikát. 1944-ben a Független Kisgazdapárt tagja, a német megszállás után a Gestapo letartóztatja, Mauthausenbe deportálják. 1945 után ismét újságíró.

Pásztóy Ámon, dr. (Vöckönd, 1892. október 17.–Bp., 1949. augusztus 10.) nyugalmazott miniszteri tanácsos. 1920-tól a Belügyminisztérium Közbiztonsági osztályán a határrendészeti ügyek előadója, 1931-től a KEOKH helyettes vezetője, 1938. július 1-jétől 1941. július 1-jéig vezetője, majd a BM VII. Közbiztonsági osztály vezetője; 1944 júniusában nyugdíjazzák, 1944 novemberében a nyilasok letartóztatják, Sopronkőhidára szállítják. Vajna Gábor 1945 februárjában

Pavelić, Ante (Bradina, Bosznia-Hercegovina, 1898. július 4.–Madrid, 1959. december 28.) ügyvéd, horvát politikus, 1925-től a Horvát Párt parlamenti képviselője, az usztasa mozgalom megalapítója. 1929-ben emigrációba kényszerül, több terrorista merényletet szervez, egyebek mellett Barthou francia külügyminiszter és Sándor jugoszláv király meggyilkolását (1934). 1941 áprilisától a „független” Horvátország vezére. 1945-ben előbb Argentínában, majd Spanyolországban telepedik le.

Pehle, John USA pénzügyi államtitkára, 1944-ben a War Refugee Board (Háborús Menekültügyi Hivatal) vezetője.

Peidl Gyula (Ravazd, 1873. április 3.–Bp., 1943. január 22.) szociáldemokrata, a párt kommunistaellenes irányzatának egyik vezetője. 1919. augusztus 1–6-ig a Tanácsköztársaságot felváltó szakszervezeti kormány miniszterelnöke; 1922 és 1931 között országgyűlési képviselő, a Szociáldemokrata Párt frakcióvezetője.

Perechodnik, Calel (1916–1944) az otwocki gettó (Varsó mellett) gettórendőre. 1942. augusztus 19-én a gettó felszámolásakor feleségét és gyermekeit is a gyülekezőhelyre szállítja, ahonnan több száz társukkal együtt Treblinkába deportálják őket. A gettó felszámolása után ~ édesanyjával együtt Varsóban talál menedéket, apja egy közeli faluban bujkál. ~ bujkálása idején írja meg emlékiratait. Csatlakozik az Armija Krajowához

Perényi Zsigmond, báró (Pest, 1870. november 25.–Bp., 1946. március 18.) koronaőr, 1933-ig képviselő, majd a Felsőház tagja, 1939–1940 folyamán Kárpátalja kormányzói biztosa. 1943 októberétől 1944. november 3-ig a Felsőház elnöke.

Perlasca, Giorgio (1910. január 31 – 1992. augusztus 15.)  olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát, ezrek életét mentette meg 1944-ben Magyarországon. Perlasca 1941-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Budapesten dolgozott. A német bevonulás után bujkált, majd internálták. Először Kékesen, majd a

Pesev, Dimitar (1894–1973) ügyvéd, 1935–1936 folyamán igazságügyi miniszter, a bolgár Parlament (Sobranje) tagja, 1939-től konzervatív képviselő, a Parlament elnökhelyettese. 1944 végén letartóztatják, bíróság elé állítják, tizenöt évre ítélik, de már 1945 végén szabadlábra helyezik. Haláláig belső emigrációban él, lakását is ritkán hagyja el. 1973-ban a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesíti.

Pétain, Henri Philippe (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24.–Île de Yeu, 1951. június 23.) francia tábornagy, politikus. 1940 májusától miniszterelnök-helyettes, majd június 16-tól miniszterelnök. 1940 júniusában a német–francia fegyverszünet megkötésének egyik kezdeményezője. Kormánya központját a meg nem szállt területen, Vichyben rendezte be, a kollaboráns francia kormány elnöke, államfő. A háború után bíróság elé állítják, halálra ítélik; Charles